1052 Budapest, Piarista utca 4. | +36 30 160 3976, +36 30 155 9978|fotitkar[kukac]elkh.org

Őszi pompájában tekinthető meg az ország leggazdagabb juhargyűjteménye a Nemzeti Botanikus Kertben

E hetekben zajlik a természet egyik leglátványosabb folyamata, a fák őszi lombszíneződése és lombhullása, amely a biológiai sokféleségnek köszönhetően különösen káprázatos évente visszatérő jelenség. Az egyik legragyogóbban színesedő lombú fák a juharok, a leggazdagabb hazai juhargyűjtemény lombkoronája pedig szintén ebben az időszakban pompázik az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz (ÖK) tartozó vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben.

A Botanikus Kert kelet-ázsiai parcelláinak főútja mentén közel félszáz juhar található. Az október folyamán erre sétálók így a meleg narancsvöröstől kezdve, a bársonybarnán, a karmazsinvörösön, a fahéjszínen, a borvörösön át, egészen a mályvarózsaszínig és az aranysárgáig terjedő színskálán tekinthetik meg a fák színeződő lombjait.

A látványos jelenség hátterében a levelek zöld színét adó zöld színtestek (kloroplasztiszok) színanyagának lebomlása áll, melynek következtében a korábban elfedett egyéb színtestek (kromoplasztiszok), valamint más, a sejtnedvben oldott színanyagok ősszel érvényesülni tudnak. Gyakran megfigyelhető, hogy a zöld szín a szállító-edénynyalábok, a levélerek mentén marad meg legtovább, a levelek többi része pedig különböző, változatos színeket ölt.

„A Kert korábbi dendrológusa és nyugalmazott vezetője, Kósa Géza (1950-2021) expedíciós útjainak, szakértelmének és nemzetközileg is elismert munkásságának köszönhetően közel 160 juharfaj és -fajta tenyészik a vácrátóti kertben. A juharok lombhullató vagy örökzöld fák, változatos, formagazdag levelekkel, sokszor különleges, mutatós kéreggel, csodálatos őszi lombszínnel. A Kárpát-medencében öt őshonos juharfaj, Kelet-Ázsia mérsékelt és szubtrópusi éghajlatú területein azonban mintegy 100 faj él, amelyek közel fele megtekinthető a Nemzeti Botanikus Kert gazdag gyűjteményében” – mondja Fráter Erzsébet, a Botanikus Kert egyik kurátora.

Legismertebb közülük a magas díszértékű ujjas juhar (Acer palmatum), amelyet jellegzetes, finoman szeldelt levél jellemez. Közkedvelt dísznövény, a távol-keleti nemesítők mintegy 250 fajtáját állították elő levélforma, szín, habitus, termés és őszi lombszín szerint szelektálva, ezekből jó néhány megtekinthető Vácrátóton.

A háromerű juhart (Acer buergerianum) hazánkban leginkább a bonszai kedvelői ismerik, mert az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb törpésíthető fafaj. Kelet-Ázsiában azonban igen kedvelt díszfa, Japánban gyakran ültetik utcai sorfának. Ősszel lombszíne nagyon változatos, vérpirossal tarkázott olajzöld, ragyogó karmazsinszínű, narancsvörös, aranysárga, sárga-vörös tarka, színeződése a termőhely függvénye.

A foszlókérgű juhar (Acer triflorum) az egyik leglátványosabban színeződő fa, minden egyes példánynak más színárnyalatú az őszi lombja, amely ragyogó narancssárga, skarlátpiros, bordó, aranysárga vagy őzbarna is lehet. Ovális koronájú, lomhullató fa, mely Koreában egyike a legkedveltebb utcai sorfáknak. Nevét arról kapta, hogy törzsén a sárgásbarna, vöröses kéreg hosszanti, vékony csíkokban hámlik, jellegzetesen „kócos” felszínű.

Hasonlóan szép az eltéveszthetetlen papírkérgű juhar (Acer griseum) is, törzsének színe ugyanis jellegzetes, élénk narancsvörös, vörösbarna kérge pedig papírnemű csíkokban, foltokban leváló. Őshazájában, Kínában ma már ritka, veszélyeztetett faj. Messzire rikító őszi lombszíne élénk skarlátvörös, de ezek a törzsükkel is díszítő juharok később, a lombhullás után is feltűnnek a kertben. Nem meglepő, hogy az enyhe telű Angliában oly divatos télikertek népszerű növényei.

A Nemzeti Botanikus Kert egész évben nyitva tart, október végéig pedig továbbra is kitüntetett kedvezménnyel várja a járványügyben helytálló egészségügyi dolgozókat. Október folyamán várhatóan belép a kertbe az év százezredik látogatója is, aki éves bérletet kap ajándékba.

További információ itt található.

