Maróth Miklós, az ELKH elnökének nyilatkozata Freund Tamás MTA elnökké választása kapcsán

Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke Freund Tamás MTA elnökké történő megválasztása kapcsán elmondta:

„Gratulálok Freund Tamásnak, hogy az MTA irányítására kialakított elnöki koncepciójával elnyerte a Közgyűlés tagjainak bizalmát, és őt választották meg  az MTA új elnökévé. Egyetértek azon törekvéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia meghatározza új helyét és szerepét a magyar tudományos közösségben, és egy bizalmi alapon működő, kétirányú kommunikációt alakítson ki a kormányzattal a tudományos területet illetően az egész magyar társadalom érdekében. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat feladataival egybeesnek az új MTA elnök azon céljai, hogy az MTA ösztönözze az együttműködést a hazai és a nemzetközi kutatás-fejlesztési környezet szereplői között, támogassa a kiválóságot a kutatás terén, és szerepet vállaljon a kutatóiutánpótlás-nevelésben és a tudománynépszerűsítésben a társadalom széles körében, ezért mindebben az ELKH partnerként tekint az MTA-ra. Bízom abban, hogy a jövőben az MTA és az Országgyűlés által a hazai központi finanszírozású kutatóhálózat irányítására független költségvetési szervként tavaly augusztusban létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága, illetve a teljes ELKH kutatóhálózat közötti kapcsolat a tudomány érdekeit szem előtt tartó, konstruktív együttműködés jegyében folytatódik.”

Freund Tamást választották meg az MTA új elnökévé

A Magyar Tudományos Akadémia 193., tisztújító közgyűlése Freund Tamás akadémikust, neurobiológust, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testületének tagját, az ELKH-hoz tartozó Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóját választotta meg az MTA új elnökévé.

A kép forrása: mta.hu

Freund Tamás a szavazatok 58,51%-át kapta, a hat év után leköszönő Lovász Lászlót váltja az 1825-ben gróf Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia élén. A főtitkári posztot Kollár László Péter építőmérnök, a főtitkárhelyettesit pedig Erdei Anna immunológus tölti majd be a következő hároméves ciklusban. A Közgyűlés döntött a három közül két alelnök személyéről is: társadalomtudományi alelnökké Lamm Vandát, természettudományi alelnökké Hudecz Ferencet választotta. A harmadik alelnöki pozícióért újabb szavazást írtak ki, itt Kosztolányi György és Szathmáry Eörs, az ELKH-hoz tartozó Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója maradt versenyben. Az Akadémia vezetői megbízatásuk lejárta után egyszer újraválaszthatók.

További információk az MTA weboldalán érhetők el.

Forrás: mta.hu

Szathmáry Eörsöt örökös tagjává választotta az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO)

Az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) örökös tagjává választotta Szathmáry Eörsöt, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Ökológiai Kutatóközpont főigazgatóját. Szathmáry Eörs egyike annak a 63 vezető kutatónak a világból, akinek az élettudományok terén elért kiváló teljesítménye elismeréseként most örökös tagságot adományozott a rangos szervezet.

Az 1800 tagot – közöttük 88 Nobel-díjas kutatót – számláló EMBO tudományos közösségéhez idén 52 új tag és további 11 társult tag csatlakozhat a világ 25 országából. A szervezetbe beválasztott kutatók kimagasló eredményeiknek köszönhetik a tagságot, a kiválasztás alapját a tudományos kiválóság és az úttörő kutatótevékenység jelenti. Az újonnan csatlakozók az élettudományok számos területén végeznek kutatásokat, többek között az idegtudomány, a növénybiológia, a sejtbiológia, a szignáltranszdukció (jelátvitel), a fejlődés, a molekuláris medicina és az immunológia terén.

„Az új tagok mindegyike hozzájárult az élettudományok terén folyó kutatások sikeréhez Európában és világszerte” – nyilatkozta Maria Leptin, az EMBO igazgatója. – „Az EMBO tagjai a szervezetben végzett munkájuk révén támogatják a tehetséges kutatókat, ösztönzik az együtt gondolkodást, hozzájárulnak a tudományos kiválóságra törekvő nemzetközi kutatási környezet fejlesztéséhez, és egyúttal a jövő építéséhez.”

