1052 Budapest, Piarista utca 4. | +36 30 160 3976, +36 30 155 9978|fotitkar[kukac]elkh.org

Sikerrel zárult a TTK kutatócsoportjának részvételével zajló favipiravir hatóanyag-tartalmú antivirális szer hazai gyártásfejlesztését célzó projekt

Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) kutatóit is a tagjai között tudó konzorcium 2020 márciusában, a COVID-19 járvány hazai terjedésének elején kezdett el foglalkozni a favipiravir antivirális készítmény hazai fejlesztésével és vizsgálatával. Korábbi japán vizsgálatok alátámasztották, hogy a favipiravir hatóanyag-tartalmú tabletta megakadályozza a vírus szaporodását a betegség korai szakaszában, ezért alkalmazásának kulcsszerepe lehet a járvány visszaszorításában. Keserű György Miklós, a TTK vezető kutatója számolt be a favipiravir hatóanyag-tartalmú gyógyszer magyar fejlesztésének folyamatáról.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával megvalósuló magyar favipiravir fejlesztésnek több célja van. Ezek között szerepel a magyar betegek ellátásának folyamatos biztosítása, a technológia kidolgozásával a gyártás felfuttatása és exportcikké fejlesztése, valamint tudományos igényű klinikai vizsgálatok révén is igazolása annak, hogy a favipiravir alkalmazása hatékony és biztonságos a COVID-19 fertőzésben.

Az importból származó favipiravir hatóanyagtartalmú gyógyszerkészítményeket jelenleg az OGYÉI engedélye alapján indikáción kívüli alkalmazásként sikeresen használják a magyar koronavírus-betegek gyógyítására. Ez a lehetőség szerepel a Magyar Koronavírus Kézikönyvben, és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a koronavírus-fertőzés kezdeti, virális szakaszában hatékonyan és biztonságosan alkalmazható a gyógyításban, illetve a komolyabb szövődmények kialakulásának megelőzésére.

A kutató elmondta, hogy a favipiravir tartalmú gyógyszerkészítmények előállítására több módszert is kidolgoztak, az alapok tehát rendelkezésre állnak. Azt is hozzátette azonban, hogy ezek a receptúrák sokszor nem tartalmaznak minden fontos részletet, és többnyire nem félüzemi, vagy üzemi léptékű szintézisekre vonatkoznak.

A favipiravir fejlesztése – annak ellenére, hogy egy viszonylag egyszerű molekuláról van szó – számos kihívással jár. Bár sokféleképpen lehet előállítani, a kutatóknak a lehető legrövidebb idő alatt kellett megtalálniuk a lehetőségek közül a legjobbat, vagyis azt, amelyikkel gyorsan és gazdaságosan gyártható megfelelő mennyiségű és minőségű hatóanyag. Ehhez laboratóriumi kísérletek sokaságát kellett elvégezniük, ugyanis a megfelelő szintézisút kidolgozása elképzelhetetlen a kiindulási anyagok, a köztitermékek és természetesen a végtermék minőségének részletes vizsgálata nélkül. A fejlesztést nehezítette az is, hogy a minőségellenőrzéshez a szintézissel párhuzamosan kellett kifejleszteni az analitikai módszereket. A TTK Műszercentruma meghatározó szerepet játszott a vizsgálati módszerek kidolgozásában. További problémát jelentett a kutatók számára, hogy az óriási kereslet miatt a favipiravir szinte minden alapanyaga hiánycikk, és a szállítási kapacitások korlátai miatt a beszerzés is hosszadalmas. Ezért a konzorcium gyártásért felelős tagjai a Külgazdasági és Külügyminisztérium logisztikai csapatához fordultak, akiknek segítségével be tudták szerezni az alapanyagokat, és le tudták gyártani a hatóanyagot a második hullám kezdetére.

A fejlesztési konzorciumon belül számos kiemelkedő együttműködés valósult meg. A nagylabor-szintézist az Első Vegyi Indusztria Zrt. laboratóriumában, a félüzemi gyártást a Richter Gedeon Nyrt-nél, a gyógyszerkészítmény előállítását pedig a Meditop Kft-nél valósították meg. A konzorciumi partnerek közös erőfeszítésének eredményeképpen mára Magyarország a favipiravir hatóanyag-tartalmú gyógyszer előállítására hatékony és megbízható eljárással rendelkezik. A technológia fejlesztése sikeresen befejeződött, jelenleg a gyártás és a forgalmazás jogi feltételeinek kidolgozása van folyamatban.

Mindeközben már zajlanak a gyógyszerkészítmény klinikai vizsgálatával kapcsolatos előkészületek. A vizsgálatot a Pécsi Tudományegyetem által vezetett klinikai vizsgálatokra szakosodott HECRIN konzorcium végzi az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezésegészségügyi Intézet engedélye alapján.

A favipiravir méretnövelés lépései a laboratóriumi léptéktől a félüzemig

A COVID-19 járvány iparági hatásairól és a gyártás hatékonyságát növelő lehetőségekről publikáltak cikket a SZTAKI vezető szakemberei

A koronavírus-járvány által okozott gazdasági sokk a gyártásban és a kapcsolódó logisztikában is megmutatkozott: a vírusra reagáló országok sorra zárták le a határaikat, a lakosság az otthonában rekedt, ez pedig a munkaerőpiacra is hatással volt, hiszen minden ipari folyamatot lassított. Az ellátás is lelassult, a légi közlekedés szinte teljes leállásával rég nem látott súly nehezedett a szárazföldi és a vízi szállítmányozásra. Ugyanakkor az egészségügyi eszközök és berendezések iránti kereslet hirtelen megnőtt, mely igényeket a gyártók képtelenek voltak kielégíteni. Monostori László, az ELKH SZTAKI igazgatója és Váncza József, a SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának vezetője közös publikációjukban többek között arra kereste a választ, hogy miben lesz más a gyártás a COVID-19 utáni világban.

Fontos a rugalmasság és a robusztusság

A felkérésre írt angol nyelvű publikáció tavaly októberben jelent meg Lessons Learned from the COVID-19 Pandemic and Their Possible Consequences on Manufacturing címen az ASTM International szervezet weboldalán. A tanulmány a termékvariációk, a technológiák, az ellátási láncok, a menedzsment és az emberközpontú termelés szintjén vázolja fel, hogy mi várható a gyártásban az elkövetkezendő időben, illetve milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy egy esetleges következő világjárvány idején a termelővállalatok minden korábbinál hatékonyabban reagálhassanak a hirtelen megváltozott körülményekre.