Sikerrel zárult a SZTAKI szervezésében megvalósult háromnapos Digital Enterprise Technology konferencia

Sikerrel zárult az ELKH Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) szervezésében megvalósult háromnapos Digital Enterprise Technology (DET) konferencia. Az idén online formában megtartott rendezvényt Paul Maropoulos professzor, a DET elnöke és Dr. Váncza József, az idei rendezvény elnöke, a SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának vezetője nyitották meg. A plenáris előadásokon szó esett a gépek és emberek jövőbeli együttműködéséről, a félvezetők termelési és ellátási nehézségeiről, valamint a repülésben alkalmazott anyagok gyártásának és kezelésének kihívásairól.

A megnyitót Dr. Youichi Nonaka, a Hitachi vezető kutatómérnöke plenáris előadása követte, aki előadásában többek között a gépek és emberek jövőbeli együttműködéséről beszélt. A nap további részében a körforgásos gazdaságról, robotikáról, termelésütemezésről és automatizálásról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Több prezentáció tárgyalta a SZTAKI részvételével zajló, 36 ország 8 kutatóintézetét és 25 vállalkozását összefogó DigiPrime H2020 konzorciumot, amelynek fontos szerep jut a körforgásos gazdaság digitalizációjában. A SZTAKI többek között mesterségesintelligencia-alkalmazásokkal, digitális ikerrel, karbantartással és egy olyan platform kifejlesztésével járul hozzá a projekthez, amely az újragyártott termékek összegyűjtött adatai és azok jelenlegi állapota közötti korreláció kiszámításáért felelős. Ezenfelül szó volt az ember–robot együttműködést elősegítő interfészekről, a kollaboratív robotok biztonsági eljárásairól, valamint a decentralizált tervezésről is.

Az esemény második napján a SZTAKI egykori kutatója, Dr. Gyulai Dávid tartott plenáris előadást a félvezetők termelési és ellátási nehézségeiről, kitérve a koronavírus-világjárvány okozta további kihívásokra. A nap további részében tudásátadásról, gyártástechnológiákról, valamint a termelési költségek hatékony kiszámításáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Szó esett többek között a polimeres szénszál fúrási technikájáról, a flexibilis gyártási rendszerek szimulációs lehetőségeiről, a digitális ikerről és az AGV-flották dinamikus környezetben történő menedzseléséről.

A harmadik nap nyitóeseményét és egyben a konferencia utolsó plenáris előadását Yingguang Li professzor, a kínai Nanjing University of Aeronautics and Astronautics munkatársa tartotta a szénszálas anyagok kezelésének új, nagynyomású, mikrohullámos megoldásáról, illetve a repülésben alkalmazott anyagok gyártásának és kezelésének kihívásairól. A nap további része az üzleti intelligencia, az additív gyártás és az ipar 4.0-ás megoldások témakörei köré szerveződött. Az érdeklődők többek között arról is hallhattak előadást, hogy mi lehet a 3D-nyomtatás repülésben betöltött szerepe, vagy mennyire lehet előre meghatározni a lézervágások utáni élhibákat mesterséges intelligencia bevetésével.

Az ELKH is aláírta a nyílt tudományhoz kapcsolódó hazai állásfoglalást

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) is aláírta az Állásfoglalás a nyílt tudományról nyilatkozatot, amelynek kidolgozásában a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) kezdeményezésére több hazai szakmai szervezet, köztük az ELKH képviselője is részt vett. Az állásfoglalás az Open Science-nek a magyar tudomány érdekeit és fejlődését legjobban szolgáló alapelveit és tevékenységi területeit foglalja össze.

Az Open Science a tudományos kommunikáció új megközelítése, amely az átláthatóság és együttműködés elvein alapul, és a friss kutatási eredmények terjesztésének innovatív módját jelenti a legújabb technológiai fejlesztések és a digitalizáció vívmányainak alkalmazásával. A nyílt tudomány egyrészt a jelentős nemzetközi kutatások eredményeihez, valamint a magyar tudomány nemzeti nyelven és más nyelveken korábban megjelent, illetve aktuálisan publikált eredményeihez való hozzáférést, másrészt új szemléletmódot jelent. A nyílt tudomány lehetővé teszi a nyitott szemléletmód elsajátítását a tudomány világának minden szereplője számára, s ezzel a verseny mellett az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, erősítve ezzel a civil társadalomnak a tudományba vetett bizalmát.