Az EMBO tagjai több módon is aktív szerepet vállalhatnak a szervezet munkájában: tisztséget tölthetnek be az EMBO Tanácsában és bizottságaiban, fiatal kutatókat mentorálhatnak, illetve részt vehetnek különböző tevékenységekben, mint amilyen például a megalapozott tudománypolitika népszerűsítése. Emellett támogatják a szervezetet abban, hogy a legmagasabb színvonalat tudja biztosítani az EMBO jövőbeni tagjainak és a posztdoktori kutatóknak a kiválasztásában, a szervezet által kínált kurzusok és workshopok kialakításában.

Az 52 új tag az EMBO kormányközi finanszírozást biztosító szervezetének, az Európai Molekuláris Biológiai Konferenciának (EMBC) 18 tagállamából érkezik, a 11 társult tag pedig Ausztráliából, Kanadából, Chiléből, Indiából, Japánból, Szingapúrból, illetve az Egyesült Államokból.

Az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet 1963 óta ismeri el az élettudományok kiváló kutatóit tagjaiként – ekkor választotta meg az EMBO Tanácsa az első 150 tagot. Azóta a tagok minden évben új tagokat jelölhetnek, illetve választhatnak, akik csatlakozhatnak az egyre bővülő illusztris kutatói közösséghez.

Forrás: www.embo.org

A tihanyi Környezetkémiai és Ökotoxikológiai Kutatócsoport rávilágít a gerinctelen szervezetekkel kapcsolatos biológiai kutatásokban rejlő sokszínű lehetőségekre

Santiago Ramón y Cajal, a modern idegtudományok alapító atyja, már a XIX.-XX. század fordulóján a legegyszerűbb ideghálózatok és a magasan fejlett emlős agy közötti különbségeket csak olyan bonyolultságbeli eltérésnek tartotta, amely egy zsebóra és egy csillagászati óra között van, noha mindkettő az idő múlását mutatja. Később, az idegrendszerrel foglalkozó kutatók – mint például a Nobel-díjas Eric Kandel – felismerték a puhatestűek (pl. a csigák) idegrendszerében rejlő hatalmas potenciált, és számos, gerinctelen szervezetekkel dolgozó kutatólabor jött létre világszerte. Ezek egyike volt az idén július 2-án 93. születésnapját ünneplő tihanyi Balatoni Limnológiai Intézetben működő Kísérletes Állattani Osztály, ahol több mint 30 éve használják a nagy mocsári csigát (Lymnaea stagnalis) mint modellállatot (neuro)biológiai kutatásokhoz. Ez az egyszerűbb idegrendszerrel rendelkező puhatestű a gerincesekhez hasonló viselkedési mintázatokat (pl. táplálkozás, mozgás, szaporodás, tanulás) mutat, illetve a viselkedési mintázatok kialakításáért felelős „agyi” folyamatok működési elve sem különbözik alapvetően a gerincesekétől. Ugyanakkor az említett „agyi” folyamatok a nagy mocsári csigában – idegrendszerük egyszerűbb felépítése okán (pl. kevesebb számú, nagyobb méretű, pigmentált idegsejtek) – több szempontból könnyebben vizsgálhatók, mint a gerinces szervezetekben. A kutatók rendelkezésére álló ismeretanyag még jelentős tudományos és innovatív potenciált hordozhat magában, többek között például a környezetszennyezés, a gyógyszer-, a vírus-, vagy a neurodegeneratív betegségek kutatásával kapcsolatosan.

Ezen lehetőségek szélesebb körben való terjesztése céljából a Balatoni Limnológiai Intézet Kísérletes Állattani Osztályának Környezetkémiai és Ökotoxikológiai Kutatócsoportja egy tanulmányt publikált a D1 besorolású eLife folyóiratban, angol (University of Sussex, Brighton, Egyesült Királyság) és holland (Vrije Universiteit, Amsterdam, Hollandia) kutatókkal közösen. A cikkükben kiemelik például, hogy a nagy mocsári csiga használata révén értették meg a tudósok az emberi tanulás és memória kialakulásának számos alapvető molekuláris folyamatát, továbbá hogy olyan gének is megtalálhatók a csigában (azokat a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával működő kutatócsoportjuk azonosította), amelyek az öregedésért, vagy olyan humán eredetű neurodegeneratív betegségek kialakításáért felelősek, mint a Parkinson-, az Alzheimer-, vagy a Huntington-kór (Fodor et al., Invertebrate Neuroscience, 2020, 20:9). Az összefoglaló rávilágít arra, hogy a modellszervezet további vizsgálatával több olyan információ megismerése válik lehetővé, amelyek a legbonyolultabb agyi működések sejtes-molekuláris alapmechanizmusainak, vagy akár a vízi ökoszisztémát terhelő humán eredetű gyógyszermaradványok (neuro)fiziológiai hatásának a pontosabb megértését is szolgálják.

