1052 Budapest, Piarista utca 4. | +36 30 155 9978, +36 30 131 6022|fotitkar[kukac]elkh.org

A BLKI munkatársai a fekete törpeharcsa balatoni elterjedésének feltérképezését szolgáló kérdőív kitöltésére kérik a horgászokat

Az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listáján is szereplő fekete törpeharcsa balatoni állományának nagysága a megfigyelések és a fogási adatok alapján is emelkedő tendenciát mutat. Az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) évek óta kutatja a faj elterjedését, az állomány pontos meghatározása azonban a tó mérete és a populációk mozaikos előfordulása miatt komoly kihívást jelent. Az intézet felméréseit fontos adatokkal egészíthetik ki a balatoni horgászok megfigyelései, ezért most a fekete törpeharcsa elterjedésének feltérképezését szolgáló kérdőív kitöltésére kérik őket a kutatók, melynek beküldésére 2022. december 31-éig van lehetőség. A BLKI munkatársai ezután kiértékelik az adatokat, és az eredményeket közreadják a BLKI felületein.

A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas ‒ Rafinesque, 1820) Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos halfaj. Európába a 19. század végén került át, Magyarországra 1980-ban telepítették be Olaszországból. Mivel vizeink környezeti adottságai megfelelőek számára, gyorsan elterjedt, és mára az ország teljes területén jelen van. Rendkívül szívós, jól tolerálja az alacsony oxigénszintet és a jelentősebb hőmérsékleti ingadozásokat.

A fekete törpeharcsa mindenevő, a magoktól kezdve a rovarokon, rákokon át az élő vagy döglött halakig mindent megeszik. Szaporodási, életmódbeli és táplálkozási sajátosságai miatt gyorsan kitölti a megüresedő élettereket, ezzel kiszorítja az őshonos halfajokat. A horgászok számára is ez okozza a legfőbb problémát: ahol elterjedt a fekete törpeharcsa, ott a ragadozó halak horgászata nehézkes, 10 kapásból 9 a törpeharcsáé, mellette süllőt fogni szinte esélytelen. A kifogott egyedeket tilos visszadobni a Balatonba.

Bár húsa jóízű, kis mérete és nehéz tisztíthatósága miatt csak kevesen állnak neki a törpeharcsa pucolásának. A hát- és oldalúszóiban található hegyes tüskét a vízből való kiemelésekor kimerevíti, és akár kisebb sérülést is okozhat vele. A fekete törpeharcsa 2022 júliusában az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listájára is felkerült.

ERC értékelői fórumot szervezett az ELKH Titkárság a hálózat kutatói számára a sikeres ERC-s pályázatírás támogatása céljával

Az Európai Kutatási Tanács (ERC) programhoz kapcsolódóan sikeres értékelői fórumot tartott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága (ELKH Titkárság) a hálózat kutatói számára. A Nemzetközi Kabinet által szervezett, nagy érdeklődés mellett zajló eseményen a kutatóhálózatban dolgozó ERC értékelő szakértők egy moderált panelbeszélgetés keretében osztották meg tapasztalataikat a résztvevőkkel. A fórum megrendezésével az ELKH Titkárság célja az ERC-pályázatok értékelési folyamatának bemutatása, valamint az ezzel kapcsolatos tudásmegosztás ösztönzése a kutatóhelyek között, ezzel is segítve, hogy a jövőben minél több sikeres pályázatot adhassanak be az ELKH kutatói. A rendezvény az ELKH Titkárság Horizont Európa pályázatok értékelési folyamatait bemutató sorozatának része.

Az esemény három meghívott értékelő szakértője Kovács Ilona pszichológus, az ELKH-ELTE-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoport vezetője, Acsády László neurobiológus, az ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, valamint Horváth Sándor történész, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa volt. A fórumon az értékelők megosztották naprakész tapasztalataikat, ezáltal a résztvevők betekintést nyerhettek az ERC-pályázatok értékelésének folyamatába és az értékelő panelek belső működésébe. A szakértők emellett ismertették a sikeres és a sikertelen pályázatok főbb jellemzőit, továbbá az egyes tudományterületeket lefedő értékelő panelek közötti hasonlóságokat és különbségeket. A rendezvényen szakmai közreműködőként szintén részt vett Dávid Ágota brüsszeli TéT-attasé, valamint Borvölgyi Katalin, az MTA Titkársága Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának EU-szakreferense, hivatalos hazai ERC-kapcsolattartó.