A cikk egyik fontos megállapítása is az adaptáláshoz kapcsolódik: az olyan vállalkozások, amelyek több, különböző termék gyártására („high mix, low volume”) rendezkednek be, nagyobb eséllyel vészelik át az új, megváltozott körülményeket, mint azok a cégek, amelyek csupán néhány – jól kiválasztott, gazdaságosan gyártható – terméktípus („low mix, high volume”) gyártására állnak rá. A járvány eddigi szakaszaiban is látható volt, hogy a „high-mix, low-volume” cégek képesek voltak folyamatosan, nagy terhelés alatt teljesíteni. Ez a kérdéskör az egyik központi témája a SZTAKI által koordinált európai H2020-as CO-VERSATILE projektnek is, amelynek célja, hogy egy esetleges újabb világjárvány idején minél hatékonyabban lehessen átállítani a gyártórendszereket egészségügyi eszközök gyártására.

A szerzők szerint ennek érdekében a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a termeléstervezési és -irányítási eljárásokra, mert azoknak sokszor csak töredékes információk birtokában kell működniük. E területek hatékonyságán is sokat javíthat a mesterséges intelligencia alkalmazása, ugyanis a nagy adattömegeket feldolgozni képes gépi tanulás segíthet a hatékonyabb és gazdaságosabb döntések meghozatalában. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a kizárólag profitorientált gondolkodást a feleknek maguk mögött kell hagyniuk, hiszen az átállás fejlesztéseket igényel.

Az additív megoldásoké a jövő

A gyártási eljárások szintjén az additív megoldások – mint például a 3D-nyomtatás – kerülnek előtérbe, méghozzá az eddiginél jóval szélesebb alapanyagkészlettel. Az additív gyártás is növeli a már hangsúlyozott rugalmasságot: ezzel a technológiával egyedi, változatos termékek sokaságát lehet előállítani, méghozzá viszonylag gyorsan.

A hatékonyságot tovább fokozhatják az ember-gép együttműködést támogató gyártórendszerek, amelyeket szintén a mesterséges intelligencia tehet „okosabbá”. A prediktív eljárások és a digitális iker ötvözésével gyorsan reagáló rendszerek hozhatók létre, amelyek egyúttal előre jelzik a változásokat, és emellett képesek azokra időben reagálni.

A szakemberek a publikációban az ajánlások mellett kérdéseket is megfogalmaznak. Ezek közül egyik fontos kérdés, hogy a COVID-19 valóban a gyártás deglobalizációjához vezet-e, mert ha igen, az is hatással lesz a termelő iparágakra. Másik kérdés, hogy a mostani válság ösztönzi-e a kooperáció erősödését vagy új formáinak a kialakulását, amely egyben a fenntartható gyártás lényegi előfeltétele. De ugyanilyen fontos felvetés, hogy a világ kormányai támogatják-e majd az újfajta gyártási eljárások hatékony elterjedését.

A publikáció teljes szövege itt olvasható.

A SARS-CoV-2 vírusok légúti kiülepedése és a tüdőgyulladás kialakulása közötti összefüggéseket tárt fel az EK és a Wigner munkatársait is a tagjai között tudó magyar kutatócsoport

Az eredmények alapján megfogalmazott ajánlások hozzájárulhatnak a COVID-19 betegség súlyosbodásának elkerüléséhez

A ténylegesen tüdőgyulladást okozó SARS-CoV-2 vírusok nem máshonnan, hanem az érintett beteg felső légútjaiból származnak – derült ki az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK), az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK), a Semmelweis Egyetem és a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet munkatársainak részvételével zajló kutatásból.  A kutatás eredményeit összegző tanulmányt a Scientific Reports folyóiratban publikálták. A kutatók megmutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdőbe jussanak, még akkor is, ha egy koronavírusos beteg köhögését lélegezzük be. Ennek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az itt elszaporodott, és innen mélyebbre jutott vírusok okoznak tüdőgyulladást. A vizsgálat eredményei alapján a szakemberek megfogalmazták, hogy mit tehetünk a betegség elején azért, hogy tüneteink ne súlyosbodjanak. Ezek az óvintézkedések nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, melyek a folyamat első szakaszára irányulnak.

A minket körülvevő COVID-19 világjárvány egyik jellegzetessége, hogy a betegség lefolyása, súlyossága egyénenként nagyon eltérő. A betegség alakulása jelentős részben függ attól, hogy hol találhatók azok a sejtek, amelyeket a SARS-CoV-2 vírus megfertőzött. A jellemző enyhe tünetek – mint a köhögés, vagy a szaglás és az ízlelés elvesztése – felső légúti fertőzésre utalnak. Ahhoz, hogy tüdőgyulladás alakuljon ki, a vírusoknak sokkal mélyebbre kell jutniuk.

A kutatók ezért tartották fontosnak annak a megvizsgálását, hogy hová kerülnek a vírusok akkor, amikor egy koronavírusos beteg köhögéséből származó levegőt lélegzünk be. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy olyan számítógépes modellt alkalmaztak, amely a vírushordozó részecskék légúti kiülepedését határozza meg. A szimulációk azt mutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy egy légvétel nyomán akár csak egyetlen vírus is a tüdő mélyére jusson, a belélegzett vírusok nagy része ugyanis az orrüregben, a szájüregben és a torokban tapad meg.

Ez az eredmény összhangban van azzal a klinikai megfigyeléssel, mely szerint a tüdőgyulladás kialakulását felső légúti tünetek megjelenése előzi meg. Mindezek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az ott elszaporodott vírusok mélyre jutva tüdőgyulladást okoznak. Ez azt is jelenti, hogy azok a vírusok, amelyek a tüdőnkbe jutva súlyos betegséget okoznak, nem egy másik betegből, hanem a saját felső légútjainkból származnak. A felső légútjainkban található vírusok tehát nemcsak más személyek felső légútjait, hanem a saját tüdőnket is megfertőzhetik.