Kapcsolat: Dr. Pirger Zsolt, pirger.zsolt[kukac]okologia.mta.hu

A Balatoni Limnológiai Intézet kutatói kulcsszerepet töltenek be a nemzetközi AtlantECO projektben

A pandémia miatt kicsit késve, 2020 júniusában kezdődött el a 11 millió eurós költségvetésből megvalósuló AtlantECO nemzetközi projekt, melynek keretében egy 13 ország – köztük Magyarország – kutatóiból álló nemzetközi kutatócsoport az Atlanti-óceánból származó, óriási mennyiségű genomikai adatot foglalja rendszerökológiai modellekbe. A projekt végső célja a klímaváltozás hatásainak megértése, a tengeri mikrovilág minden eddiginél alaposabb felmérése, valamint a tengeri ökoszisztéma sérülékenységének és kritikusan fontos elemeinek a meghatározása.

Az adatok nagy részét a világhírű TARA Oceans konzorcium alappillérét jelentő intézetek adják, amelyek eddigi kutatásainak jelentőségét a Science magazin egyik különszáma fémjelzi. A tengernyi adat feldolgozása során különös hangsúlyt kap a mikrobiom, a savasodás, a hálózatelemzés és a mikroműanyagok. A tengerbiológia és az édesvízi ökológia egyre mélyebb összefonódását jelzi, hogy a konzorciális projekt egyik legnagyobb munkacsomagját a tihanyi rendszerökológus kutató, Dr. Jordán Ferenc vezeti, társvezetője pedig egy dél-afrikai mikrobiológus. A legjelentősebb kooperációs partnerek brazil, dél-afrikai, olasz és francia intézetek, de a tengerparttal nem rendelkező országok közül Svájcból az ETH Zürich intézet és Magyarországról az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete is büszkén járul majd hozzá a gigantikus projekt sikeréhez. A mesterséges intelligenciára is építő módszertan, illetve a high-throughput molekuláris módszerek kombinációja új szemléletű tudást ad majd.

A Balatoni Limnológiai Intézet középtávú célja az AtlantECO projekt teljes módszertani keretrendszerének édesvízi ökoszisztémákra történő adaptációja a Balaton példáján. Ennek előkészületei már zajlanak Tihanyban, és az AtlantECO projekt tanulságai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak majd ehhez.

Veszélyes kórokozókat terjeszthet az ázsiai tigrisszúnyog: folytatódik a lakosság segítségével végzett országos felmérés

A szárazság után beköszönő csapadékos, meleg időjárás igencsak kedvez a csípőszúnyogok fejlődésének. Ilyen időjárásban tömegesen kezdenek el szaporodni a csípőszúnyogok, nemcsak a hazai, hanem az újonnan megjelent idegenhonos fajok is.

Az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete ismét felhívásban kérte a lakosságot, hogy segítsék azt a társadalmilag fontos tudományos munkát, amely egy inváziós és potenciálisan betegségeket terjesztő szúnyogfaj, a tigrisszúnyog (Aedes albopictus) elterjedésének országos feltérképezésére irányul.

A citizen science – lakossági tudományos – kampányban arra kérik az ökológusok a lakosságot, hogy amennyiben valaki ázsiai tigrisszúnyogot lát vagy fog el, a fogás helyének és idejének megjelölésével feltétlenül tudassa ezt a kutatóintézettel, illetve a mintát is küldje be.