Mától péntekig tart az ÖK és a BLKI közreműködésével Tihanyban rendezett LXIII. Hidrobiológus Napok

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézete, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI), valamint A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága 2022. október 5. és 7. között közösen rendezi meg Tihanyban a LXIII. Hidrobiológus Napokat. A nagy múltú rendezvény idei témája „Felszíni vizeink monitorozása és védelme”.

A konferencia szervezői évről évre egyre színvonalasabb szakmai programokkal várják a limnológiával, vagyis tókutatással és társtudományaival ‒ többek között hidrobiológiával és vízi ökológiával ‒ foglalkozó hazai kutatókat, valamint a természetvédelemben és más gyakorlati területeken dolgozó szakembereket. Az eseményen összesen 54 előadás hangzik el. A plenáris előadásokon a résztvevők megtudhatják, hogy a múlt megértése hogyan segíti a jelen kezelési terveinek megalkotását, milyen volt az Árpád-kori vízügyi vízgazdálkodási rendszer a Rábaközben, vagy hogy hogyan segíthet a vizes élőhelyek rekonstrukciója a klímaváltozás kihívásaival szembeni küzdelemben.

A Hidrobiológus Napokon külön figyelmet fordítanak a fiatal kutatókra és szakemberekre, díjazzák a legtartalmasabb előadást és a legjobb fiatal előadót is.

A konferencia az Ökológiai Kutatóközpont, az MTA Nemzeti Víztudományi Program, a Tihanyi Önkormányzat, az Aranyponty Zrt. és a Velinor Kft. támogatásával valósul meg.

További információk az eseményről az ÖK honlapján érhetők el.

A TTK kutatói a Covid-fertőzés maradványtüneteivel kapcsolatos vizsgálatukhoz keresnek önkénteseket a lakosság köréből

Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) Kognitív Pszichológiai Kutatócsoportjának a poszt-Covid-jelenségek vizsgálatára irányuló projektje keretében a szakemberek elektroenkefalográfiával (EEG) követik az agy idegsejtjeinek és az általuk kialakított hálózatoknak a működését. Azt vizsgálják, hogy az idős korcsoportban miként enyhíthetők különböző tréningekkel a Covid-fertőzés után hátramaradó kognitív tünetek. A poszt-Covid tünetegyüttes jelentős befolyással van az érintettek életminőségére, ezért fontos ezt a jelenséget minél alaposabban megismerni. A kutatásban olyan 60 és 75 év közötti személyek részvételére számítanak, akik az elmúlt hat hónapban átestek koronavírus-fertőzésen, és jelenleg is maradványtünetekkel ‒ kimerültség, emlékezeti vagy koncentrációs problémák, alvászavar, szédülés ‒ küzdenek. A jelentkezéseket a poszt-covid[kukac]ttk.hu e-mail-címre várják.

Az omikron variáns okozta koronavírus-fertőzésen átesettek nagyjából 5 százaléka az akut fázis lecsengése után is erőnléti problémákat tapasztal, illetve fáradtsággal, szédüléssel, alvászavarokkal, emlékezeti és koncentrációs nehézségekkel küzd. Ez az arány még magasabb azok körében, akik a fertőzés következtében kórházi kezelésre szorultak, vagy valamely magas kockázati csoportba, például az idősek közé tartoznak.

A TTK kutatócsoportjában azt vizsgálják, hogy a maradványtüneteket mutató idősek figyelmi és emlékezeti folyamatai, mentális rugalmassága és sebessége különbözik-e azoknak az idős személyeknek a képességeitől, akik nem találkoztak a vírussal. A kutatás során elektroenkefalográfiával (EEG) követik az agy idegsejtjeinek és az általuk kialakított hálózatoknak a működését, miközben azt vizsgálják, hogy különböző tréningekkel felgyorsítható-e ezeknek a hálózatoknak az újrarendeződése, javíthatók-e a koncentrációs és az emlékezeti problémák, illetve csökkenthető-e a Covid-indukált demencia kialakulásának valószínűsége.

A jelentkezők neurológiai vizsgálat után kognitív állapotfelmérésen és EEG-vizsgálaton vesznek részt. Ezután egy nyolcalkalmas otthoni tréning következik, amelynek hatását közvetlenül a tréning után, valamint egy évvel később EEG-vizsgálattal ellenőrzik. A résztvevők a vizsgálat végén visszajelzést kapnak a neurológiai vizsgálat eredményéről és kognitív teljesítményükről. A tudományos munkához való hozzájárulásukat a második EEG-vizsgálat után 15 ezer forintos vásárlási utalvánnyal honorálják.