Az NKFIH által megfogalmazott nyilatkozat célja a nyílt tudományra vonatkozó közös, szakmai konszenzuson alapuló, a tudomány világában jelenleg zajló paradigmaváltásra válaszoló állásfoglalás közzététele. Kapcsolódva a nemzetközi tudománypolitikai szervezetek ajánlásaihoz, valamint az Európai Unió vonatkozó szakpolitikai célkitűzéseihez, a nyilatkozat összefoglalja az Open Science-nek a magyar tudomány érdekeit és fejlődését legjobban szolgáló alapelveit és tevékenységi területeit. A nyilatkozat felhívja a hazai tudományos közösség figyelmét az új szemlélet jelentőségére és időszerűségére, stratégiai kérdéseire, valamint a nyílt tudománynak a nemzetközi együttműködésekben egyre meghatározóbbá váló szerepére.

Az Európai Bizottság (EC), az Európai Nyílt Tudományos Együttműködés (EOSC), a Science Europe és az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA), valamint az UNESCO és a Nemzetközi Tudományos Tanács (ISC) által megfogalmazott ajánlások mentén, továbbá illeszkedve az Európai Kutatási Térségről szóló bizottsági közleményben megfogalmazott kezdeményezésekhez és a Horizon Europe keretprogram vonatkozó alapelveihez, a nyilatkozat aláírói támogatják a nyílt tudomány gyakorlatának térnyerését és felhívják a tudományos élet hazai szereplőit, hogy aláírásukkal csatlakozzanak az állásfoglaláshoz.

Az NKFIH által kezdeményezett állásfoglalást támogató szervezetek: Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ), Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma (EKK), Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ), Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB), Magyar Rektori Konferencia (MRK), Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Bizottság (NKIB), MTA Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK), Országos Doktori Tanács (ODT), Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT).

A teljes nyilatkozat letölthető ezen a linken.

Magyar kutatók a kovaalgateszt fejlesztésére irányuló vizsgálatokkal támogatják a vízbefulladásos halálesetek körülményeit feltáró módszer korszerűsítését

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete (ÖK VÖI) és a Semmelweis Egyetem Igazságügyi- és Biztosítás-orvostani Intézet DNS laborja közös kutatás keretében dolgozik a kovaalga- vagy más néven diatómateszt fejlesztésén. A módszerrel a vízbefulladásos halálesetek körülményei pontosíthatók, ezzel támogatva az eljáró hatóságok munkáját.  

A meleg, vízparti üdülések, fürdések szomorú velejárója, hogy nyáron megnő a vízbefulladások száma. A WHO adatai szerint a baleseti halálok sorában a vízbefulladás a 3. helyen áll, és rendkívül sok a fiatal az áldozatok között. A vízben talált holttestek esetében a halál körülményeinek a vizsgálata úgynevezett kovaalga- vagy más néven diatómateszt segítségével történik. A diatómateszt lényege, hogy a szilárd kovavázzal rendelkező egysejtű algák – azaz diotómák – fulladásos halál esetén a vízzel együtt beáramlanak a tüdőbe, ott átpréselődnek a tüdő-léghólyagocskákon, majd a vérárammal a test minden pontjába eljutnak. Ennek eredményeként a kovaalgák számos szervből kimutathatók, amelyből következtetni lehet a vízbefúlt személyben zajló utolsó életjelenségekre, illetve a szövetekben talált diatómák fajösszetételéből akár a vízbefulladás helyszínére is.

A magyar ökológusok és orvosok 2021 tavaszától együttműködésben dolgoznak a kovaalgateszt fejlesztésén. A közös kutatás elsődleges célja a diatómavizsgálatokhoz kapcsolódó szakértői tevékenység pontosítása. Dr. Lászik András, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet DNS laboratóriumvezetője, valamint Dr. Végvári Zsolt, az ÖK VÖI igazgatója a munka első lépéseként az eddig alkalmazott módszertan felmérését, valamint a mikroszkópos vizsgálatok minél több szervre vonatkozó összehangolását tűzték ki célul.

Az ÖK VÖI kutatói a Riverine projekt keretében kiemelten vizsgálják a folyóvizek kovaalgáit, az így létrejövő, folyamatosan bővülő adatbázisok pedig egyre több kérdésre tudnak választ adni. A holttestben szétáramlott algák fajösszetétele, mennyisége rendkívül értékes információt árul el például arról, hogy az áldozat halálát egyáltalán vízbefulladás okozta-e.

„Hiába foglalkozom már évtizedek óta kovaalga-kutatással, meglepő volt számomra, hogy mennyire más, mennyivel nehezebb az emberi szövetekben található diatómák vizsgálata. A krimikben oly egyszerűnek tűnő módszer számos buktatót rejt, de éppen ezért izgalmas is” – mondta Dr. Buczkó Krisztina, a kutatás tudományos tanácsadója, az ÖK VÖI Duna Diverzitás Osztály vezetője. „Megtiszteltetés, hogy vizsgálatainkkal és fajismeretünkkel mi is hozzá tudunk járulni a módszer fejlesztéséhez” – tette hozzá.