Fontos a fajjal foglalkozni, mert opportunista, vagyis aktívan csípi az embert, házi- és vadállatokat, kétéltűeket, hüllőket és madarakat. Legalább 22-féle arbovírust (rovarok által terjesztett vírus) terjeszt. Az általa terjesztett veszélyes kórokozók magyarországi megtelepedésének feltétele az, hogy a tigrisszúnyognak mint vektornak (közvetítőnek) nagy egyedszámú, stabil populációja legyen Magyarországon. A kutatócsoport vizsgálatainak eredményeként jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján azt feltételezik a kutatók, hogy ez a feltétel még nem adott hazánkban, de kiemelkedően fontos a folyamat állandó és szakszerű nyomon követése.

„Tavaly a beküldött mintákból 48 bizonyult ázsiai tigrisszúnyognak, a viszonylag szétszórt előfordulási adatok pedig azt jelzik, hogy több megyében is felbukkanhatnak az ázsiai tigrisszúnyog példányai. A beküldött példányokon virológiai teszteket végeztünk, de eddig még mindegyik teszt negatívnak bizonyult a nyugat-nílusi láz, az Usutu és a Chikungunya-láz vírusára” – mondta Dr. Soltész Zoltán, az Ökológiai és Botanikai Intézet kutatója.

A tigrisszúnyogot hazánkban viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon hófehér pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét, lábain fehér gyűrűk találhatók, hátán (a tor közepén) egyetlen hosszanti fehér csík húzódik. A tigrisszúnyog kis méretű, testhossza mintegy öt milliméter.

További információk: https://www.szunyog.okologia.mta.hu/felhivas

Háttér:

Az enyhébb telek segítik a szúnyogok áttelelését, a hosszabb nyarak pedig lehetővé teszik, hogy évről évre a korábbiaknál több generáció fejlődjön ki. Az olykor rövid időszakra koncentrált, nagy mennyiségű csapadék növeli az olyan kis víztestek (belvízfoltok, vizesárkok, pocsolyák) számát, amelyek a csípőszúnyoglárvák életterét biztosítják. Ezért a hazánkban őshonos mintegy 50 faj többsége a korábbiaknál nagyobb térbeli elterjedésben és érzékelhetően nagyobb egyedszámban zaklat bennünket, embereket.

Ezzel párhuzamosan a nagy távolságú, tömeges teherfuvarozás utat nyit a távoli élőhelyek inváziós szúnyogfajainak hazai megtelepedéséhez is. Ezért tudott megjelenni a Kárpát-medencében az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus), amelynek csípése más fajokénál hevesebb allergiás tüneteket válthat ki az emberben. Hazánkban új fajként tűnt fel a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) és az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus) is. Míg a tigrisszúnyognak még csak szórványosan megjelenő példányait gyűjtöttük be, az utóbbi két fajnak már önfenntartó népessége él Magyarországon.

A szúnyogok fontos átvivő (vektor) szerepet játszanak sok állati és emberi kórokozó terjesztésében, ezért népességük változása járványtani veszélyt jelenthet. A hazánkban őshonos fajok is alkalmasak világszerte terjedőben lévő kórokozók átvitelére, olyanokéra, mint az Anopheles fajok, amelyek a malária, vagy a Culex fajok, amelyek a nyugat-nílusi láz kórokozóit terjeszthetik.

Hogyan jelenhetnek meg egy tóban új halfajok nagy távolságokat átívelve?

Lovas-Kiss Ádám és Lukács Balázs András, valamint a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tagjainak egy vezető interdiszciplináris folyóiratban (PNAS) frissen megjelent cikke rávilágít arra, hogy miként jelenhetnek meg halak emberi beavatkozás nélkül például egy más vizektől elszigetelt, frissen kiásott kerti tóban. A magyar ökológusok rámutattak arra, hogy a vízimadarak által elfogyasztott halikrák egy része képes lehet túlélni a tápcsatornán át vezető utat, és egy eredetétől távoli vízben kikelni.