A projekt a Magyar Tudományos Akadémia poszt-Covid-jelenségek kutatására irányuló pályázatának keretében valósul meg.

Idén két ELKH-s kutató is elnyerte a L’Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért magyarországi díját

Ünnepélyes keretek között átadták a kivételes tehetségű magyar kutatónőknek járó L’Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjakat a 2022. évi nyerteseknek. Bajusz-Rácz Anita, az ELKH Természettudományi Kutatóközpont (TTK) tudományos munkatársa és Spohn Réka, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársa kiemelkedő kutatási eredményeiért vehette át a rangos elismerést.

Huszadik alkalommal adták át a kivételes tehetségű magyar kutatónőknek járó, hatmillió forint összdíjazású L’Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjat a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 29-én megrendezett eseményen. Az évforduló alkalmából az anyag- és élettudományok mellett új kategóriaként jelent meg a formális tudományok területe, így háromra bővült a nyertesek száma. A díj alapítói azt szeretnék elérni, hogy minél több tehetséges, sikeres nő legyen ismert és elismert a pályáján.

Bajusz-Rácz Anita, a TTK tudományos munkatársa számítógépes modellezéssel vizsgálja a gyógyszerhatóanyag-jelöltek tulajdonságait. A gépi tanulás módszerének alkalmazásával képes rövid idő alatt akár több millió lehetséges hatóanyag gyógyszerbiztonsági tulajdonságait előre jelezni, és így kizárni azokat, amelyek biztosan nem lesznek használhatók a gyógyszerfejlesztés során. Amíg egy molekula vizsgálata hagyományos laboratóriumi körülmények között napokig is eltarthat, a vegyész mesterséges intelligencián alapuló számításos modelljeivel akár perceken belül érkezhetnek eredmények. Az új algoritmusok alkalmasak lehetnek a mellékhatások, valamint a szervezettel való kölcsönhatás főbb lépéseinek előrejelzésére egy gyógyszer bevételétől egészen a szervezetből való teljes kiürülésig. Segítségükkel így meghatározható, hogy a vizsgált hatóanyag használható-e a gyógyításban.

Spohn Réka biológus, az SZBK munkatársa azt kutatja, hogyan válnak ellenállóvá a baktériumok az antibiotikumokkal szemben. A baktériumok nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni bármilyen környezeti változáshoz, így az antibiotikumos kezelésekhez is. A kutató jelenleg a mindennapi életben főleg tartósítószerként előforduló biocidek és antibiotikumok kapcsolatát vizsgálja a rezisztencia kialakulásában és átadásában. A feltételezések szerint az emberi szervezetbe kerülő biocidek segítik a baktériumokat abban, hogy akár az antibiotikumokkal szemben is ellenállóvá váljanak. A biológus célja, hogy kutatási eredményeivel hozzájáruljon a bakteriális fertőzések gyorsabb és hatékonyabb gyógyítását lehetővé tevő készítmények fejlesztéséhez.

Hetényi Anasztázia, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kara Orvosi Vegytani Intézetének egyetemi docense és munkatársai egy olyan speciális hordozóanyagot fejlesztettek ki, amely képes az emlősök sejtmembránjain átjutni, és a sejtbe juttatni a hatóanyagot. A kutató és csapata a kifejlesztett módszert olyan biológiai hatóanyagokkal szeretné kipróbálni, amelyekkel az élő sejteken belül képesek betegséget okozó folyamatokat azonosítani és befolyásolni.

Az elmúlt húsz évben ötvennégy magyar kutatónő részesült az ösztöndíjban, így a L’Oréal eddig több mint 74 millió forintot osztott szét közöttük. A díjazottak tanítványai közül is többen megkapták az elismerést, amellett a díj olyan kutatókat és kutatócsoportokat hozott össze, akik később közös projekteken dolgoztak együtt. Az ösztöndíj kizárólag magyar kutatónőket támogat, és az ország bármely pontjáról lehet rá pályázni. A program védnöke a Magyar Tudományos Akadémia.

Az EK kutatója is közreműködött a Budapest Szolár Térkép elkészítésében

Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontban (EK) működő Környezetfizikai Laboratórium Energiastratégia és Környezeti Hatások Kutatócsoportjának munkatársa, Soha Tamás vezető térinformatikai fejlesztőként vett részt a főváros hivatalos napenergia-potenciál téradatbázisa, a Budapest Szolár Térkép megalkotásában. A közelmúltban ingyenesen elérhetővé vált online alkalmazás a főváros lakosságának, valamint a kereskedelem és az ipar területén működő vállalatoknak nyújt információt arról, hogy saját ingatlanjaik tetőzete milyen mértékben alkalmas napelempanelek telepítésére, ami jelentős segítséget nyújt számukra napelemes fejlesztéseik tervezésében.

