Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiemelt publikációk

BTK Archeogenomikai Intézet

Csáky, V., Gerber, D., Szeifert, B. et al. Early medieval genetic data from Ural region evaluated in the light of archaeological evidence of ancient Hungarians. Sci Rep 10, 19137 (2020).

The ancient Hungarians originated from the Ural region of Russia, and migrated through the Middle-Volga region and the Eastern European steppe into the Carpathian Basin during the ninth century AD. Their Homeland was probably in the southern Trans-Ural region, where the Kushnarenkovo culture was disseminated. In the Cis-Ural region Lomovatovo and Nevolino cultures are archaeologically related to ancient Hungarians. In this study we describe maternal and paternal lineages of 36 individuals from these regions and nine Hungarian Conquest period individuals from today’s Hungary, as well as shallow shotgun genome data from the Trans-Uralic Uyelgi cemetery. We point out the genetic continuity between the three chronological horizons of Uyelgi cemetery, which was a burial place of a rather endogamous population. Using phylogenetic and population genetic analyses we demonstrate the genetic connection between Trans-, Cis-Ural and the Carpathian Basin on various levels. The analyses of this new Uralic dataset fill a gap of population genetic research of Eurasia, and reshape the conclusions previously drawn from tenth to eleventh century ancient mitogenomes and Y-chromosomes from Hungary.

BTK Filozófiai Intézet

Hofer-Szabó G., „Commutativity, comeasurability, and contextuality in the Kochen-Specker arguments,” Philosophy of Science 88 (2021), 483-510.

Ha a nem-kontextualitást úgy definiáljuk, mint azt a robuszticitást, amelyet egy rendszer egy adott mérésre adott válaszában szimultán elvégzett mérésekkel szemben mutat, akkor a Kochen-Specker-érvek nem szolgáltatnak algebrai bizonyítékot a kvantumelméleti kontextualitásra. Ahhoz ugyanis, hogy az érvek konkluzívak legyenek (i) minden operátort egy-egyértelműen egy adott mérésnek kell realizálnia, és (ii) a kommutáló operátoroknak szimultán méréseket kell reprezentálniuk. Az irodalomban tárgyalt Kochen-Specker-érvek azonban nem teljesítik egyszerre az (i) és (ii) feltételt. Az (i) feltételt teljesítő érvekben a kommutáló operátoroknak mindig van egy olyan részhalmaza, amelyik nem reprezentál szimultán méréseket, és így az érv nem igazolja fizikailag a funkcionális kompozíciós elvet. Azok az érvek pedig, amelyek a (ii) feltételt teljesítik, néhány operátort egynél több méréssel realizálnak, és így egy a nem-kontextualitástól különböző feltételt kényszerülnek segítségül hívni.

Philipp Frank: The Humanistic Background of Science. Edited by George Reisch and Adam Tamas Tuboly. Albany, New York: SUNY Press, 2021.

Philipp Frank, eredetileg osztrák származású fizikus, a relativitáselmélet egyik korai értelmezője és úttörője, aki Albert Einstein utódja volt 25 évig a Prágai Egyetem elméleti fizika tanszékén. Miután 1938-ban áttelepült az Egyesült Államokba, Frank felvette az amerikai állampolgárságot és a Harvardon tanított fizikát és filozófiát az 1954-es nyugidíjazásáig. Az ő nevéhez kötődik az első átfogó Einstein-életrajz 1947-ből és számos relativitáselméletet népszerűsítő kötet: Frank az amerikai intellektuális élet közkedvelt szereplője volt alapvetően Boston és New York közt, ám számos alkalommal megfordult a nyugati parton is. Egyik első támogatója volt a tudományszociológiai kutatásoknak és létrehozta az Institute for the Unity of Science intézetet az American Academy of Arts and Sciences, illetve a Rockefeller Foundation támogatásával. A The Humanistic Background of Science az 1950-es években íródott, és ötven évig kallódott a Harvardi Egyetem archívumában. A kötet egyedülálló módon kombinálja a tudománytörténetet a tudományfilozófiával, kínál egységes képet a pragmatizmus, a marxizmus, a tomizmus és a pozitivizmus világképének integrációjáról, és vezeti be az olvasót a hidegháború ideológiai harcaiba a „tények” és „értékek” fogalmai mentén. A szerkesztés mellett Reisch és Tuboly egy 70 oldalas bevezetővel hozzák közelebb a könyv gondolatmenetét az olvasóhoz.

BTK Irodalomtudományi Intézet

Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet: Tudományos konferencia, Eger, 2020. szeptember 3–5., szerk. Bene Sándor, Pintér Márta Zsuzsanna (Eger: EKE Líceum Kiadó, 2021).