Mindenki hallott már arról a jelenségről, hogy átmeneti, látszólag egyéb víztestektől elszigetelt vizekben (pl. kerti tó, frissen kiásott mesterséges tó, belvizek, stb.) rövid időn belül, emberi beavatkozás hiányában is halak jelennek meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a halak terjedését segíti valami egy eddig ismeretlen folyamat által. Ennek legvalószínűsíthetőbb természetes formája az egyéb állatfajok általi terjesztés, méghozzá olyan fajok által, amelyek gyakran mozognak különböző víztestek között, és rövid időn belül nagy távolságok megtételére képesek. Érthető tehát, hogy miért a vízimadarak voltak az „első számú gyanúsítottjai” a halak víztestek közötti terjesztésének. Korábbi kutatások a madarak lábára tapadt ragacsos ikrák átszállítását tekintették a halak legvalószínűbb víztestek közötti szállítási módjának, és bár több kutatás tömérdek madár lábára ragadt sár és egyéb anyagok vizsgálatát végezte el, halikrákat mindössze egy-két alkalommal találtak. Ugyanakkor az utóbbi évtized kutatásai rávilágítottak arra, hogy a madarak nem csak a tollaikon és lábukon szállíthatnak élőlényeket. Recens vizsgálatok kimutatták, hogy állatok és növények ellenálló szaporodó képletei (pl. magok, peték, kitartó képletek), ha a madarak elfogyasztják, nagy valószínűséggel és sokszor nagyon nagy számban, életképesen kerülnek kiürítésre hosszú órákkal később, estlegesen nagyobb távolságokra az elfogyasztás helyszínétől.

elkh

Felmerül tehát a kérdés, hogy a halak puha, kocsonyás ikrái képesek-e túlélni a madarak tápcsatornáján keresztüli utat, és képesek-e terjedni víztestek között e módon.

A vízimadarak előszeretettel és óriási mennyiségben fogyasztanak halikrát, amikor ez elérhető. Az Ökológiai Kutatóközpont csoportja ezt a kérdést vizsgálta: a kísérlet során megtermékenyített ponty- és ezüstkárászikrákat etettek fogságban nevelt tőkés récékkel. A pontyot és az ezüstkárászt a világon sokfelé gyors ütemben terjedő, invazív fajként tartjuk számon, amelynek természetes terjedése gyakran megfigyelhető jelenség. A kísérletet végző kutatók minden kacsával 500 ezüstkárász- és 500 pontyikrát etettek meg. A nyolcból hat madárnál találtak épségben átjutott ikrákat az ürülékben, viszont összességében az elfogyasztott ikrák csupán 0,2%-a jutott át épségben a kacsákon. Az átjutott 18 ikra közül 12 tartalmazott életképes embriót, és egy ponty, valamint két ezüstkárász ikra kelt ki a keltetés során. Az átjutott, de ki nem kelt ikrák gombafertőzés miatt pusztultak el, amelyet a kutatók a szuboptimális keltetési körülményekkel magyaráznak. A halak inváziós képessége miatt fontos megjegyezni, hogy pusztán egyetlen ezüstkárász képes egy új populáció megalapítására (egyéb pontyfélék jelenlétében), aszexuális szaporodási képességüknek (spontán ginogenezis) köszönhetően. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a madarak általi, tápcsatornán belüli (endozoochór) terjesztése fontos szerepet játszhat a halak nagyobb távolságokban történő terjedésében.

Jelentős többletforrás az ELKH számára – történelmi lehetőség előtt a magyar tudomány

2020.06.24. Palkovics László Innovációs és Technológiai miniszter és Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke közös sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentést tettek az ELKH fejlesztésére szánt jelentős mértékű többletforrásról. A többletforrások megoszlása: idén a második félévben egyszeri 11 milliárd forint, 2021-től beépülő jelleggel évi plusz 22 milliárd forint, továbbá összesen 36,5 milliárd forint infrastrukturális beruházásokra.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat feladata és célkitűzése, hogy a kutatói szabadság erősítése mellett biztosítsa az államilag finanszírozott kutatóintézet-hálózat átláthatóbb, hatékonyabb és eredményesebb működését, a kiválósági szempontok szem előtt tartásával. A kutatóhálózat finanszírozására jelenleg összesen rendelkezésre álló évi 22 milliárd forint kiegészítése évi 22 milliárd forint beépülő többletforrással 2021-től, továbbá a 36,5 milliárd forint többletforrás az infrastrukturális beruházásokra jó alapot biztosít a hálózat fejlesztéséhez, a hatékonyságának és az eredményességének növeléséhez kapcsolódó célkitűzések támogatására.