Az ábra azt mutatja, hogy az egy légvétel során belélegzett részecskék tömegének mekkora hányada, illetve mekkora tömege ülepszik ki a felső, a bronchiális és az acináris légutakban. Ha figyelembe vesszük a víruskoncentrációt a kiköhögött részecskékben, akkor kiderül, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdő mélyére, azaz az acináris légutakba jutnak.

Ez felveti azt a kérdést, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a betegség súlyosbodását a második szakaszban. A tanulmány alapján nagyon fontos, hogy csökkentsük a körülöttünk lévő levegő víruskoncentrációját. Mivel a víruskoncentrációt a saját köhögésünk is növelheti, a zsebkendőbe történő köhögés és a gyakori szellőztetés nagyon ajánlott, még akkor is, amikor egyedül vagyunk otthon. Emellett a betegség súlyosbodásának a kockázatát jelentősen csökkentheti minden olyan, a felső légutakban alkalmazható szer is, amely közvetlenül a nyálkahártya felszínén csökkenti a vírusmennyiséget. Mindezek nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, amelyek a folyamat első szakaszának kialakulását – a felső légutak megfertőződését – igyekeznek megelőzni.

Annak a pontosabb megértéséhez, hogy a felső légutakból hogyan jutnak a vírusok a tüdőbe, további kutatásokra van szükség. A kutatók szeretnék azt is megvizsgálni, hogy hogyan befolyásolja a légzési mód a vírusok légúti kiülepedését. Ez hozzájárulhat a sportolók, illetve a nehéz fizikai munkát végzők között előforduló vírusterjedés megértéséhez.

 

További információk:

Madas, B.G., Füri, P., Farkas, Á., Nagy, A., Czitrovszky, A., Balásházy, I., Schay, G.G., Horváth, A., 2020. Deposition distribution of the new coronavirus (SARS-CoV-2) in the human airways upon exposure to cough-generated droplets and aerosol particles. Scientific Reports. 10, 22430.

Az ÖK és az ELTE kutatói publikus iPhone-mobiladatok felhasználásával vizsgálták a tavaszi COVID-intézkedések hatásait kilenc európai országban

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és az ELTE kutatói ausztrál munkatársaikkal együttműködve a szolgáltató által közzétett, publikus mobiltelefonos mozgási adatok alapján kilenc európai országban – Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország − vizsgálták a tavaszi COVID-intézkedések, illetve az emberek magatartásának összefüggéseit a halálozási ráta alakulása szempontjából. A kutatás eredményeként kimutatták, hogy a lezárások időpontja, szigorúsága, valamint az emberek együttműködése és a szociális távolság betartása döntően meghatározta a halálos áldozatok számát. A gyors és határozott „Maradj otthon!” utasítás számos életet megmentett ott, ahol azt az emberek komolyan is vették. A kutatásról szóló tanulmány a Scientific Reports-ban jelent meg 2021. január 18-án.

Miután 2020 márciusában világszintű járványt okozott a Kínából kiinduló új típusú koronavírus, vakcina és hatékony gyógyszer hiányában a világ országai csak egy eszközhöz nyúlhattak: határaik, gazdaságuk és az emberek mindennapi életének a lezárásához, illetve korlátozásához. Az elmúlt száz évben nem volt ilyen méreteket öltő világjárvány, így nem álltak rendelkezésre ismeretek arról, hogy a szükségessé váló drasztikus intézkedések milyen hatással lesznek az emberek mobilitására, és ezáltal a járvány alakulására. A lezárások hatékonyságának értékelése azonban életbe vágó lehet, hiszen csak ennek ismeretében hozhatók felelős döntések a jövőben.

A kutatók rájöttek arra, hogy az Apple által publikusan közzétett mobiltelefonos mozgási adatok meglepően jól jelzik előre, hogy mennyire csökken le az emberek közötti találkozások száma. Az ilyen módon rendelkezésre álló, megbízható mozgási adatokat a kutatók összevetették a hivatalos lezárások időpontjaival, illetve a halálozási görbék alakulásával. (Azért nem az esetszámokat használták mutatóként, mert azok nagymértékben függenek a tesztelés mennyiségétől, illetve módszertanától, a halálozási adatok ezzel szemben sokkal megbízhatóbbak.)

A mobilitási adatokból jól látszik, hogy az iPhone-tulajdonosok mozgása a lezárás környékén esni kezdett, majd beállt egy jóval alacsonyabb szintre. Mivel Európában az iPhone-tulajdonosok száma elég jelentős, ezek az adatok az egész társadalom mozgási aktivitását jól jellemezhetik.

iPhone ÖK

Napi halálozási és mobilitási adatok a vizsgált kilenc európai országban (a–i). A 0. idő annak a napnak felel meg, amikor egy ország először jelentett napi ≥ 5 halálesetet. Felül: a piros és a kék vonalak a növekedési és csökkenési fázisokat jelzik. Függőleges vonal: nemzeti lezárás dátuma. Alul: mobiltelefon-követési adatok, normalizálva a járvány előtti átlagértékekkel (M1).

„Megnéztük, hogy van-e összefüggés az elhunytak száma és a lezárás hivatalos kezdete, illetve az emberek tényleges leállása között. A lezárás késését az országban elhunyt ötödik beteg halálának időpontja és a lezárás napja között eltelt időszak alapján számoltuk ki. Kiderült, hogy nincs igazán erős összefüggés a lezárás hivatalos időpontja és a tavaszi hullám összes halálos áldozatának a száma között” – mondta Scheuring István, a tanulmány egyik szerzője, az ELKH ÖK Evolúciós Rendszerek Kutatócsoportjának, illetve az MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának a munkatársa. – „Rájöttünk ugyanis, hogy az elhunytak száma – és így a fertőzöttek száma is – erősen függ a lezárás mértékétől. Ez viszont jól becsülhető annak alapján, hogy mennyivel csökkent az emberek mozgása a megszokotthoz képest.”

Az iPhone-ok mozgási adataiból jól látszanak az egyes országok lezárásai közötti különbségek. A két végpontot Olaszország és Spanyolország (ahol drasztikus intézkedéseket hoztak), illetve Svédország jelentette (ahol közel sem korlátozták olyan szigorúan az emberek életét). Az országok különböztek abban is, hogy milyen gyorsan csökkent le az emberek mozgása a járvány kezdete után. A járvány felfutása is eltérő volt államok szerint, amit vélhetően a helyi közösségek szerkezete, a helyi emberek mozgékonysága, valamint társasági élete is befolyásolt. Míg például Olaszországban sok helyen a családok több generációja is együtt él, addig Svédországban a háztartások 40 százalékában mindössze egy ember lakik.