A 2020-as egri tanácskozásnak (amely több mint negyven év után adott újra otthont a téma kutatóinak) nemcsak szűkebb, az évforduló kínálta témája (Zrínyi Miklós alakja), hanem tágabb hivatkozási köre, a magyarországi barokk kultúra is a kutatások középpontjában áll évtizedek óta, így a Zrínyi Miklós és amagyarországi barokk költészet címnek megfelelően, a régi magyar irodalom 17. századi történetének szinte minden aspektusa előkerülhetett az előadásokban.

Kappanyos András: Túl a sövényen (Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2021)

A Túl a sövényen a szerző előző, Bajuszbögre, lefordítatlan című monográfiájának folytatása, továbbgondolása, egyes pontokon kiterjesztése, másokon fókuszálása. Míg az előző könyv a kulturális fordítástudomány hazai meghonosítását tűzte ki célul, jelen munka célja, hogy pontosabban leírja a magyar műfordítás-hagyomány speciális helyzetét, feladatait, eredményeit, társadalmi meghatározottságát, illetve általánosabb igénnyel megvizsgálja az irodalmi fordításnak azokat a tényezőit, amelyek nyelvpáronként, valamint a nyelvpárokon belül fordítási irányonként más stratégiákat követelnek és más ismérveket rendelnek a kulturális transzfer sikerességéhez. A könyv azt a feladatot vállalja magára, hogy tematizálja a fordítástudomány mindeddig alig érintett, specifikusan “kisnyelvi” aspektusait, amihez a magyar nyelv és kultúra pompás nézőpontot kínál, egyrészt mert a közelebbi és távolabbi szomszédaitól és mintáitól különböző eredettörténete dacára mindvégig fogékony maradt az európai kultúra hagyományai és leleményei iránt, másrészt mert az évszázadok során változó formában és mértékben ránehezedő marginalizáló nyomásnak ellenállva sikerült megőriznie identitását és identitásképző erejét.

BTK Moravcsik Gyula Intézet

Adorjáni Zsolt: Der Artemis-Hymnos des Kallimachos. Einleitung, Text, Übersetzung und Kommentar. Berlin: Walter de Gruyter, 2021.

A könyv részletes filológiai kommentár Kallimachos Artemis-himnuszához és hiánypótló munka a modern kutatásban. Alapjául új kritikai apparátussal ellátott szöveg szolgál, melynek része az apparatus locorum similium is. A bevezetés a teljes kérdéskört tárgyalja, mely a költemény értelmezése szempontjából jelentős lehet: a himnusz helyét a gyűjteményben; viszonyát a többi költeményhez; a költői egységet, ezt a régóta vitatott kérdést, mely a korábbi álláspontok szintézisével látszik megoldhatónak; Artemis alakját és kultikus szerepkörét; a szöveg datálását és helyét a kulturális-történelmi környezetben, melyet kiegészít az udvari vonatkozások vizsgálata. A bevezető részt a versforma elemzése zárja. A kommentár a lehető legnagyobb teljességre törekszik, de súlypontja elsősorban a nyelvi kifejezésen és a kifinomult allúziós technikán nyugszik. A könyv célja így kettős: egyfelől a költő kapcsolatát igyekszik tisztázni irodalmi előképeivel, másfelől felfedni az olymposi máz mögött rejtőző ptolemaiosi uralkodói ideológiát.

Szent Jeromos: Az igaz hit védelmében. A latin szöveget fordította Adamik Tamás, Takács László, Tuhári Attila. Az előszót, a bevezetőket és a jegyzeteket írta Takács László. Budapest, Szent István Társulat 2021, Ókori Keresztény Írók, 991 oldal.

Szent Jeromost a közvélemény leginkább a Szentírás fordítójaként tartja számon, holott irodalmi munkássága ennél sokkal kiterjedtebb. Korának (a Kr.u. 4-5. századnak) egyik legműveltebb személyisége, aki attól sem riadt vissza, hogy számos fontos teológiai kérdésben állást foglaljon, mi több, ellenfeleivel éles vitába szálljon. Ezen vitáknak lenyomata e kötet, amely hét vitairatot tartalmaz, többségük most jelent meg először magyar nyelven. Az intézet két munkatársa is részt vett a könyv megalkotásában, Takács László vállalta az oroszlánrészt, nemcsak a művek zömét ültette át magyar nyelvre, hanem a bevezetőket, a jegyzeteket és az előszót is ő alkotta. Tuhári Attila pedig az egyik nagyobb mű egyik könyvét fordította le.

