Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiemelt publikációk

BTK Filozófiai Intézet

Demeter Tamás: Hume’s Science of Mind and Newtonianism. In Schliesser, Eric;  Shmeenk, Christopher (szerk.): The Oxford Handbook of Newton. Oxford: Oxford UP (2019).

This chapter explores the prospects and consequences of various ways to forge Newtonian connections to Hume’s philosophy. Two points of view are offered from which these connections are visible and evaluable: first, Hume’s experimental method for the studying of the mind, particularly his reliance on analysis, synthesis and successive approximations in relation to Newton’s method and Newton-inspired methodologies; and second, the relation of Hume’s model of the mind to Newton’s model of the natural world, particularly the congruence of Hume’s theory of association with the chemical idea of elective affinities as opposed to gravity. In conclusion, the chapter summarizes the significance of these connections for competing interpretations of Hume’s science of the mind.

Hörcher Ferenc: A Political Philosophy of Conservatism. Prudence, Moderation and Tradition. Bloomsbury Academic, 2020. 

Bringing prudence back into the centre of political philosophical discussion, this book assesses how far the Aristotelian notion can be of use in thinking about politics today. Antique, medieval and early modern discussions on practical wisdom are reconstructed and re-contextualised to show not only how our understanding of the virtue of ‘prudence’ has changed over time, but why it should be revived.

Starting with basic Aristotelian principles, such as the relevance of cooperation and politics in human life, the significance of the virtues and character-formation for political actors, and the personal and communal resources of right action in politics, Ferenc Hörcher offers an evolutionary history of the concept of prudence. Moving on to incorporate the developments of the Roman and the Christian traditions, a contemporary conservative-republican political philosophy is built up. Special attention is given to the relevance of local customs and traditions as well as participation, compromise and moderation in political activity.

The book demonstrates that Aristotelian notions should be used to describe the actions and speeches of people active in politics, without losing sight of the normative dimension. In doing so, it presents an original argument which is both different from mainstream contemporary political philosophy and beneficial to our understanding of the role of practical reason in politics.

BTK Irodalomtudományi Intézet

Arany János, Elbeszélő költemények, kiad., jegyz. Török Zsuzsa, Budapest: Universitas Kiadó–MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 2019 (Arany János Munkái), 1076 l.

A 2017-es Arany János-emlékév – amelynek egyik fő szervezője és generátora a Bölcsészettudományi Központ Irodalomtudományi Intézete volt – dinamizálta az évtizedek óta az Intézetben folyó Arany-kutatásokat is. Az új kritikai kiadás-sorozat munkálatai 2010-ben kezdődtek el, és 2015-ben jelent meg az új, Arany János munkái című kritikai kiadás első kötete. Azóta folyamatosan készülnek a sorozat több száz oldalas, teljesen új alapkutatási eredményekre épülő kötetei. Az új kritikai kiadás támaszkodik ugyan a korábbi, jóval kevesebb jegyzetekkel élő és egészen más szövegkritikai előzményekre, de megújult struktúrával, modern szövegkritikai elvek mentén és jelentősen nagyobb, sokrétűbb jegyzetanyag mellett beemeli az elmúlt évtizedek alatt előkerült, eddig publikálatlan Arany-forrásokat, kéziratos szöveganyagokat is.

2019-ben Arany elbeszélő költeményeinek kritikai kiadása jelent meg. Az új kötet a szövegeket kronologikus sorrendben, részben szinoptikus közlésben jeleníti meg. Arany kisebb elbeszélő költeményeinek, elbeszélőköltemény-töredékeinek és nagyobb elbeszélőköltemény-fordításait tartalmazza. Mint szinoptikus kiadás, a legtöbb szöveg esetében két főszöveget kínál olvasásra: egy kéziraton és egy nyomtatott kiadáson alapuló változatot. Így a szövegalakulás egy-egy történeti pillanatát ragadja meg, megmutatva ugyanakkor az eltérő mediális közegek különbségeit is.

A befejezett elbeszélő költemények mellett azokat a félbemaradt próbálkozásokat is megismerjük, amelyek eddig elkerülték a figyelmünket, de most bemutatják, hogyan tagozódtak és épültek be az Arany-életműbe az elkészült művekkel egy időben.