A fejlesztések három fontos cél érdekében valósulnak meg. Az első a kiválóságra épülő kutatói életpályamodell kialakítása, amely a kutatói bérek rendezése mellett segít megtartani és bevonzani a tehetséges kutatókat, illetve támogatja a kutatói utánpótlást. A második egy három pillérre épülő új, belső finanszírozási modell bevezetése, amelynek keretében a kutatási tevékenységekre, a közcélú kutatási szolgáltatásokra és a működésre célzottan nyújtott források elosztása az intézményvezetőkkel közösen meghatározott feladatok és az elért teljesítmény figyelembevételével történik, az eddigi statikus, bázisalapú elosztás helyett. A harmadik elem az együttműködés kiszélesítése és erősítése hazai és nemzetközi egyetemi és ipari partnerekkel, amely növeli a kutatásfinanszírozás terén a külső források bevonását, valamint támogatja a létrejövő szellemi alkotások eredményesebb társadalmi és gazdasági hasznosulását.

Négy ELKH-s kutató nyert az idei Lendület pályázaton

Az ELKH négy kutatójának pályázata is nyert a Lendület program 2020. évi pályázatán. Velük együtt kilenccel bővül a Lendület program kutatócsoportjainak száma a 2020−2025 közötti időszakban, amelyek összesen 360 millió forint támogatásban részesülnek az első kutatási évben.

Az idei pályázati felhívásra 106 érvényes pályamunka érkezett az önálló kutatói pályát kezdőknek szóló Lendület I., és az önálló kutatói pályát folytatók számára meghirdetett Lendület II. kategóriában. A zsűri kilenc pályázó projektjét hirdette ki nyertesként, akik közül négy az ELKH-hoz tartozó intézményben dolgozik.

Babai Dániel etnoökológus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa a természet- és társadalomtudományok képviselőit fogja össze annak érdekében, hogy megvizsgálják napjaink közép- és kelet-európai vidéki társadalmait, az ott élő emberek természeti környezethez fűződő sokszínű kapcsolatát, hagyományos ökológiai tudását. Céljuk, hogy a helyi közösségekkel együtt gondolkodva, a helyi ökológiai tudást és a tudományos megismerés eredményeit egyesítve alakítsanak ki olyan tájhasználati formákat, amelyek segíthetik a lokális közösség és a természeti környezet fenntartható, az ökológiai, társadalmi, politikai változások hatásaira is megfelelő módon reagáló komplex társadalmi-ökológiai rendszereinek kialakítását.

Csikvári Péter matematikus, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet munkatársa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának docense napjaink egyik legizgalmasabb tudományos témájával, a hálózatokkal foglalkozik. Kutatócsoportjának célja fejleszteni azt a matematikai eszköztárat, amellyel nagy hálózatokat, matematikai nyelven gráfokat, kvantitatív módon lehet megérteni. Ehhez a matematika, a statisztikus fizika és a számítógép-tudomány több területének ismereteit szeretnék közös kontextusba helyezni, kihasználva a statisztikus fizikusok intuícióját, a számítógép-tudomány algoritmikus szemléletét és a matematika precíz fogalomalkotását.

Hillier Dániel neurobiológus, a Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Pszichológiai Intézete tudományos munkatársa pályázatának céljaként tűzte ki, hogy feltárja kérgi és szubkortikális területek, valamint azokon belül egyes sejttípusok szerepét binokuláris információfeldolgozási funkciókban normál és indukáltan tompalátó állatokban. Kutatócsoportja macska agyában fogja a legmodernebb, genetikailag célzott sejtáramkör-hozzáférési stratégiákat használni. Ezek lehetővé teszik a binokuláris integráció okozati és sejttípus-specifikus tesztelését és helyreállítását indukált tompalátás betegségmodelljében.