BTK Művészettörténeti Intézet

Engraving, Plaster Cast, Photograph. Chapters from the History of Artwork Reproduction (ed: Júlia Papp) Budapest, BTK Művészettörténeti Intézet, 2021.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetének kiadásában jelent meg az Engraving, Plaster Cast, Photograph. Chapters from the History of Artwork Reproduction című tanulmánykötet, amelynek szerkesztője Papp Júlia, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa. Az angol nyelvű, több mint 100 képpel illusztrált kiadvány a budapesti Evangélikus Országos Múzeumban 2020. augusztus 27-én tartott nemzetközi reprodukciótörténeti workshop előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. A workshop a BTK Művészettörténeti Intézete és az Evangélikus Országos Múzeum együttműködésében létrejött „Pulszky Ferencz ajándoka” Rézmetszet, gipsz, fénykép – fejezetek a műtárgymásolás történetéből című kiállítás (2020. március 26. – augusztus 26.) kísérőeseményeként került megrendezésre. A kiállítás John Brampton Philpot angol fényképész elefántcsont faragványok másolatait ábrázoló fényképsorozatának bemutatása mellett – mely „Pulszky Ferencz ajándoka”-ként 1870-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba – a műtárgymásolás történetének néhány fejezetébe is bepillantást engedett. A konferenciakötet hazai és külföldi szerzők által írt tanulmányainak egyik része a műtárgymásolás történetének egy-egy érdekes, különleges vagy éppen marginális fejezetét mutatja be, míg a másik része európai és hazai másolatgyűjtemények (műtárgyfényképek, gipszmásolatok) sajátosságaival, múltjával és jövőjével ismerteti meg az olvasót.

Hornyik Sándor: A szürnaturalizmus archeológiája. Budapest, BTK Művészettörténeti Intézet, 2021.

A kötet első ízben tárgyalja eszme- és kultúrtörténeti összefüggésben, monografikus igénnyel Csernus Tibor és “követői” szürnaturalistának és mágikus realistának is nevezett alkotói periódusát. Csernus nem volt igazán szürrealista, és stiláris értelemben naturalista sem, hiszen célja valójában egy modern festészeti realizmus kidolgozása volt, ami azonban látványosan belesodorta a különféle művészeti tradíciók és “nyelvek” (realizmus, naturalizmus, szürrealizmus) párhuzamos használatának problematikájába. Hasonló esztétikai és politikai feszültségek formálták a szürnaturalizmus és a mágikus realizmus látásmódját Lakner Lászlónál, Szabó Ákosnál, Gyémánt Lászlónál, Konkoly Gyulánál, Korga Györgynél, Kóka Ferencnél és Maurer Dóránál is. Ha Aby Warburg, Michael Baxandall és Georges Didi-Huberman, avagy a kritikai ikonológia felől értelmezzük ezeket az életműveket, akkor a szürnaturalizmus stiláris jellemzői esztétikai és politikai konfliktusok lenyomataként értelmezhetők. Az eklektikusnak és kaotikusnak tűnő szürnaturalista festészet a kulturális hibriditás (Mihail Bahtyin, Homi Bhabha) égisze alatt leginkább a különféle esztétikák és politikák disszonáns montázsaként érthető meg. A szürnaturalizmus intellektuális és vizuális montázsát az archeológiai érzékenységű ikonológia látásmódján keresztül egy meglehetősen komplex korszak (a sztálinista kulturális forradalomtól a hruscsovi olvadáson át a kádári szocialista szanálásig ívelően) dokumentumaiként mutatom be. A kor vizuális kultúrájának feltárása során ehhez egyrészt Foucault archeológiai módszerét alkalmaztam, másrészt felhasználtam olyan történettudományi, ismeretelméleti és esztétikai fogalmakat is, mint az Eigen-Sinn, a reziliencia, a parrhesia, a diszpozitív és a spektákulum. Összességében a kötet így nemcsak az ötvenes-hatvanas évek magyarországi művészetéről ad minden eddiginél komplexebb képet, de hozzájárul ahhoz is, hogy ez a rendkívül izgalmas korszak szervesebben épüljön be az esztétika és a politika európai és globális történeteibe.

BTK Néprajztudományi Intézet

Balogh Balázs (főszerk.), Ispán Ágota Lídia – Magyar Zoltán (szerk.), Fülemile Ágnes –Ament-Kovács Bence (vendégszerk.): Ethno-Lore XXXVII. Közösség, hagyományértelmezés, interakció és változás. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet, 2020.