„A lezárások sikere három dologtól függött: milyen gyorsan terjedt a járvány a lezárás előtt, milyen gyorsan rendelték el a lezárást a hatóságok, és ez mennyire volt szigorú. Mindez pedig jól nyomon követhető a mobiltelefon-adatokból, így ez az információ a jövőben is használható lesz az intézkedések hatékonyságának ellenőrzésére” – érvelt Scheuring István.

Az eredmények azt mutatják, hogy a járványcsúcs után annál gyorsabban kezdett csökkenni a halálozások száma, minél jobban lecsökkent az emberek mozgása. Emellett a járványcsúcs annál gyorsabban követte a lezárás időpontját, minél komolyabban vették az emberek azt, hogy otthon kell maradniuk. A járványcsúcs idején elhunyt emberek száma annál magasabb volt, minél többet késtek az adott országban a lezárás bevezetésével.

„Nagyon fontos szerepet játszik a lezárásról szóló döntés meghozatalának a gyorsasága. A járvány növekedése exponenciális, és az exponenciális folyamatok alattomosak: a kezdeti, csekélynek tűnő növekedés egyik pillanatról a másikra meredek emelkedésbe csap át, így már néhány napos késlekedés is több emberéletet követel” – összegezte a kutatás tanulságait Scheuring István.

A teljes cikk elérhető itt: https://www.nature.com/articles/s41598-021-81308-2

Feltár, igazol, előremutat: a magyarországi COVID-járványt meghatározó vírusváltozatok genetikai vizsgálata

A koronavírus-fertőzés terjedési láncának visszakövetésében és a klinikai fejlesztés alatt álló vakcinajelöltek várható hosszú távú hatékonyságának előrejelzésében is segíthet az a vírusgenom-kutatási program, amely konzorciális együttműködéssel, szegedi, pécsi, debreceni és budapesti kutatóintézetek és klinikák közreműködésével valósul meg, és bekapcsolja hazánkat a COVID-kutatás nemzetközi kollaborációjába. A vírus teljes genetikai állományának (genomjának) vizsgálata más járványtani elemzésektől független információforrás, amellyel reprodukálható a COVID-19-járvány tavaszi-koranyári hulláma, és megtudható, milyen vírusváltozatok terjednek jelenleg az országban.

A COVID-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 vírus klinikai mintákból izolált változatainak genetikai elemzése az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) vezetésével, a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó Virológiai Nemzeti Laboratóriummal együttműködésben zajlik, több klinikai diagnosztikai laboratórium bevonásával. A projekt legfrissebb eredményei alátámasztják, hogy a SARS-CoV-2-ként (SARS-CoV-2: súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus 2-es típusa) számon tartott, új típusú koronavírus-fertőzés hazai második hulláma független a tavaszi itthoni járványterjedéstől: a jelenlegi járványügyi helyzet nem a tavasszal kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatása, hanem a nyár közepén történt újbóli behurcolások eredménye. A genomszekvenálással (a vírus örökítőanyagának precíz feltérképezésével) feltárt vírusváltozatok összehasonlító elemzése arra is egyértelműen rámutat, hogy amíg a hatékony korlátozások következtében a tavaszi első fertőzéshullám hazánkban lokális maradt, addig az őszi szakaszban már országos kiterjedésű fertőzési láncolat is létrejött, ami megerősíti a belföldi széthurcolás szerepét és alátámasztja, hogy a járványügyi korlátozások kulcsfontosságúak a fertőzés terjedésének megakadályozása, illetve lassítása szempontjából.

Lényeges, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus genetikai állománya ugyan folyamatosan változik, de ez a változás viszonylag lassú folyamat más vírusok (például az influenzavírus) genetikai módosulásaihoz képest – tájékoztat prof. dr. Jakab Ferenc a Virológiai Nemzeti Laboratórium (VNL) vezetője, és dr. Kemenesi Gábor, a VNL munkatársa. A vírus örökítőanyagának természetes változásai (mutációi) ugyanakkor fontos szerepet játszhatnak a kórokozó életképességében és fertőzőképességében, a mutációk időbeli és térbeli mintázata pedig fontos információt ad a járvány terjedéséről.

A vírusváltozatok genetikai vizsgálata alapján kirajzolódó ún. evolúciós törzsfát elemezve megállapítható, hogy az első észlelt magyarországi behozatalok jellemezen február végén és március első felében történhettek – abban az időszakban, amikor az első fertőzések felütötték a fejüket Nyugat-Európában. Ez a megállapítás egyben azt is igazolja, hogy hibás az az általános népvélekedés, miszerint a vírus már korábban is terjedt volna hazánkban – mutatnak rá a genomszekvenciák bioinformatikai elemzését végző kutatók, dr. Ari Eszter és dr. Vásárhelyi Bálint Márk.

A Magyarországon jelenleg terjedő fertőzési láncokat kialakító vírusváltozatok alapvetően megegyeznek az Európában terjedő vírusvariánsokkal: a mostani járványhullámot olyan változatok dominálják, amelyek a tavasz során más európai országokban alakultak ki. A konzorciális együttműködéssel folyó hazai tudományos munka célja, hogy a kutatócsoportok evolúciós és bioinformatikai tudására építve a hazai koronavírus-genomok gyors, valós idejű vizsgálatával új információt nyerjenek a járvány magyarországi terjedéséről és az új vírusváltozatok felbukkanásáról – összegzik a projektet vezető dr. Kintses Bálint és dr. Papp Balázs, az SZBK és a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) munkatársai a tudományos munka fő célkitűzését. A hazai vírusváltozatokkal kapcsolatos adatok a nemzetközi vírusmonitorozásnak is fontos elemei, mivel a kórokozóval kapcsolatos ismeretek bővítése révén segítik a jövőbeli járványügyi helyzetekre való felkészülést, lehetővé téve a veszélyesebb vírusváltozatok hazai megjelenésének észlelését. Mindezek mellett a vírusmódosulások folyamatos követése annak is fontos eszköze, hogy minél precízebben lehessen megítélni a védőoltási programok és a terápiák várható hatékonyságát.