Maróti Gergely biológus, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének tudományos főmunkatársa olyan kutatást tervez, amelyet a szennyvíztisztításhoz kapcsolt biohidrogén termelésében lehet majd hasznosítani. Minden mikroorganizmus közösségben él, amelynek összetétele és komplexitása nagy változatosságot mutat. A kutatók az utóbbi évtizedekben részlegesen megismerték számos modellmikroba működését, azonban a legtöbb esetben a kutatások nem a vizsgált organizmusok természetes közegében történtek, hanem definiált, leegyszerűsített laboratóriumi rendszerekben. Bár néhány alapvető mikrobiális interakcióról molekuláris szintű információkkal is rendelkeznek a tudósok, a részletesen tanulmányozott rendszereknek még így is számos aspektusa vár felfedezésre (pl. további együtt élő organizmusok befolyásoló hatása vagy a fajok közötti információáramlás pontos útja és közvetítő elemei). Maróti Gergely specifikus célja az extracelluláris, fajok közötti elektrontranszfer (EET) jelentőségének vizsgálata összetett mikrobiális rendszerekben.

A Magyar Tudományos Akadémia 2009-ben hirdette meg fiatal kutatók számára a Lendület kiválósági programot. A fő cél a kutatóintézetekben és egyetemeken folyó kutatások dinamikus megújítása nemzetközileg kimagasló teljesítményű kutatók és kiemelkedő fiatal tehetségek külföldről való hazahívásával, illetve itthon tartásával. A Lendület program a kiválóság és a mobilitás együttes támogatására irányul, ennek megfelelően célja, hogy a befogadó kutatóhelyeken új téma kutatására alakuló kutatócsoportok számára biztosítson forrást. Az elmúlt tíz évben összesen 180 lendületes kutatócsoport alakult, ez kiegészült az idei kilenccel.

2019 augusztusától a Lendület program finanszírozási forrásait az ELKH Titkársága biztosítja. A program sikeres lebonyolításával kapcsolatos feladatokat az ELKH Titkársága a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködésben végzi. Az ELKH Titkársága a várható költségvetési többletforrásból további kutatói kiválóságot előmozdító pályázatokat is kíván finanszírozni a jövőben.

A 2020. évi Lendület pályázatról, illetve a nyertesekről további információk az alábbi weboldalon olvashatók.

Forrás: mta.hu

Magyar kutatók a világon elsőként azonosítottak két kolinerg idegsejttípust a bazális előagyban

A felfedezésre épülő további kísérletek dönthetik el, hogy érdemes-e a két típus szelektív befolyásolására irányuló klinikai kutatásokat tervezni, amelyek áttörést jelenthetnek pl. az Alzheimer-kór kezelésében is.

A magasabb rendű, kognitív funkciókat is ellátó, igen széles időskálán lezajló folyamatokat szabályozó kolinerg idegsejteknek két markánsan elkülönülő típusát tárta fel az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Lendület Rendszer-neurobiológia kutatócsoportja, Hangya Balázs irányításával.

A most azonosított két kolinerg sejttípus nem rendelhető egyértelműen a gyors vagy a lassú folyamatokhoz, mindkét típus nagyon eltérő sebességű változások létrehozására lehet képes. Ez arra utal, hogy a számos kérgi folyamat precíz szabályozásáért a kétféle sejttípusnak a bazális előagy különböző területein talált eltérő aránya lehet a felelős. Ez magyarázhatja azt is, hogy miért majdnem kizárólag az egyik típus van jelen a Broca-féle diagonális köteg területén, amely a homloklebeny befolyásolása révén valószínűleg a figyelmi folyamatok egyik fő szabályozója.

A további kísérletek célja azt megválaszolni, hogyan vesz részt a két kolinerg sejttípus a tanulás, a figyelem és a döntéshozás szabályozásában egészséges, illetve kóros állapotú egerekben. Ezek a kísérletek dönthetik el, érdemes-e a két típus szelektív befolyásolására irányuló klinikai kutatásokat tervezni, melyek áttörést jelenthetnek pl. az Alzheimer-kór kezelésében is.

A munka az idegtudományok legnagyobb presztízsű folyóiratában, a Nature Neuroscience-ben jelent meg.

Laszlovszky et al. ‘Distinct synchronization, cortical coupling and behavioral function of two basal forebrain cholinergic neuron types’,

Nature Neuroscience on 22 June 2020 DOI 10.1038/s41593-020-0648-0

URL: https://www.nature.com/articles/s41593-020-0648-0

Kapcsolat: Dr. Hangya Balázs, hangya.balazs[kukac]koki.hu