A kötet a BTK Néprajztudományi Intézet 2020. évi, a Közösség, hagyományértelmezés, interakció és változás címen megjelent, szám szerint a XXXVII., Paládi-Kovács Attila akadémikusnak, a BTK Néprajztudományi Intézet professor emeritusának tiszteletére szerkesztett évkönyve. Tematikája Paládi tanár úr kutatási témáihoz igazodott, ám a tanulmányok nézőpontja szűkebb értelemben – a szerkesztést végző Történeti Néprajzi Osztály érdeklődésének, és az ünnepelt kutatásainak megfelelően – hangsúlyosan történeti.

A lapszám intézeti szerzői: Babai Dániel, Balogh Balázs, Báti Anikó, Borsos Balázs, Cseh Fruzsina, Domokos Mariann, Fülemile Ágnes, Győrfy Eszter, Iancu Laura, Kovács Bence, Landgraf Ildikó, Magyar Zoltán, Mészáros Csaba, Mikos Éva, Sántha István, Somfai Kara Dávid, Tomisa Ilona, Várkonyi-Nickel Réka.

Cseh Fruzsina – Mészáros Csaba – Borsos Balázs (szerk.): Számvetés és tervezés: A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században. Budapest: L’Harmattan Kiadó – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet, 2020.

Az MTA Néprajztudományi Bizottsága szervezésében 2018 és 2020 között a szembenézés jegyében öt konferencia került megrendezésre a néprajztudomány helyzetéről és jövőjéről. A viták során elsősorban a közgyűjtemények és az oktatás ügyére, az alapkutatás és az alkalmazott kutatás összefüggéseire, a kortárs jelenségek vizsgálatára, valamint a kulturális örökség helyzetére került a hangsúly, de releváns kérdést jelentett szakunk társtudományokkal (például történettudomány, irodalomtudomány, nyelvtudomány, szociológia stb.) kapcsolatos helyzetének újra-meghatározása is. E konferenciák előadásainak tanulmánnyá formált változataiból tesz közzé válogatást a Summa Ethnographica 3. kötete „Számvetés és tervezés. A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században” címmel. A kötet szerkesztői a BTK Néprajztudományi Intézetének munkatársai: Cseh Fruzsina, Mészáros Csaba és Borsos Balázs voltak.

BTK Régészeti Intézet

Bollók Ádám: Az arany évszázada. Az Avar Kaganátus felemelkedése és tündöklése a Kárpát-medencében. Hereditas Archaeologica Hungariae 4. Budapest: Archaeolingua – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat

A kötet az 550-es években Ázsiából a kelet-európai sztyeppevidékre, majd onnan a következő évtized végén a Kárpát-medencébe érkezett avarok kaganátusának felemelkedését és sikeres évtizedeit mutatja be történeti és régészeti forrásokra támaszkodva. Célja azoknak a történeti körülményeknek és folyamatoknak a feltárása, amelyek egy, a belső-ázsiai türkök elől menekülő nomád közösség kelet-közép-európai birodalomépítéséhez vezettek, és amelyek így meghatározták a Kárpát-medencei avar uralom első harmadának történéseit. A gazdagon illusztrált kötet a szélesebb olvasóközönséghez is szólva azt is megkísérli bemutatni, hogy e történeti folyamatok vizsgálata során hogyan nyerhetünk részletes adatokat a régészeti leletek különféle szempontú vizsgálatával.

Benkő Elek – Zatykó Csilla (Szerk.): A Kárpát-medence környezettörténete a középkorban és a kora újkorban. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet – Archaeolingua, 2021.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében folytatott középkori környezettörténeti kutatás legújabb eredményeit bemutató kötet annak legfontosabb Kárpát-medencei témáit érinti és a magyar honfoglalás előzményeitől a kora újkorig terjedő időszakot öleli fel. A tanulmányok a klímatörténet, az erdő- és vízgazdálkodás, a gabonatermesztés és állattartás, valamint a mindezzel összefüggő regionális folyamatok kérdéseivel foglalkoznak. A magaslati üledékgyűjtők helyett inkább a középkori települések közelében kijelölt kutatási helyszínek környezettörténeti feldolgozása az érintett tudományágak szoros együttműködésére és részletes történeti-régészeti elemzésére épült.

BTK Történettudományi Intézet

Ablonczy Balázs (szerk.): Úton – Menekülés, mobilitás, integráció Közép-Európában és Magyarországon az első világháború után. Budapest: BTK Történettudományi Intézet, 2020.