A második világháborúban a korábbi szövegkiadó, Voinovich Géza villáját bombatámadás érte, és az Arany-kéziratok jelentős mennyisége is odaveszett, így források sora már csak korábbi kiadások közvetítésével vagy korábbi feldolgozások alapján ismerhetők meg. De az új kritikai kiadás-kötet az összes fellelhető kéziratos és nyomtatott szöveghagyatékot igyekezett feldolgozni és megismertetni az olvasókkal. Különös figyelemmel gyűjtötte össze Arany János epikai műveinek első kiadását, valamint azokat a gyűjteményes kiadásokat, amelyekről tudjuk, hogy Arany megjelenésük előtt felülvizsgálta őket.

Gábor Kecskeméti, „Hungarian and Transylvanian Ramism”, in The European Contexts of Ramism, eds. Sarah Knight, Emma Annette Wilson, Turnhout: Brepols, 2019 (Late Medieval and Early Modern Studies, 27), 285–329.

A kisebb könyvnyi, angol nyelvű nagytanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét.

A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

BTK Művészettörténeti Intézet

Barral i Altet, Xavier and Lővei, Pál and Lucherini, Vinni and Takács, Imre, eds. (2018) The Art of Medieval Hungary. Bibliotheca Academiae Hungariae – Roma. Studia (7). Viella, Roma.

With this book, the Hungarian Academy of Rome offers to the medievalist community a thematic synthesis about Hungarian medieval art, reconstructing, in a European perspective, more than four hundred years of artistic production in a country located right at the heart of Europe. The book presents an up-to-date view from the Romanesque through Late Gothic up to the beginning of the Renaissance, with an emphasis on the artistic relations that evolved between Hungary and other European territories, such as the Capetian Kingdom, the Italian Peninsula and the German Empire. Situated at the meeting point between the Mediterranean regions, the lands ruled by the courts of Europe west of the Alps and the territories of the Byzantine (later Ottoman) Empire, Hungary boasts an artistic heritage that is one of the most original features of our common European past. The book, whose editors and authors are among today’s foremost experts in medieval art history, is divided into four thematic sections – the sources and art historiography of the medieval period, the boundary between history, art history and archaeology, church architecture and decorations, religious cults and symbols of the power –, with a selection of essays on the main works of Hungarian medieval art held in museums and public collections.

Sisa József szerk.: A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet (A magyarországi művészet története 5/1., Osiris, 2013)

A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészetA 19. század Magyarország felívelő korszaka, amelyet a művészetben, az építészetben is az Európához történő felzárkózás lendülete jellemez. Az egyetemes európai értékek mellett a sajátosan magyar formanyelv megteremtésének igénye is felmerült. Könyvünk a korszak építészetét és iparművészetét tárgyalja. Megtalálhatók benne a nagy formátumú építészek Pollack Mihálytól Lechner Ödönig, az ország legjelentősebb épületei a Nemzeti Múzeumtól az Országházig. Nyomon követhető, hogyan válik Budapest világvárossá, miként jönnek létre a korszak kastélyai és parkjai, milyenek az épületek berendezései, a mindennapi használatra vagy éppen különleges alkalmakra szánt tárgyak. A szerzők a magyar művészettörténet avatott művelői, akik témájukat a legújabb kutatási eredményekre támaszkodva, jól áttekinthető rendszerben összegzik.

Papp Júlia – Király Erzsébet (szer.): A magyar művészet a 19. században. Képzőművészet (A magyarországi művészet története 5/2., Osiris, 2018.

A 19. századi magyarországi építészetet és iparművészetet tárgyaló kötet után elkészült a korszak képzőművészetét ismertető könyvünk. A stílusirányzatok bemutatása mellett a kutatás a művészi képzésre, a kiállítási nyilvánosság megszerveződésére és eseményeire, a műgyűjtésre, az állami mecenatúrára, alkotó és közönség kapcsolati hálójára is kiterjed. A kötet vezérfonalát a művészet intézményivé válása, eszmei, történeti, kulturális környezete alkotja a reformkor kezdeti törekvéseitől a századvég autonóm mozgalmaiig. Az olvasó itt kap első ízben szintézist a szobrászat kiemelkedő teljesítményeiről, a kultúra fellegvárainak díszítőprogramjairól, illetve a populáris grafikáról és az esztétikai önállósodás útját járó fényképészetről úgy, mint a hazai látáskultúrát újszerűen formáló műfajokról a technika korában. A szerzők a magyar művészettörténet avatott művelői, akik témáikat a legújabb tudományos eredményekre támaszkodva összegzik. A kötet az MTA BTK Művészettörténeti Intézetében készülő azon sorozat része, amely a magyarországi művészet történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig.