Az idén kémiai Nobel-díjat nyert páros által kutatott tudományterületen a TTK munkatársai is jelentős eredményeket értek el

Az idei kémiai Nobel-díjat Benjamin List és David William Cross MacMillan kapták az aszimmetrikus organokatalízis területén elért úttörő eredményeikért. Munkásságuk révén egy új kutatási ág formálódott, amely paradigmaváltást hozott a kémiában, és azon belül a katalízis területén. Az organokatalitikus kutatások terén, melyek során kis méretű szerves molekulákat használnak katalizátorként, az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Szerves Kémiai Intézetének Soós Tibor által vezetett Organokatalízis Kutatócsoportja, valamint a Pápai Imre irányításával működő Elméleti Kémiai Kutatócsoport is számos kimagasló eredményt ért el.

A kémia tudományának egyik alapvető célja új molekulák és ehhez kapcsolódóan új tulajdonságok előállítása, ez azonban szinte minden esetben csak megfelelő katalizátorok alkalmazásával lehetséges. A katalízis ezért központi szerepet tölt be a kémiában és a hozzá kapcsolódó interdiszciplináris területeken, a gyógyszermolekulák és az illatszerek gyártásától a műtrágyák és a hidrogénalapú tüzelőanyag-cellák előállításáig valamennyi esetben katalizátorokat alkalmaznak.

A biológiai folyamatokban szerepet játszó molekulák jellemzően királisak, azaz e molekulák nem azonosak tükörképükkel, hasonló módon, mint a jobb és bal kéz. Érthető, hogy a gyógyszerkutatás és az agrokémia területén különösen fontos a királis, aszimmetrikus vegyületek hatékony előállítása. Az ilyen vegyületek szintézise komoly kihívást jelent, és nagyon sokáig tartotta magát az a nézet, hogy ez csak enzimatikus és fémorganikus katalizátorokkal valósítható meg. A 2000-es évek elején azonban List és MacMillan felfedezései rámutattak arra, hogy létezik egy harmadik általános lehetőség, az organokatalízis. E megközelítésben kis méretű királis szerves molekulákat mint „mikroenzimeket” használnak katalizátorként. Kutatásaik eredménye különösen érdekes párhuzamot vet fel a kémiai evolúcióval kapcsolatban, ugyanis számos természetes aminosav – kiváltképpen a prolin – alkalmas aszimmetrikus aldol-típusú reakciók, így akár királis cukor-építőelemek egyszerű építőelemekből történő szintézisének elősegítésére.

A terület gyors fejlődése ellenére eleinte úgy tűnt, hogy a módszer csak szűk körben alkalmazható, azonban újabb aktiválási elvek, valamint az azokhoz köthető katalizátorok felfedezése jelentősen bővítette az alkalmazhatósági kört. Napjainkban gyakorlatilag valamennyi fontos reakciónak megvan az organokatalitikus változata, sőt a korábbi módszereket meghaladó új reakciók is elérhetővé váltak. Különösen fontos volt az organokatalitikus módszerek megjelenése a multikomponensű reakciók területén, mivel alkalmazásukkal egyszerűen lehetett előállítani a természetes hatóanyagokhoz hasonló, komplex királis molekulákat. A terület kibontakozásához és fejlődéséhez, valamint a katalitikus koncepció ipari alkalmazásának elterjedéséhez az a modern kémiai szemlélet is hozzájárult, amely szerint a szintetikus eljárásokat fenntarthatóvá és „zöldebbé” kell tenni.

A terület korai úttörői közül kiemelkedik Hajós Zoltán, aki 1971-ben ipari kutatóként felismerte, hogy a prolin katalizátorként használható szteroidváz aszimmetrikus szintézisére. Az ő neve méltán szerepel első helyen a Hajós–Parrish–Eder–Sauer–Wiechert-reakcióban, amely a szerves kémia egyetlen, öt kutató nevét is felvonultató reakciója, ami közvetve annak jelentőségére is utal. Sokan tekintették őt a Nobel-díj egyik lehetséges várományosának.

 

Az organokatalízis területének kutatása nagyon hamar elindult hazánkban is. Soós Tibor 2002-ben indította el csoportjában az organokatalitikus kutatásokat, amelyek első eredménye egy új, kininalapú katalizátorcsalád volt. A magyar kutatók által előállított katalizátor hazai kezdeményezésű fejlesztéséről beszámoló 2005-ös publikáció az Amerikai Kémiai Társaság Organic Letters című, a Nature Indexben is jegyzett folyóiratában jelent meg, és a kiadvány történetének harmadik legtöbbet hivatkozott közleményévé vált. A kutatócsoport által kifejlesztett bifunkciós katalizátor az organokatalitikus terület egyik legtöbbet használt és leghatékonyabb katalizátora, melynek már több ipari alkalmazása létezik, többek között a TEVA Funapide hatóanyagának szintézise.