A kötet az első kísérlet arra, hogy összegezze a magyar történettudomány kutatásainak jelen állását az első világháború és a Trianon utáni menekültkérdéssel kapcsolatban. A kötetben foglalt tanulmányok számos oldalról igyekeznek megvilágítani ezt a fontos és fájdalmas kérdéskört: az 1918 és 1924 között Magyarországra menekült 400-500 ezer ember történetének megismertetésében nem hiányozhat a közép-európai kitekintés, az utódállamok állampolgársági politikáinak vizsgálata, az intézményi, állami döntési mechanizmusok bemutatása, a probléma demográfiai oldala és az egyéni életpályák felvillantása. A kötet tíz tanulmánya kitér a korszak társadalmi mozgásainak egy eddig elhanyagolt mozzanatára, a húszas évek első felében kezdeményezett, csaknem hatvanezer embert érintő nyugat-európai gyermekvonatok ügyére is. A menekülés és az integráció, a mobilitás problémája az első világégés utáni magyar történelem egyik kulcskérdése, és a 20. század története is alig érthető meg az elszakított területekről érkező egyének és csoportok története nélkül.

Weisz Boglárka: Markets and Staples in the Medieval Hungarian Kingdom. (Arpadiana 1.) Budapest: BTK Történettudományi Intézet, 2020.

This book discusses medieval markets and depots, places of commercial activity in the Kingdom of Hungary, and their many interactions, and how they developed and changed over time. The system went through many changes as new demands arose over the centuries, but permanence and characteristic feature. In the early Kingdom of Hungary only the king could hold markets, but clerical and secular landowners gradually aquired market rights in later times. The only prerogative retained by the king was the power to grant a franchise for a market. Kings may have created the institutional basis for trade, but markets followed their own course of development in the way operated.

BTK Zenetudományi Intézet

Ferenczi Ilona: A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Magyar nyelvű antifónák 16–17. századi kéziratokban és nyomtatványokban, énekeskönyvekben és graduálokban

A Régi Magyar Dallamok Tára első kötetébe (1958) Csomasz Tóth Kálmán csak azokat a magyar nyelvű liturgikus tételeket vette fel, amelyek a további századok gyülekezeti énekeskönyveiben is megjelentek. A dallamtárból ily módon kimaradt a magyarra fordított gregorián eredetű tételek többsége, és csak másfél tucat gyülekezeti énekké vált himnusz, valamint nyolc antifóna kapott helyet benne. Ennek következtében az antifóna-repertoárnak csak kis töredéke vált ismertté. A magyar nyelvű antifónák összkiadásával ezt a hiányt szeretnénk pótolni.

A magyar nyelvű gregorián olyan alapvető tulajdonságokat hordoz, amelyeket mindenekelőtt latin nyelvű ősétől örökölt: egyszerűség, objektivitás, tisztaság. Több évszázad elmúltával is vannak olyanok, akik ezeket a tulajdonságokat értékelni és alkalmazni tudják. Hiszen anyanyelven továbbítják a kereszténység évezredes gazdag himnuszkincsét, valamint a legegyszerűbb zenei eszközökkel szabályozzák a hálaadásra buzdító, a könyörgő és a sokféle élethelyzetre választ adó imádságokat, a bibliai zsoltárokat. A magyar nyelvű antifónák zenei keretbe foglalják a bibliai szakaszokból levont tanulságokat, a gyermekkortól fogva szívesen idézett memoriter igéket, az ún. aranymondásokat. Az antifónák összkiadásával éppen ezeknek az aranymondásoknak egyszerű zenei megfogalmazását kapja kézbe az olvasó.

Amerre én járok. Tanulmányok a 70 éves Pávai István tiszteletére. Szerk. Lipták Dániel, Richter Pál, Salamon Soma

A Pávai István népzenekutató 70. születésnapja alkalmából készült ünnepi kötet magyarországi és erdélyi pályatársak, tanítványok huszonnégy dolgozatát tartalmazza, Pávai kutatásainak súlypontjaihoz kapcsolódva. Az első tematikus csoport a magyar népzenekutatás történetével, a második a népzene és a zenetörténet összefüggéseivel, a harmadik a művészeti és közművelődési folklorizmus különböző formáival kapcsolatos írásokat tartalmaz. Ezeket követik az egyes tájak zenei hagyományát elemző, majd a hangszeres népzene előadásmódjának kérdéseivel foglalkozó, valamint a társadalmi megközelítésű munkák. A szerzők között egy román és egy amerikai kutatót is találunk (M. Lupaşcu, L. M. Hooker), akiknek írásait magyar fordításban közli a kötet.