A Budapesti Klímastratégia keretében a főváros vállalta, hogy 2030-ra 40 százalékkal csökkenti károsanyag-kibocsátását. A sürgető feladatot mi sem indokolja jobban, mint hogy hazánk villamosenergia-felhasználásának 25 százaléka Budapesten, azaz az ország területének csupán 0,5 százalékán összpontosul, amelynek biztosítása jellemzően fosszilis tüzelőanyagok elégetésével történik. Budapest összetett tervének egyik eleme a város villamosenergia-előállításának dekarbonizációja. Ennek érdekében különböző ösztönzőkkel 1500 megawatt (MW) beépített fotovoltaikus kapacitás megvalósulását kívánja elősegíteni.

Az energetikai átmenet egyik fontos állomása a Budapest Szolár Térkép megalkotása, amely Magyarország első nagy léptékű napospotenciál-térképe. Ezzel Budapest is csatlakozott azon európai nagyvárosokhoz (pl. Bécs, Amszterdam, Helsinki és Berlin), amelyek interaktív szolártérképpel segítik a lakosokat és az üzleti szereplőket napelemes fejlesztéseik tervezésében.

A Budapest Szolár Térkép téradatbázisának összeállítása 2021-ben kezdődött, melyet több hónapos adat-előkészítés, valamint ezzel párhuzamosan a helyi adottságokra és a projekt lehetőségeire optimalizált módszer kidolgozása követett. Az adatbázis számos összetevője közül kiemelendő a főváros 344 000 építményének helyszínrajzait tartalmazó térképi réteg, illetve a legfontosabb vizsgálatokat lehetővé tevő és az egész várost lefedő digitális felszínmodell. Ez utóbbi egy aktív távérzékelési módszer, a LiDAR-technológia segítségével előállított, 20 centiméteres vízszintes, illetve ennél is pontosabb vertikális felbontású pontfelhő. Ez a felszínmodell szolgált alapul az épületek tetőfelületeinek kitettségét és dőlésszögét bemutató raszteres rétegek, illetve az árnyékhatás-vizsgálatot is tartalmazó, egész évre vonatkoztatott, órás felbontású besugárzásmodellezés elkészítéséhez.

Az ingyenesen elérhető, egyszerűen használható webes alkalmazás az egyes épületekre vonatkoztatva ábrázolja a benapozottságot, így az ingatlanok tulajdonosai vagy kezelői az applikáció segítségével megállapíthatják, hogy az adott épület teteje milyen mértékben alkalmas napelempanelek telepítésére. A beépített címkereső használatával a keresett épületre kattintva felugró ablakban jelennek meg a hasznos információk: a tetőzet kiterjedése, a napelemek elhelyezésére leginkább alkalmas részek mértéke, a telepíthető napelempanelek összteljesítménye, illetve a becsült éves villamosenergia-termelés. Az adatok kiértékelésével és összesítésével a szakemberek megállapították, hogy a főváros épületeinek tetőin elérhető technikai fotovoltaikus potenciál összesen 5000 MW.

A Budapest Szolár Térkép úgy készült el, hogy alkalmas legyen egyéb térképi rétegek integrálására is, megnyitva ezzel az utat más fővárosi projektek számára. Soha Tamás elmondta, hogy a téradatbázisban tárolt információk olyan kutatási lehetőségeket biztosítanak, amelyek illeszkednek az Energiastratégia és Környezeti Hatások Kutatócsoport épületenergetikai és villamosenergia-hálózati vizsgálataihoz. Az adatbázisból kinyerhető adatok értékelése jelenleg is tart, ennek eredményeképpen komplex elemzések, összesítések, geostatisztikák és más kimutatások segítik majd a szakemberek munkáját. A további tervek között szerepel az alkalmazott modell térbeli kiterjesztése más hazai településekre is.

A BTK és az ELTE kutatóinak közreműködésével nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az Európa és Ázsia között élt őskori népességek kulturális és genetikai kölcsönhatásait

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Archeogenomikai Intézetének és az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Intézetének kutatói egy több mint kétszáz fős nemzetközi kutatócsoport tagjaiként az Európa és Ázsia között hidat alkotó területen ‒ az úgynevezett Déli íven ‒ élt őskori, ókori és középkori népességek kulturális és genetikai kapcsolatait vizsgálták. Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia népességtörténeti összefüggéseinek feltárása céljából 727 személy genomszintű adatait elemezték, ami a kutatók számára alkalmat adott régóta fennálló régészeti, genetikai és nyelvészeti hipotézisek tesztelésére. A nagyszabású kutatás eredményeit bemutató tanulmánysorozat a rangos Science tudományos folyóiratban jelent meg.