A magyar kutatók újabb eredményeiket az organokatalízis egy különleges és nagyon ígéretes területén, az úgynevezett frusztrált Lewis-párok alkalmazása kapcsán érték el. A Lendület program által is támogatott kutatások eredményeként olyan katalizátorcsaládokat állítottak elő, amelyek stratégiai szempontból fontos kémiai átalakításokra nyújtanak új lehetőséget az ipari vegyészek számára. További fontos eredményeket hozott az organokatalitikus folyamatok mechanizmusának több mint másfél évtizede tartó kutatása. A Pápai Imre által vezetett Elméleti Kémiai Kutatócsoport munkája nyomán számos sikeres, a TTK Szerves Kémiai Intézetén belüli és nemzetközi kooperációban megvalósított tanulmány készült. Az organokatalízis területének kiemelkedő fontosságú elméleti kutatásai számos nagy hatású, rendkívül magas független hivatkozással rendelkező közleményt eredményeztek, és ezáltal vált érthetővé többek között a bifunkcionális és a prolinalapú organokatalizátorok, továbbá a frusztrált Lewis-párok működése is.

Az ATK kutatási eredményei nagyban hozzájárultak a trágyázásra vonatkozó nitrátrendelet termelési feltételeket javító módosításához

Az Agrárminisztérium több évvel ezelőtt a gazdák termelési feltételeinek javítását célzó programot indított, amelynek keretében az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézete (ATK TAKI) kutatói a trágya kijuttatására vonatkozó tilalmi időszak egy hónapos rövidítésének környezeti és mezőgazdasági hatásait vizsgálták. A kísérletek, illetve modellezési munkák most jutottak el abba a fázisba, hogy az eredmények felhasználhatók a nitrátrendelet módosításához. Ezzel naprakészebbé, így életszerűbbé válik a hazai mezőgazdasági tápanyaggazdálkodás szabályozása. A rendeletmódosítás értelmében a trágya kijuttatására vonatkozó tilalmi időszak egy hónappal később, november 30-ától kezdődik majd, ezzel a gazdák termelési feltételei is javulnak.

A szabályozás megváltoztatását a hazai időjárás változása indokolja, hiszen az őszi melegebb időszak tovább tart, ezért novemberben is lehetőség nyílik a növények optimális fejlődéséhez szükséges mezőgazdasági műveletek elvégzésére, valamint a tápanyaghiányos talajok állapotának javítására.

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezése elleni védelemhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló rendelet módosításához hosszas tudományos előkészítésre volt szükség, mivel a hazai szabályozásnak meg kell felelnie az uniós irányelvekben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek. E cél elérése érdekében indította el több évvel ezelőtt az Agrárminisztérium azt a kutatási programot, melynek keretében az ATK TAKI munkatársai a tilalmi időszak egy hónapos rövidítésének hatásait vizsgálták, a nitrát-adatszolgáltatás adatbázisaira támaszkodva. A kutatási és modellezési eredmények alapján lehetővé vált a nitrátrendelet módosítása.

A kutatási program tovább folytatódik, többek között a kijuttatható nitrogénhatóanyag maximális értékének meghatározása céljából. A jövőbeni kutatási eredmények alapján a szabályozásban újabb módosítások várhatók annak érdekében, hogy a hazai gazdák termelési feltételei a jelenkori termesztett növényi genotípusokhoz és klimatikus viszonyokhoz igazodva tovább javuljanak.

A természetvédelmi agrártámogatások jelentőségére hívja fel a figyelmet az ÖK és a Cambridge-i Egyetem munkatársainak kutatása

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és a Cambridge-i Egyetem munkatársai által nemrégiben végzett kutatás rávilágít arra, hogy a természetvédelmi célú mezőgazdasági támogatások – mint az agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) – egyértelműen segítik a környezet megóvását és a gazdálkodók fennmaradását is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával megvalósult vizsgálatok továbbá arra hívják fel a figyelmet, hogy a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekeit össze lehet hangolni, azonban ennek támogatására célzott ökológiai kutatásokra van szükség. A kutatók a számos mezőgazdasági termelővel felvett kérdőív és interjú publikálták.

Az Európai Unió a 20. század végével egy új mezőgazdasági modell bevezetését kezdeményezte, amelynek lényege a környezet, a gazdaság és a társadalom érdekeit egyszerre szolgáló, hosszú távon is fenntartható közös agrárpolitika kialakítása. Az e célt szolgáló agrár-környezetvédelmi programot (AGK) Magyarország először 2002-ben vezette be, akkor még saját finanszírozásban, majd az EU-hoz 2004-ben történt csatlakozást követően különböző programok keretében – 2014-ben egy évnyi szüneteltetés után – még ma is zajlik.