A teljes elemzés, amely magában foglalja a ma Magyarországon terjedő vírusváltozatok kiértékelését, elérhető itt.

Aktuális statisztikák

Azóta, hogy 2019 decemberében felütötte fejét a SARS-CoV-2-ként (SARS-CoV-2: súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus 2-es típusa) számon tartott, új típusú koronavírus, világszerte rendkívüli ütemben nő a fertőzöttek száma. Az Egészségügyi Világszervezet december 1-jei statisztikai adatai szerint világviszonylatban közel 63 millió fertőzöttet tartanak nyilván, és csaknem 1,5 millió haláleset következett be a koronavírus-fertőzés szövődményei miatt. Összehasonlításként, a védőoltással megelőzhető szezonális influenzavírus-fertőzéssel összefüggő éves halálozást világviszonylatban 650 000 körülire becsülik, és a 2009-ben világjárványt (pandémiát) okozó H1N1 influenzavírus első éves halálozási száma sem haladta meg a 400 000 főt. Hazánkban a regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma megközelíti a 220 ezer főt, a mostanáig elhunytak száma pedig majdnem 5000.

Multidiszciplináris kutatócsoport készített átfogó elemzést a koronavírus-járvány első hullámának magyarországi tapasztalatairól

Kovács Sándor Zsolt (tud. munkatárs, ELKH KRTK RKI) és Uzzoli Annamária (tud. főmunkatárs, ELKH KRTK RKI) társszerzőségével jelent meg a Population Health Management c. rangos folyóiratban egy magyar kutatócsoport cikke a koronavírus-pandémia (COVID19) első hullámának magyarországi lefutásáról, amelyben a szerzők modellezték a járvány egészségügyi ellátórendszerre, gazdaságra és regionális különbségekre gyakorolt hatásait.

A „Translating Scientific Knowledge to Government Decision Makers Has Crucial Importance in the Management of the COVID-19 Pandemic” címmel megjelent cikk multidiszciplináris szerzői közössége („Koronavírus elleni transzlációs lakosságtámogató akció- és kutatócsoport” – KETLAK) különböző tudományterületek (orvostudomány, matematika, közgazdaságtan, földrajz és regionális tudomány) módszertanát, és a koronavírus-járványhelyzettel kapcsolatos első kutatási eredményeit alkalmazta a tanulmány során. A kutatócsoport a munkája során két átfogó jelentést készített a szakpolitikai döntéshozatal számára, amelyben összefoglalták a beazonosított problémákat, és megoldási lehetőségeket javasoltak. A kutatócsoport által a cikkben bemutatott modellek az egészségügyi források és kapacitások alakulását, a regionális különbségeket, a gazdasági visszaesést, az oktatási intézmények bezárásának és újranyitásának hatásait vázolják fel, illetve a modellek révén különböző vírusterjedési szcenáriók mellett az optimális tesztelési és nyomonkövetési stratégiára is rámutatnak. Ezekre alapozva egy országos tesztelési és szűrési program alternatívái is meghatározásra kerültek a járvány első hullámának időszakában.

A kutatás eredményei kulcsfontosságú adatokat nyújtottak a magyar kormánynak ahhoz, hogy háttérként szolgáljanak az egészségügyi kapacitásokról, a lezárások fenntartásáról, valamint az aktuális tesztelési stratégiáról szóló döntésekhez oly módon, hogy azok közben figyelembe vegyék az ország egyes térségei között meglévő gazdasági, társadalmi és egészségügyi különbségeket is (1. ábra).

1. ábra: Regionális különbségek Magyarországon. Forrás: Gombos Katalin, Herczeg Róbert, Erőss Bálint, Kovács Sándor Zsolt, Uzzoli Annamária, Nagy Tamás, Kiss Szabolcs, Szakács Zsolt, Imrei Marcell, Szentesi Andrea, Nagy Anikó, Fábián Attila, Hegyi Péter és Gyenesei Attila (2020).

A regionális különbségeket tekintve az „A” térkép a 65 éven felüli emberek számát mutatja. A „B” térkép az intenzív ellátást biztosító ágyak számát mutatja 100 ezer főre vetítve. A „C” térkép a járvány következményeként várható gazdasági visszaesést illusztrálja, ahol az értékeket egy 1 és 1,5 közötti, normalizált skálára számították át a szerzők. A „D” térkép a „Komplex egészségügyi távolság index” (CHDI) eredményeit mutatja. Ez az index azt mutatja meg, hogy az egyes magyarországi járásokból mennyire elérhetők az egészségügyi ellátó intézmények, központok. Az 1 és 5 közötti skálán minél magasabb egy járás értéke, az annál korlátozottabb elérhetőséget jelöl.

Magyarország a koronavírus-járvány első hulláma során európai összehasonlításban az alacsony fertőzöttségű országok közé tartozott. Ez is bizonyítja, hogy járványhelyzet idején a multidiszciplináris kutatócsoportok fontos segítséget nyújthatnak a döntéshozóknak. A KETLAK-hoz hasonló csoportok létrehozása, kutatási tevékenysége és a döntéshozatalban való részvétele modellként szolgálhat más országok kutatói és döntéshozói számára is.

A cikk teljes szövegének elérhetősége: https://www.liebertpub.com/doi/full/10.1089/pop.2020.0159

A KETLAK kutatócsoport tagjai: Gombos Katalin (PTE), Herczeg Róbert (PTE), Erőss Bálint (PTE), Kovács Sándor Zsolt (ELKH KRTK RKI), Uzzoli Annamária (ELKH KRTK RKI), Nagy Tamás (PTE), Kiss Szabolcs (PTE és SZTE), Szakács Zsolt (PTE), Imrei Marcell (PTE), Szentesi Andrea (PTE és SZTE), Nagy Anikó (Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet), Fábián Attila (Soproni Egyetem), Hegyi Péter (PTE és SZTE) és Gyenesei Attila (PTE és Bialystok-i Egyetem).

Az összefogás ereje: magyar kutatók részvételével nyílik meg az út az eddigieknél hatékonyabb koronavírus-gyógyszerekhez

Egy nemzetközi együttműködés keretében sikerült áttörést elérni a COVID-19 egyik kulcsfehérjéje, a fő proteáz működésének gátlásában. Jóllehet a kutatások alig fél éve indultak, a konzorcium a molekuláris LEGO-koncepció alkalmazásával több mint 70 olyan molekulát talált, amelyek megfelelő kiindulópontul szolgálhatnak a gyógyszerfejlesztéshez.

Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Gyógyszerkémiai Kutatócsoportja is részt vesz abban kutatási programban, amely az Oxfordi Egyetem, az angliai Diamond részecskegyorsító és az izraeli Weizmann intézet kutatócsoportjainak együttműködésével a SARS-Cov-2 koronavírus fehérjéinek gátlása révén kíván új lehetőségeket találni a COVID19 fertőzés kezelésére. A konzorcium eredményeit a Nature Communication folyóirat közli (https://www.nature.com/articles/s41467-020-18709-w), és az eredményeket a lap egy szerkesztőségi cikkben is méltatja (https://www.nature.com/articles/s41467-020-18710-3).

A kutatások a vírus fehérjéinek elkülönítésével és tisztításával kezdődtek, ennek eredményeképpen sikerült a vírus szaporodása szempontjából lényeges fehérjét, a fő proteázt azonosítani. Ez az enzim felel azoknak a vírus életképessége szempontjából fontos fehérjéknek a kialakításáért, amelyeket a vírus genetikai állománya kódol, ezért eredményes gátlása megakadályozza a vírus szaporodását. A terápiás lehetőségek szempontjából bíztató, hogy a vírus fő proteázának működése alapvetően eltér az emberi proteázokétól, így a kifejlesztett gátlószereknek várhatóan nem lesznek a proteáz gátlásából adódó veszélyes mellékhatásai.

A kutatások az AIDS kezelésére irányuló vírus elleni gyógyszerek kifejlesztése során már sikerrel alkalmazott, szerkezetalapú gyógyszertervezés alapján indultak el, amelynek során elsőként meg kellett határozni a célfehérje háromdimenziós szerkezetét. Bár az első fehérjeszerkezetet német kutatók közölték le április 24-én a Science-ben (DOI: 10.1126/science.abb3405), a magyar kutatók részvételével dolgozó nemzetközi konzorcium ekkor már javában dolgozott a reményteli új molekulák azonosításán. Erre a célra a kutatók egy új, hatékony eljárást dolgoztak ki, amely a molekuláris LEGO-koncepción alapul, és a fehérjéhez kötődő, egyszerű molekuláris építőelemek, azaz fragmensek hatékony felismerését teszi lehetővé.

A megoldás egy lényeges eleme, hogy a magyar kutatócsoport által tervezett fragmensek nem csak megtalálják a fehérje alkalmas üregeit, de ott reakcióba is lépnek a fehérjével, így beleragadnak annak zsebeibe. Ezek a molekulák olyan erős és tartós kölcsönhatást alakítanak ki, amely megakadályozza a gyógyszermolekula távozását a kötőhelyről, és így a gátlás állandósul. A magyar, angol és izraeli kutatók által kifejlesztett molekulakészleteket az angol Diamond részecskegyorsítóban vizsgálták. A fehérje kristályait külön-külön 1250 különböző fragmens oldatába áztatták, majd röntgendiffrakciós módszerrel meghatározták, hogy a fehérjéhez kötődő 74 fragmens hogyan helyezkedik el a proteáz kötőzsebében.

Fehérjéhez kötött fragmens a koronavírus fő proteáz zsebében

Az új eljárásnak és részecskegyorsítónak köszönhetően a méréseket kevesebb mint egy hónap alatt sikerült elvégezni. A vizsgálatok alapján a tesztelt magyar fejlesztésű reaktív fragmensek közül több is hatékonynak bizonyult, amelyek ígéretes kiindulópontul szolgálhatnak, és így hozzájárulhatnak új COVID-terápiák kifejlesztéséhez. A magyar építőelemek különlegessége, hogy további referenciafehérjék működését nem gátolták, így a mellékhatások lehetősége tovább csökken. Az magyar kutatócsoportban már folyik az ígéretes fragmensek továbbépítése, amit a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal mellett az Egyesült Királyság Külügyminisztériuma is támogat.

A molekuláris LEGO-koncepció

Már több mint száz éve annak, hogy Emil Fischer és Paul Erlich a molekulák és a szervezet fehérjéi között kialakuló molekuláris kölcsönhatásokra vezette vissza a gyógyszerek hatékonyságát. A fehérjék szerkezetéről szerzett ismeretek sokasodásával az is kiderült, hogy a gyógyszermolekulák azáltal fejtik ki hatásukat, hogy a fehérjék kisebb-nagyobb üregeibe kötődnek. Az ilyen üregek, valamint a bennük megfelelő kölcsönhatásokat kialakítani képes molekulák azonosítása a gyógyszerkutatás kezdeti szakaszának egyik legnagyobb kihívása. A múlt század végéig az üregekbe illeszkedő molekulákat a korábban más célra előállított molekulák közül próbálgatással igyekeztek kiválasztani. Egy új megközelítésnek köszönhetően az utóbbi tíz évben egy, a gyógyszereknél lényegesen kisebb méretű molekulák (fragmensek) tesztelésén és továbbépítésén alapuló molekuláris LEGO-módszer alapjait sikerült lerakni. A módszer szerint a ligandumok keresése a fragmensek kötődésének vizsgálatával indul, és azon a felismerésen alapul, hogy az ilyen molekulák nagyobb valószínűséggel kötődnek a fehérjék üregeihez, mint a nagyobb, gyógyszerjelölt-méretű molekulák. Ennek következménye, hogy már néhány száz, vagy néhány ezer fragmenst tartalmazó könyvtár szűrővizsgálata is kiindulópontul szolgáló találatot adhat. A kiindulópontoknak az üreg jellegzetességeit figyelembe vevő továbbépítése, vagy több találat esetén összekapcsolása új gyógyszerjelöltekhez vezethet.

Magány helyett vírusbuborék? A KRTK Játékelmélet Kutatócsoportja szerint ez is lassíthatja a koronavírus-járvány terjedését

Egy, az ELKH-hoz tartozó Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetében nemrégiben készült kutatás olyan kooperatív játékokat vizsgál, ahol a koalíciók közötti kölcsönhatások egy olyan hálózaton keresztül érvényesülnek, amelyet egyébként a játékosok maguk is alakíthatnak. Ha a társadalom tagjai csak társasági igényükben különböznek egymástól, akkor a társadalom e szerint a tulajdonság szerint természetes módon oszlik nagyjából homogén csoportokra, ahol az éjjeliőrök kisebb, a primadonnák nagyobb csoportokat alkotnak. Így járványok idején a társadalom minden tagja megkapja a társasági élet, illetve az ezzel járó fertőzési kockázat optimális kombinációját.