Forrás: science.org

A legkorábbi földműves civilizációk, ősi kultúrák egy része a Kaukázustól és Levantétól Anatólián és az Égei-tengeren át a Balkánig terjedő földrajzi régióban, az úgynevezett Déli íven jelent meg és élte virágkorát. Az Európa és Ázsia között hidat alkotó területen élt népességek és az általuk létrehozott kultúrák ‒ akár eltűntek a történelem folyamán, akár napjainkig fennmaradtak ‒ azon túl, hogy a régió örökségéhez tartoznak, az emberi civilizáció egészére jelentős hatást gyakoroltak.

Jelentőségük ellenére mostanáig nem sokat lehetett tudni e terület egykori lakóiról, azok biológiai kapcsolatrendszerééről és vándorlásairól, illetve arról, hogy az egyes csoportok milyen nyelven beszéltek. Az archeogenetikai kutatások új megvilágításba helyezhetik a múltbeli társadalmak tagjainak életútját, nyelvük elterjedését és fejlődését, valamint a különböző nyelvi ágak szétválását. A múlttal kapcsolatos kérdések archeogenetikai eszközökkel történő megválaszolásához azonban olyan nagyszabású, szisztematikus nemzetközi kutatásokra van szükség, amelyek keretében lehetőség nyílik a korábbi ismeretanyagban meglévő földrajzi és időbeli hiányok kitöltésére.

A Déli ív területén élt népességek genetikai történetének feltérképezése több genetikai kutatócsoport jelentős tudományos együttműködése révén vált lehetővé. Az eredményeket bemutató három archeogenetikai tanulmány a Science tudományos folyóiratban jelent meg augusztus 26-án. A publikációkban a kutatók összesen 727 személy genomszintű adatait közölték, több mint megkétszerezve az e régióból származó ősi DNS-adatok mennyiségét, és jelentős hiányokat pótolva a régészeti genetika területén. A kutatómunka keretében a régészeti, genetikai és nyelvi hipotézisek genetikai eszközökkel való ellenőrzésére is lehetőség nyílt.

A kutatás vezetői Ron Pinhasi (Department of Evolutionary Anthropology, Human Evolution and Archaeological Sciences Research Network [HEAS], University of Vienna), Songül Alpaslan‑Roodenberg (University of Vienna, Harvard University), valamint Iosif Lazaridis és David Reich (Harvard Medical University) voltak. A nemzetközi együttműködésben részt vevő 202 kutató közös munkája tette lehetővé annak a monumentális eredménysornak a publikálását, amely a korábbinál jóval pontosabb képet nyújt a földművelés megjelenésétől a középkorig tartó időszakban a Déli ív területén élt népességek genetikai történetéről.

Magyar részről Szécsényi-Nagy Anna, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa az őskori Kárpát-medencében élt emberek genetikai vizsgálati eredményeinek értelmezésében segítette a kutatást. Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás és Kiss Krisztián, az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének antropológusai Cristian Viraggal, a szatmárnémeti Szatmár Megyei Múzeum (Muzeul Județean Satu Mare, Satu Mare, Románia) régészével együtt egy nagyobb sírszámú rézkori sorozat (Urziceni/Csanálos, bodrogkeresztúri kultúra) komplex biorégészeti elemzésével vettek részt a projektben.

A három tanulmány főbb megállapításai:

A Déli ív genetikai története: híd Nyugat-Ázsia és Európa között

Az első tanulmány a Kr. e. 5000-től 1000-ig tartó időszakból származó réz- és bronzkori népességgel foglalkozik. A Jamnaja-kultúrához tartozó sztyeppei népeknek a rézkor végén lezajlott nyugatra vándorlását ismertető tanulmányok 2015-ben jelentek meg. A most megjelent cikk a Jamnaja-népesség eredetének pontosabb meghatározásával és újabb népmozgások felderítésével egészítette ki az eddigi ismereteket.