Az AKG céljai között szerepel a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása, a környezet állapotának megőrzése és javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése, valamint a természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló mezőgazdasági gyakorlat erősítése.

Emellett a program kiemelten támogatja a biodiverzitás megőrzését, a természet, a víz, és a talaj védelmét, a klímaváltozás elleni küzdelmet és az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodást a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, a környezettudatos gazdálkodás és fenntartható tájhasználat kialakításával.

„A magas természeti értékű területek rendszerint egy-egy védendő állatfaj – például földön fészkelő madár – élőhelyén vagy fontos életközösségek előfordulási helyén találhatók. Azok a gazdák vehetik fel az AKG támogatást, akiknek ilyen területen van a földjük” – mondja Kalóczkai Ágnes, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport munkatársa. „A támogatásért cserébe a gazdáknak szigorú természetvédelmi szabályokat kell betartaniuk. Meghatározott például a kaszálás és az aratás ideje, illetve korlátozzák a műtrágya- és vegyszerhasználatot. E szabályok a kiemelt faj igényeihez illeszkednek” – teszi hozzá.

A kutatók arra a kérdésre keresték a választ, hogy a támogatás eléri-e remélt célját, vagyis segíti-e a természeti értékek megőrzését, valamint a környezetet jobban védő gazdák megélhetését. Az ÖK munkatársai az AKG támogatás 2014-es egy évnyi kiesését kihasználva a gazdálkodókkal felvett kérdőívek és interjúk segítségével megvizsgálták, hogy mennyiben változik a gazdálkodók gyakorlata, ha nem juthatnak hozzá e támogatáshoz.

Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy az agrár-környezetgazdálkodási támogatás a gazdálkodók bevételeinek rendkívül jelentős hányadát – majdnem a harmadát – teszi ki. „A támogatást nélkülöző évben ezért a gazdák lényegesen másképpen termeltek. Több és jobb piaci árral bíró növényt vetettek, és sokkal intenzívebb módon gazdálkodtak. Több vegyszert használtak, a pihentetésre szánt területeket is bevetették – folytatja Kalóczkai Ágnes.

A természetvédelmi szempontok háttérbe szorulása mellett ez azért jelentett problémát, mert az AKG támogatás egyik célja – a pénzügyi kompenzáción felül –, hogy szemléletváltozást indítson el a gazdálkodók körében. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy ezt a törekvést 2002–2013. között még nem sikerült elérni, hiszen a támogatás szüneteltetésével a legtöbben azonnal visszatértek az intenzív mezőgazdasági gyakorlathoz. Kalóczkai Ágnes szerint ennek az oka az, hogy a mezőgazdaság rendkívül bizonytalan ágazat, és egy gazdának folyamatosan törekednie kell a leghatékonyabb területhasználatra. Ennek ellenére voltak olyan – jellemzően kisebb erőfeszítést igénylő – természetvédelmi előírások is, amelyeket a gazdák a támogatás hiányában is betartottak.

A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy az agrár-környezetgazdálkodási támogatás ösztönzi a gazdákat a környezeti szempontból fenntarthatóbb gyakorlatok folytatására. „Az AKG program a gazdák szemléletét önmagában nem képes formálni, viszont pénzügyileg sikeresen motiválja őket a kevésbé környezetterhelő technológiák alkalmazására” – érvel Kalóczkai Ágnes, ezzel hangsúlyozva a természetvédelmi agrártámogatások jelentőségét.

A BTK kiadásában jelent meg 400 év után magyar fordításban Révay Péter koronaőr nagy országtörténete

Kétnyelvű kiadásban látott napvilágot a 17. századi magyar történetírás egyik fontos darabja, a tudós koronaőr, Révay Péter (1568–1622) De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem című munkája. A kétkötetes kiadványt az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Történettudományi Intézetében működő, Pálffy Géza vezette „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport munkatársai készítették Tóth Gergely tudományos főmunkatárs irányításával. Az első kötetben szereplő címnegyed, tartalomjegyzék és előszó itt tekinthető meg.

Révay Péterről viszonylag kevesen tudják, hogy nem elégedett meg az 1613-ban kiadott híres koronatörténetével, hanem hét évvel később, 1620-ban egy országtörténet megírásába kezdett. Így született meg A Magyar Királyság birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század (De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem), amely a szerző halála után, 1659-ben unokájának, Nádasdy Ferenc országbírónak köszönhetően nyomtatásban is megjelent. Révay munkája különösen saját korára nézve értékes forrás, hiszen sok új részletet tár fel a tizenöt éves háborúról (1591–1606), a Bocskai-felkelésről (1604–1606), II. Mátyás hatalomra jutásáról, az 1608. évi pozsonyi országgyűlésről, illetve az 1613. évi királyné- és az 1618. évi királykoronázásról.