A világméretű koronavírus-járvány több ponton megváltoztatta a mindennapi életünket is. Rendszeresen mosunk kezet, a tömegközlekedésben, üzletekben, irodákban maszkot hordunk, hogy az ilyen szükséges, véletlen találkozások alkalmával ne kapjunk fertőzést. Ugyanakkor a kijárási korlátozások idején csak a háztartásunk tagjaival tartózkodhattunk egy helyen.

Ez utóbbi számtalan nehézséget okozott. Gondoljunk itt az ápolásra szoruló idősekre – természetesen az ő gondozásukat nem szabad abbahagyni –, a fiatal családokra, ahol a nagyszülők segítenek be rendszeresen, és a koronavírus miatt sem akarnak lemondani az unokákról, vagy gondoljunk az egyedülállókra, akiknek ez a korlátozás a magánzárkához hasonló büntetéssel ér fel. A háztartás méretétől függetlenül joggal érezhetjük úgy, hogy társasági életünk ilyen mértékű korlátozása már nem elégíti ki igényeinket, és az egész napos videókonferenciázás után már nem vágyunk arra, hogy barátainkkal is ilyen fórumon találkozzunk.

A fegyelmezettek alkalmazkodnak a körülményekhez, és inkább depressziósak lesznek, míg mások a fertőzés kockázatát is vállalva megszegik a korlátozásokat. Nehéz emiatt elítélnünk őket: az évezredek alatt az ember olyannyira megszokta, hogy nagy tömegben él együtt társaival, hogy ma már nem is bírja ki egyedül. Persze más mértékben igényel társaságot egy éjjeliőr és egy primadonna, de ez az igény a legritkább esetben egyezik háztartásuk méretével. Az ilyen szabályszegések eredményeképpen a járvány a háztartások között is terjed, és néhány szabályszegő révén a társadalom nagy részét elérheti (lásd a lenti bal oldali ábrát).

Megoldást az úgynevezett vírusbuborék adhat. A több országban (Új-Zéland, Kanada) hivatalosan is bevezetett intézmény lényege, hogy egy olyan társasági kört („buborékot”) alakítunk ki, melynek tagjai egymással érintkeznek, de másokkal nem, illetve csak a szükséges mértékben. Egy vírusbuborék értelemszerűen egy vagy több háztartásból áll, és lehetőséget ad az idős nagymama gondozására (őt be kell vonni a buborékba) vagy egy baráti társaság közös programjaira (ha mind tagjai a buboréknak). Általában mondhatjuk, hogy ez a módszer sokkal nagyobb mértékben elégíti ki a szociális igényeket, és így – a külső kapcsolatok hiányában – a fertőzés nem terjed buborékról buborékra.

A vírusbuborék kölcsönös megállapodáson alapszik, és így izgalmas alkalmazási terület a pontosan ilyen csoportokkal, úgynevezett koalíciókkal foglalkozó kooperatív játékelmélet számára. Ugyanakkor fontos felismerés, hogy a fertőzési kockázat nemcsak attól függ, hogy hányan és kik a tagjai a vírusbuboréknak, vagy milyen vírusbuborékok formálódnak körülöttünk, hanem a ténylegesen élő kapcsolatok hálójától is. A kapcsolatokat pedig az egyes személyek alakítják, figyelembe véve a személyes találkozó előnyeit és hátrányait. Ha a buborék által nyújtott társaság nem elegendő, és még a fertőzés kockázatát is vállalná valaki egy újabb külső kapcsolatért, akkor célszerűbb lenne egy nagyobb buborékot alakítani.

A KRTK Játékelmélet Kutatócsoportjának nemrég készült kutatása olyan kooperatív játékokat vizsgál, ahol a koalíciók közötti kölcsönhatások egy olyan hálózaton keresztül érvényesülnek, amelyet egyébként a játékosok maguk is alakíthatnak. Ha a társadalom tagjai csak társasági igényükben különböznek egymástól, akkor a társadalom természetes módon oszlik e szerint a tulajdonság szerint nagyjából homogén csoportokra, ahol az éjjeliőrök kisebb, a primadonnák pedig nagyobb csoportokat alkotnak. Így a társadalom minden tagja megkapja a társasági élet és az ezzel járó fertőzési kockázat optimális kombinációját.

A való élet ennél sokkal izgalmasabb és bonyolultabb, de az eredmények a gyakorlatban is sok tanulsággal szolgálnak. A járvány elleni védekezés hatékony és bevált ellenszere a vírusbuborék, abban az esetben, ha a tagok valóban csak a buborék többi tagjával tartanak fenn személyes kapcsolatot, és ha ezt a baráti kört igyekeznek minél szűkebben tartani. Tehát a hatékony vírusbuborék mottója: kicsi és exkluzív.

Szerző: Kóczy Á. László (Játékelmélet Kutatócsoport, KRTK)

Az EU rendkívüli forrásokat biztosít a SZTAKI vezette nemzetközi COVID-projektre

A SZTAKI vezetésével 21 tagú EU-s projekt indul, melynek célja az európai gyártórendszerek és beszállítói láncok rugalmasabbá tétele, illetve az átállás megkönnyítése orvosi eszközökre, ha ezt egy világjárvány vagy akár a COVID-19 további hullámai szükségessé teszik.

Az ELKH tagintézménye, a SZTAKI „CO-VERSATILE” elnevezésű pályázata nyert az Európai Unió Horizon 2020-as keretprogramban a COVID elleni küzdelemre kiírt rendkívüli felhívásán. Az EU még májusban öt altémában hirdetett meg pályázati lehetőséget, végül összesen 23 projekt kapott támogatást a 454 benyújtott kezdeményezésből. A téma sürgőssége miatt mindössze egyetlen hónap állt rendelkezésre az előkészítésre és konzorciumépítésre, az eredményeket is soron kívül hirdették ki.