A genetikai elemzésekkel sikerült kimutatni egyrészt a Kaukázus felől észak és Anatólia felé, másrészt a sztyeppéről a Balkánon át délre és a Kaukázuson át a mai Örményország területére irányuló, mintegy 4000 évvel ezelőtti népmozgásokat. Érdekesség, hogy a Fekete- és a Kaszpi-tengertől északra elterjedt Jamnaja-kultúra népességének apai génállománya a mai napig azonosítható az örmények Y-kromoszóma-vonalaiban. Bár a Jamnaja-népességek migrációja populációgenetikai szempontból jelentősen átformálta Európát a Kr. e. 3. évezred első felében, örökségük mégsem hagyott genetikai eszközökkel észlelhető nyomokat Anatólia területén.

A tanulmány eredményei megerősítik azt a nyelvészeti elméletet, amely szerint az anatóliai (indoanatóliai) nyelvcsalád Nyugat-Ázsiában alakulhatott ki. Genetikai szempontból valamennyi indoeurópai nyelvet beszélő népcsoport a nagyállattartó Jamnaja-csoportokra vezethető vissza, amelyek alapvetően kelet-európai és kaukázusi vadászó-gyűjtögető genetikai örökséget hordoztak.

Sok búcsú, sok találkozás: Hogyan vezetett a migráció és a keveredés a korai nyelvek
elterjedéséhez? (Forrás: az eredeti tanulmányScience)

Ősi DNS Mezopotámiából – a kerámia feltalálása előtti és a kerámiát használó újkőkori népességek jól elkülöníthető vándorlásai Anatóliába

A második tanulmányban az európai őskori mezőgazdaság és a fejlett civilizációk bölcsőjét, a Közel-Kelet „termékeny félhold” régióját, vagyis a mai Irak, Szíria, Kelet-Törökország, Izrael és Jordánia területén élt populációkat elemezték a kutatók. A tanulmánysorozat első része a közel-keleti földművelés kezdeti időszakával, az újkőkorral foglalkozik. A Mezopotámiából és a termékeny félhold területéről származó emberi genomok abból az időszakból maradtak fent, amikor még nem ismerték az agyagból készült edényeket, ugyanakkor már elkezdtek növényeket termeszteni és állatokat tartani. Ez az időszak – régiótól függően – nagyjából 12 000 évvel ezelőtt kezdődött, és 8000 évvel ezelőtt ért véget.

A genetikai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a térség népességei ebben az időszakban anatóliai, kaukázusi és levantei csoportok keveredéséből alakultak ki, és genetikai átmenetet alkottak a földrajzi régiók között.

A termékeny félhold területéről több hullámban Anatóliába érkező népcsoportok magukkal hozták a mezőgazdaság és az állattenyésztés ismeretét. Egy részük kivándorolt Európa felé, így ‒ ahogyan azt már a korábbi genetikai kutatások kimutatták ‒ a Kárpát-medence területére Kr. e. 6000 körül érkező első földművesek is ebből a genetikai forrásból származtak.

Az ókori és középkori történelem genetikai próbája Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában

A Déli ív ókori népességét vizsgáló harmadik tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a mükénéiek a minószi civilizáció lakosságából származnak, a sztyeppei népelemek közel 10 százalékos bekeveredésével. Az eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy ez a sztyeppei eredetű csoport tökéletesen integrálódott a mükénéi társadalomba, és az eltérő eredet nem járt megkülönböztetett szociális státusszal. A kutatók megállapították továbbá, hogy az ókori Róma városának császárkori lakossága egyértelműen elkülönült a császárkort megelőző időszakok itáliai lakosságától, és genetikailag a Kelet-Mediterráneum népességére vezethető vissza.

Hat ELKH-s kutató nyerte el a Bolyai-plakettet 2022-ben

Átadták az elmúlt évek legkiválóbb Bolyai-ösztöndíjas kutatóinak járó Bolyai-plaketteket és Bolyai-emléklapokat az MTA Dísztermében szeptember 15-én megtartott ünnepségen. A Bolyai-plakettet idén elnyert ösztöndíjasok közül hatan az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) kutatói.

A Bolyai-emléklapot 2001 óta a támogatási időszakról szóló záró kutatói jelentésükre kiemelkedő minősítést kapott ösztöndíjasoknak adományozza a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma. Közülük 14-en, a „kiválók legkiválóbbjai” MTA Bolyai-plakett kitüntetésben is részesülnek.

Az eseményen beszédet mondott Freund Tamás, az MTA elnöke és Tulassay Tivadar, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke. Az elismerések átadása után a három tudományterület egy-egy Bolyai-plakettel kitüntetett képviselőjének előadását hallgathatták meg a jelenlévők.