A mű emellett szemlélete miatt is kiemelt jelentőséggel bír. Révay, a művelt evangélikus főrend lépten-nyomon hangoztatja benne saját politikai táborának, a világi (protestáns) elitnek a kiváltságait, illetve elvárásait a Habsburg-uralkodók felé, mégpedig úgy, hogy a korabeli politikai irodalom eszköztárát felhasználva – vagyis aforizmákon, exemplumokon, intelmeken keresztül – fejti ki nézeteit.

Révay Péter országtörténete azért is fontos, mert a műben elsőként adott hírt a Szent Koronán látható görög uralkodóképekről, s erre alapozva azzal az új elmélettel állt elő a nemzeti ereklye eredetével kapcsolatban, miszerint Nagy Konstantin császár készíttette azt.

A most megjelent kiadás tartalmazza egyrészt Révay latin nyelvű művének kritikai kiadását, illetve azzal párhuzamosan a magyar fordítását is. A készítők mindkét szöveget bőséges jegyzetapparátussal látták el. A kiadványt Tóth Gergely, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerkesztette. Az ő munkája a kötet közel százoldalas bevezető tanulmánya, valamint a magyar fordításhoz írt jegyzetek is. A szöveg gondozását és magyarra fordítását ugyancsak Tóth Gergely, illetve munkatársai, Benei BernadettJarmalov Rezső és Sánta Sára végezték el.

A kiadvány első kötetében a bevezető tanulmányok, a bibliográfia és a Révay beosztása szerinti 1–5. század (vagyis a 11–15. század) története kapott helyet. A második kötetben a 6–7. (16–17.) század históriája, valamint a függelék és a mutatók találhatók. A közreadók bíznak abban, hogy megírása után 400 évvel Révay nagy országtörténete sok érdeklődő olvasóra talál, és az új kutatásokat is ösztönzi majd.

További információk a kötetről itt találhatók.

Belgiumi szakmai látogatáson vettek részt az EK kutatói

Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK) kutatói Dr. Kovács Tamás Iván, Magyarország brüsszeli nagykövete meghívására 2021. szeptember 23-án látogatást tettek a Leuveni Katolikus Egyetemen és az IMEC kutatóközpontban. Emellett előadást tartottak a Brüsszeli Magyar Kulturális Központban működő Magyar Tudósklub rendezvényén. Az EK-t Dr. Pécz Béla igazgató, Dr. Balázsi Csaba, Dr. Petrik Péter, Dr. Horváth Róbert, Dr. Volk János és Dr. Fürjes Péter kutatók, az ELKH Titkárságot Báló András nemzetközi kapcsolatok szakreferens képviselte.

A Leuveni Katolikus Egyetemen (KU Leuven) a delegációt Prof. Dr. Gerard Govers, az egyetem tudományos és technológiai rektorhelyettese fogadta, aki kiemelte, hogy a kutatók körében rendkívül népszerű az egyetem fizikai, energetikai kutatásokra szakosodott infrastruktúrája. Az EK kutatói bejárták az intézmény Arenberg Campusán működő laboratóriumokat, ahol az egyetem szenior hallgatói bemutatták az ott megvalósított kutatásaikat.

Az egyetemi programot követően a delegáció felkereste az IMEC kutatóközpontot (Interuniversity Microelectronics Centre). A leuveni székhelyű IMEC egy nemzetközi kutató-fejlesztő szervezet, amely világszinten élen jár a nanoelektronika és a digitális technológiák területén. A bemutatkozás után a delegáció tagjai az IMEC kutatóinak vezetésével megtekintették az intézmény laborjait, majd az EK és az IMEC munkatársai bemutatták egymásnak a kiemelt kutatásaikat.

Ezt követően az IMEC, a KU Leuven és az ELKH képviselői kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt, amely során megosztották egymással szakmai tapasztalataikat és a legjobb gyakorlatokat. Ezenfelül itt lehetőség nyílt a Magyarország és Flandria közötti tudományos együttműködés elmélyítésére, beleértve a közös kutatási projektek beazonosítását.

A látogatás záróprogramjaként az EK képviselői a Brüsszeli Magyar Kulturális Központ Magyar Tudósklub programsorozata keretében ismertették főbb kutatásaikat, mely eseményt online is közvetítettek.

Kilencedik alkalommal rendezte meg a Falukonferenciát a KRTK Regionális Kutatások Intézete

Kilencedik alkalommal rendezték meg az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének (KRTK RKI) immár 30 éves múltra visszatekintő rendezvényét, a Falukonferenciát. A 2021. szeptember 22–24. között lezajlott rendezvény mintegy száz résztvevője különböző előadások, megbeszélések és vitaülések keretében a vidéki Magyarországot, különösen a kistelepüléseket és az ott lakó népességet napjainkban érintő kihívásokra és kérdésekre kereste a választ.