A CO-VERSATILE projekt célja az európai gyártóipar alkalmazkodási képességének, rugalmasságának növelése, kifejezetten a létfontosságú orvosi eszközökre és védőfelszerelésekre összpontosítva. Az eredmények elősegíthetik, hogy világjárvány esetén Európa felkészült legyen, és gyorsan tudjon reagálni a hirtelen megjelenő igényekre.

A projekt vezetője dr. Lovas Róbert, a SZTAKI igazgatóhelyettese. A SZTAKI koordinálásával a CO-VERSATILE kutatás-fejlesztési projektben olyan digitális környezetet és folyamatokat alakítunk ki a partnerek segítségével, amivel rugalmasan, akár 48 óra alatt átállíthatók, átcsoportosíthatók – az egyébként más termékeket előállító – gyártási kapacitások, ha rendkívül nagy mennyiségű orvosi berendezésre, védőeszközre lenne szükség. További cél, hogy olyan, úgynevezett Digitális Technopole jöjjön létre, amivel nemcsak kiszolgálhatók a sürgős igények, hanem az ott alkalmazott fejlesztéseket, megoldásokat Európa-szerte is át tudják venni más gyártók.

A 24 hónapos futamidejű nemzetközi projektre 5,4 millió euró támogatást ítélt meg az EU. A projektet a SZTAKI koordinálja – ilyen szerepet a COVID-19 elleni küzdelemben egyedüliként Magyarország kapott az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott tagországok (EU13) közül. A 21 résztvevős konzorciumnak tagja többek között a német Fraunhofer IGD (Institute for Computer Graphics Research) és IML (Institute for Material Flow and Logistics) kutatóközpont, az EIT Manufacturing, illetve a Leibniz Universität és a University of Westminster, valamint több európai gyártó és digitális innovációs központ.

A SZTAKI a koordináció mellett felhőalapú megoldásokkal, valamint szimulációs modellek kidolgozásával és adaptálásával járul hozzá a Digitális Technopole kialakításához. Így a COVID elleni küzdelemben az intézet nemcsak a hazai tudományos közösség és a víruskutató csapatok számára biztosít K+F hátteret, informatikai szakértelmet és erőforrásokat, hanem az európai ipari szektor számára is.

Fontos hazai tagja még a konzorciumnak az Innomine, amely digitális innovációs központként a terület különböző szereplőit – többek között a beszállítókat, az egyetemeket és kutatóintézeteket, a kis- és középvállalatokat és a befektetőket – fogja össze, hogy előmozdítsa a digitális ökorendszer további fejlődését és erősödését. Az Innomine egyik fő feladata a kifejlesztett megoldások piaci népszerűsítése és elterjesztése lesz, ennek keretében többek között egy egész Európára kiterjedő networking eseményt (matchaton) fog szervezni.

További információk:

Sajtókapcsolat:

Laza Bálint
laza.balint@sztaki.hu

Minden eddiginél érzékenyebb módszert fejlesztettek ki szegedi kutatók a koronavírus kimutatására

A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban fejlesztett RT-qPCR tesztelési eljárás rendkívül nagy érzékenységű, költséghatékony és tömegtesztelésre alkalmas

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) tartozó Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Genetikai Intézetének munkatársai Vilmos Péter vezetésével egy minden eddiginél érzékenyebb, a SARS-CoV-2 vírus orrváladékból történő kimutatására szolgáló laboratóriumi tesztet fejlesztettek. A kutatás-fejlesztési projekt együttműködő partnerei a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézete és az I. sz. Belgyógyászati Klinikájának Infektológia Osztálya, Burián Katalin, illetve Hajdú Edit vezetésével, valamint az ELKH Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet. Az új módszer már ismert, ugyanakkor a saját újítások felhasználásával ötvenszeresére növeli a napjainkban világszerte alkalmazott RT-qPCR diagnosztikai eljárás gyorsaságát, amelynek köszönhetően lehetővé válik a megbízható, akár teljes lakosságot lefedő tömegszűrés. Ez teljesen új távlatot nyithat a védekezésben, melyet a Covid-19 járvány várható újabb fertőzési hulláma különösen időszerűvé tesz.

Az eljárás legjelentősebb tulajdonsága, hogy egyetlen reakcióban egyszerre 50 személy egyesített mintájának vizsgálatát lehet vele elvégezni, a megbízhatóság csökkenése nélkül. A módszer másik fontos jellemzője, hogy minden fertőző személy azonosítására alkalmas – beleértve a tünetmentes betegeket is –, ezáltal lehetővé teszi a járvány terjedésének hatékony kontrollálását. A teszt ráadásul olcsóbb hazai alapanyagokkal is végrehajtható, ami a járvány következtében megdrágult reagensek világszerte kialakult hiánya miatt rendkívüli előnyt jelent. Mindezeken túl, az új tesztelési protokoll nem csak a SARS-CoV-2 vírus kimutatására használható, hanem a jövőben fellépő újabb járványok esetén könnyen adaptálható bármilyen kórokozó terjedésének a nyomon követésére, amely lehetővé teszi a járvány kézben tartását.

Az új módszer a SARS-CoV-2 vírus örökítőanyagának rendkívül nagy érzékenységű detektálásán alapul, amelynek révén akár öt darab kórokozó kimutatására is képes nagyszámú orrminta összekeverése esetén is. Ezt az eredményt a jelenleg világszerte használatban lévő tesztelési eljárás több ponton való módosítása tette lehetővé. Az új tesztelés során két lépésben egyesítik az 50 orrmintát, ami végül csak tízszeres hígulást jelent az akár egyetlen pozitív orrmintából származó vírusokra nézve. A több SARS-CoV-2 gén egyidejű, legegyszerűbb módon történő detektálása és a kimutatás alapját jelentő reakció megismétlése jelentősen megnöveli az új eljárás hatékonyságát és specifitását, és ezek nagymértékben ellensúlyozzák a mintaegyesítésből adódó érzékenységvesztést.

A fejlesztés laboratóriumi szakasza lezárult, a módszer készen áll a tömeges tesztelésben való kipróbálásra. Az eljárás minden bizonnyal jelentős nemzetközi érdeklődésre is számíthat, mivel az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hivatala (FDA) június 16-án kiadott nyilatkozatában a tömegtesztelés céljára kidolgozandó új, mintaegyesítésen alapuló eljárások fejlesztésének és elismerésének felgyorsítását ígérte.