A 2022-ben Bolyai-plakettel kitüntetett ELKH-s kutatók:

Galgóczi László Norbert – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Kutatásai során fonalasgomba-eredetű gombaellenes proteinek és szintetikus peptidszármazékaik alkalmazási lehetőségeit vizsgálta a gombák okozta mezőgazdasági kártételek megelőzésére és humán fertőzések kezelésére, utat mutatva ezzel új gombaellenes stratégiák kifejlesztésének felé.

Kiss Gábor Gyula – Atommagkutató Intézet

Kutatási területe a kísérleti nukleáris asztrofizika. A Bolyai-ösztöndíj támogatásával a vasnál nehezebb neutrongazdag magok, szupernóva-robbanások, illetve neutroncsillag-összeolvadások során észlelhető fontos magreakciók és bétabomlások tanulmányozását végezte.

Lovász Anna – Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Kutatásaiban a nők munkapiaci helyzetét vizsgálta, a gyermekvállalással kapcsolatos hátrányok csökkentését célzó szakpolitikák hatékonyságának és korlátainak nemzetközi összehasonlításával, valamint a felettesi kommunikációs elemek hatásainak kísérleti elemzése révén.

Manczinger Máté – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Kutatásai során a kórokozók és a tumorok adaptív immunfelismerését tanulmányozta, melyek során olyan jelenségeket azonosított, amelyek jelentősen megnehezítik az immunrendszer számára a veszélyes és veszélytelen molekulák elkülönítését.

Németh Balázs – Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet

Kutatásaiban olyan autonóm jármű- és közlekedési rendszerek irányítástervezési módszertanának kidolgozását valósította meg, amely komplex közlekedési környezetben is képes az ember vezette járművek mozgásának figyelembevételére az autonóm járművek összehangolt és biztonságos irányításán keresztül.

Németh Péter – Természettudományi Kutatóközpont

Kutatómunkájában az elsőként kiváló kalcium-karbonátok szerkezetét és a különböző karbonát polimorfok képződési mechanizmusát kutatta. A vizsgálatok során a metastabil karbonátok képződéséhez szükséges mikrogeokémiai/mikrobiológiai környezeti feltételekre, valamint a karbonátátkristályosodás és -átalakulás következményeire is kitért.

Az idén Bolyai-plakettel kitüntetett kiváló kutatók teljes névsora itt tekinthető meg.

forrás, fotók: mta.hu

Az ELKH kutatóhálózatból 39 kutató nyert Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat az idei pályázaton

Ünnepélyes keretek között átadták az okleveleket a 2022. évi Bolyai János Kutatási Ösztöndíj nyerteseinek. Az MTA Dísztermében szeptember 15-én megtartott rendezvényen összesen 153 fiatal tehetség, közöttük 39 ELKH-s kutató vehette át a kimagasló tudományos munkáért járó elismerést.

A díj célja a kutatás-fejlesztési tevékenység ösztönzése és elismerése olyan kutatók körében, akik még nem töltötték be a 45. életévüket, rendelkeznek tudományos fokozattal, de az MTA doktora címmel még nem. A Bolyai-ösztöndíjat az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma ítéli oda, amely a szaktudományok egy-egy képviselőjét tömörítő tudományos társulás.

A 2022-ben Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat nyert ELKH-s kutatók:

Abonyi András – Ökológiai Kutatóközpont

Balka Richárd – Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

Czimmerer Zsolt – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Csörgő Bálint – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Dobrik Gergely – Energiatudományi Kutatóközpont

Draskóczy Eszter – Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Fiáth Richárd Balázs – Természettudományi Kutatóközpont

Hajdu Gábor – Társadalomtudományi Kutatóközpont

Hajdu Tamás – Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Halrn Tamás András – Nyelvtudományi Kutatóközpont

Harangi Viktor – Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

Horváth Markó – Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet

Huhák Heléna – Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Keresztes Attila – Természettudományi Kutatóközpont

Kiss Gergely – Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet

Kmetty Zoltán – Társadalomtudományi Kutatóközpont

Koloh Gábor – Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Lennert József – Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Marton Gábor – Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont

Metz Rudolf Tamás – Társadalomtudományi Kutatóközpont

Nagy Zsófia – Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont

Páger Balázs – Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Pálmai Marcell – Természettudományi Kutatóközpont

Pancsa Rita Anna – Természettudományi Kutatóközpont

Salamon Péter – Wigner Fizikai Kutatóközpont

Somogyi Gábor – Wigner Fizikai Kutatóközpont

Szatmári Gábor – Agrártudományi Kutatóközpont

Szebeni Gábor János – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Szikora Szilárd – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Szilasné Jósvai Júlia Katalin – Agrártudományi Kutatóközpont

Tinya Flóra – Ökológiai Kutatóközpont

Tóth Erzsébet Melinda – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Tóth Gergely – Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Turiák Lilla – Természettudományi Kutatóközpont

Vinczéné Gulyás Borbála Anna – Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Wacha András Ferenc – Természettudományi Kutatóközpont

Wirth Roland – Szegedi Biológiai Kutatóközpont

Zachar István Péter – Ökológiai Kutatóközpont

Zakariás Ildikó – Társadalomtudományi Kutatóközpont

Az idén Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat nyert kutatók teljes névsora itt tekinthető meg.