Az elmúlt időszak rendezvényei közös gondolkodásra hívták a kutatókat, gyakorlati szakembereket és a döntéshozókat annak érdekében, hogy a vidéken élők környezeti-társadalmi-gazdasági fellendítésének a lehetőségeit megvizsgálják. Idén a szervezők ezért „A vidéki Magyarország a pandémia korában” témamegjelöléssel hirdettek programokat. A Falukonferencia országosan is jelentős szakmai fórummá nőtte ki magát, amelyen egyetemek, kutatóintézetek, LEADER-egyesületek munkatársai, továbbá minisztériumok, települések, vállalkozók és nonprofit szervezetek képviselői is részt vettek.

Az első napot a KRTK RKI néhai kiváló vidékkutatója, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat egykori elnöke, Csatári Bálint emlékének dedikálták „A vidék előtt álló kihívások a pandémia árnyékában a XXI. században” címmel. A nap plenáris előadásai a vidék fenntarthatóságát és annak lehetséges forgatókönyveit jelenítették meg különböző nézőpontokon keresztül. Az agrárközgazdász nézőpontját Fertő Imre (főigazgató, KRTK) mutatta be, kiemelve a kistermelők járványidőszak alatti túlélési stratégiáit; a vidékszociológus szempontjait Kovács Katalin (igazgató, KRTK RKI) szavai közvetítették a magyar vidéken megfigyelhető társadalmi és térbeli tagolódás kontrasztjainak ismertetésével; a politológus és jogász álláspontját Pálné Kovács Ilona (kutatóprofesszor, KRTK RKI) mutatta be a falvak kormányzásának speciális dimenzióit és ennek trendjeit helyezve a fókuszba. A plenáris előadásokat egy, a vidék előtt álló kihívásokat megvitató panelbeszélgetés („A vidék előtt álló kihívások [a pandémia árnyékában] a XXI. században”), illetve két szekcióülés követte. Az első szekcióülésen Csatári Bálint volt tanítványai elevenítették fel a neves kutató életútját és főbb kutatási eredményeit, a másodikon az önkormányzati szerepvállalás vidékfejlesztésben betöltött szerepéről értekeztek a résztvevők.

A konferencia második napját a kiemelkedő agrár- és vidékkutató, Buday-Sántha Attila tiszteletére szervezték, „A vidéki Magyarország kihívásai I.” címmel. A nap témái így a professzor három fő tevékenységi köréhez, a területfejlesztéshez, az agrár- és vidékfejlesztéshez, valamint a környezet és a fenntarthatóság témájához kapcsolódtak. Ennek jegyében a plenáris előadók közül Szabó Mátyás (szakpolitikai referens, European Commission DG Agriculture & Rural Development) az Európai Unió vidéki térségeinek jövőképéről és a pandémia erre gyakorolt hatásairól tájékoztatta a hallgatóságot; Juhász Anikó (Agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium) a megújuló vidék, a megújuló agrárium szellemében a közös agrárpolitika aktualitásait, valamint a mezőgazdasági támogatások jövőjét mutatta be. Balla Attila (vállalkozásfejlesztési ügyvezető-helyettes, Digitális Jólét Nonprofit Kft.) emellett új irányokat vázolt fel a digitális térségfejlesztésben. A második napon sor került egy panelbeszélgetésre a helyi termékekről, illetve a gasztronómiai összefogásról („Minőség és összefogás a gasztronómiában, helyi termékek készítésében és a turizmusban”), illetve további szekcióüléseket tartottak a vidéki nők helyzetéről és a válságokra adott válaszaikról, a körforgásos gazdaság vidéki lehetőségeiről, a magyar mezőgazdaság előtt álló kihívásokról és az ágazat munkaerőpiaci kontextusáról, valamint a társadalmi-gazdasági folyamatok térbeliségéről és a vidék fejlődési lehetőségeiről a válság alatt és után.

A rendezvény harmadik napjának reggelén megtartott panelbeszélgetés a helyes természeti erőforrás–gazdálkodás lehetőségeit járta körbe („A helyes természetierőforrás-gazdálkodás lehetőségei – Gazdasági fejlődés és környezeti haszon”). A nap további részében zajló szekcióülések a vidéki dzsentrifikáció és a falusi turizmus, a vidéki fenntarthatóság kérdéseivel, valamint a helyi gazdaságfejlesztés lehetőségeivel foglalkoztak.

A rendezvény lebonyolításában a KRTK mellett közreműködött a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat és az Agrárminisztérium. A szekciókról szóló rövid összefoglaló, valamint a konferencia absztraktkötete a konferencia honlapján elérhető.