Gratulálunk a nyertes kutatóknak!

forrás: mta.hu

A grafit felületén összegyűlő elektronok egzotikus mágnest képeznek, mutattak rá az EK kutatói

Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontban (EK) Nemes-Incze Péter vezetésével működő MTA EK Topológia Nanoszerkezetekben Lendület Kutatócsoport munkatársai rámutattak, hogy a romboéderes grafit talán a legegyszerűbb kristály, amelyben az elektronok közötti kölcsönhatás erős korrelációs effektusokat eredményez. A pásztázószondás mérések eredményei alapján a romboéderes grafitban az elektronok egy különleges, úgynevezett kvantummágnest képeznek, amelynek fontos tulajdonsága, hogy egy szigetelő és egy fémes állapot egyszerre van jelen a felületén. A mostani vizsgálatok révén a kutatók igazolták, hogy ez a roppant egyszerű modellrendszer alkalmas az erős kölcsönhatások tanulmányozására. A kölcsönható elektronrendszerek alaposabb megértése olyan jelentős előrelépésekhez járulhat hozzá, mint a robusztus kvantumbitek előállítása, illetve a magas hőmérsékletű szupravezetés megvalósítása. A kutatás eredményeit a rangos Science Advances tudományos folyóiratban publikálták.

Az elektronok egymással való kölcsönhatása kristályos anyagokban tudományos és gyakorlati szempontból is izgalmas jelenségeket hoz létre. Ilyen effektusok többek között a Majorana-kvázirészecskék, valamint a frakcionalizált spin és elektromos töltés. A kölcsönható elektronrendszerek alaposabb megértése olyan jelentős előrelépésekhez járulhat hozzá, mint a robusztus kvantumbitek előállítása, illetve a magas hőmérsékletű szupravezetés megvalósítása.

A fizikában általában a legegyszerűbb rendszerek tanulmányozásából származnak a jelentős előrelépések, a kölcsönható elektronrendszerek esetében azonban ez a fontos tudományos vezérlő elv kevésbé teljesül. Az erős kölcsönhatásokat mutató anyagok három, négy vagy akár több atomi komponenst tartalmazó bonyolult szerkezetekben kristályosodnak. Nemes-Incze Péter és kutatócsoportja rámutatott, hogy a romboéderes grafit talán a legegyszerűbb kristály, amelyben az elektronok közötti kölcsönhatás erős korrelációs effektusokat eredményez. A grafitkristály egyszerűsége abban rejlik, hogy csupán szénatomokból épül fel, és az erős kölcsönhatások a romboéderes grafit lépcsőszerű atomi szerkezetéből fakadnak.

A szénatomok lépcsőszerű láncait megismételve építhető fel a romboéderes grafitkristály

A szénatomoknak ezt a lépcsőszerű rendszerét a fenti ábrán piros és kék szénatomok szemléltetik. A különleges kristályszerkezet azt eredményezi, hogy a kristályt határoló grafénrétegeken egy felületi elektronállapot alakul ki, amelyet az alábbi ábra szemléltet.

 

A kristályt határoló grafénrétegeken a különleges kristályszerkezet eredményeképpen kialakuló elektronállapot. A piros gömbök mérete arányos a szénatomokon található elektronok sűrűségével.

A hőmérsékletfüggő, pásztázó alagútmikroszkópos mérések azt mutatják, hogy az erős korrelációk legalább 16 kelvin hőmérsékletig jelen vannak a mintában. A pásztázószondás mérések eredményei alapján a romboéderes grafitban az elektronok egy különleges, úgynevezett kvantummágnest képeznek, amelynek fontos tulajdonsága, hogy egy szigetelő és egy fémes állapot egyszerre van jelen a felületén. Ezek a mérések csupán az első lépést jelentik a romboéderes grafit tulajdonságainak a feltárásában, azt azonban máris megmutatták, hogy ez a roppant egyszerű modellrendszer alkalmas az erős kölcsönhatások tanulmányozására.