Gulyás Borbála: Bocskay György kalligráfus művészete, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2020.

Bocskay György kalligráfus művészete címmel jelent meg a BTK Művészettörténeti Intézet kiadásában Gulyás Borbála új kismonográfiája. A könyv a magyarországi késő reneszánsz művészet egyik fontos, ám mindeddig kevéssé ismert képviselőjének, a kalligráfus Bocskay Györgynek (†1575) az életművét tekinti át. Az, hogy Bocskay György ekkoriban kalligráfusként lepett fel, munkásságának a korszerűségét jelzi. Választásával tudatosan reflektált azokra a változásokra, amelyek a kalligráfia művészetként való elismertségét hozták. Sőt e folyamatnak maga is az alakítójává vált, amikor írásmintáiban a művészi kifejezés újabb és újabb útjait kereste.

BTK Néprajztudományi Intézet

Tomisa Ilona: Törzsökös pásztorcsaládok élete. Budapest: Európai Folklór Intézet, 227 p. (2019) http://real.mtak.hu/102599/ 

A kiadvány a Documentatio Epica sorozat 2. kötete (szerkeszti: Magyar Zoltán).

E könyv lapjain egykori számadó juhászok vallanak életükről. Az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek, bejárták csaknem az egész országot, sőt még azon túli területeket is, Horvátországtól az Alföldön át a Bakony aljáig. Voltak uradalmi, községi és „magatarti” juhászok, 1945 után pedig lakóhelyükön, – Niklán és Faddon – építették a szocializmust a helyi TSZ-ben, illetve Állami Gazdaságban. Marosi Ferenc családi gyökerei Németországig nyúlnak, felmenői a 18. században települtek Tolna megyébe. Az uradalmi gazdaságokban akkortájt német földről egyre inkább elterjedő merinó birka mellé kellett a hozzá értő pásztor is. Marosi Ferenc családjában generációkon át öröklődött a pásztoréletforma és tudomány, amelynek ő is mestere volt, amint az változatos életútjából kirajzolódik. Erdélyi József sok szállal kötődött a Marosi családhoz, hiszen fiatalon Marosi Ferenc édesapjának volt a bojtárja. Családja tősgyökeres Tolna megyei, Faddon született, és idős korára visszatért szülőfalujába, de addigra már uradalmi juhászként az egész országot bejárta. Elbeszélései Sinka István világát idézik. Megismerhetjük belőlük az egykori uradalmi cselédek mindennapjait, a gyógyító füveket és a birkák betegségeit, a pásztorok öltözetét, valamint megelevenedik előttünk a hajdani Dél-Dunántúl betyárvilága is. Mindketten igyekeztek tisztességgel, becsülettel helytállni a történelem forgatagában. Talán nem túlzás azt mondani, hogy számos honfitársunkkal együtt ők is a hétköznapok hősei voltak.

Vargyas Gábor: Photoshopped Ancestors. Max Planck Institute for Social Anthropology Working Papers,Halle/Saale, No.194. 34 p. (2019) http://real.mtak.hu/102598/

On the basis of a case study among the Bru of the Central Vietnamese Highlands, I examine how the recent introduction of Photoshop-manipulated photographs into the Bru ancestor cult fits with their traditional religious conceptions about pollution and oblivion. I propose three possible explanations for the entrance of these photographs into Bru culture: culture change, mimicry, and syncretism. Based on this, I raise the question of how to interpret the effects of photographs on the Bru: what do they mean or express in terms of identification with and integration and assimilation into Vietnamese society? After discussing some instances of general photo use among the resettled Bru of Ðắk Lắk, I present a case study on how the photos taken from the identity cards of a deceased man and his widow were transformed into a manipulated Bru ancestor photo in a Vietnamese-run photography shop. At the end of my paper I rephrase the question of photo manipulation in a wider context – that of the relationship between subjects and objects, i.e. human persons and the material world.

Sárközi Ildikó Gyöngyvér: From the Mists of MartyrdomSibe Ancestors and Heroes on the Altar of Chinese Nation-Building. Halle, Max Planck Institute for Social Anthropology: LIT, 2018. [A kötet 2019-ben jelent meg].

The Sibe mostly live in China’s north-eastern provinces, but a large number of them can be found in the Xinjiang Uyghur Autonomous Region in the north-west. This extreme geographical separation is accounted for by historical circumstances. The Sibe, who originally lived in Manchuria, served as military border guards of the Manchu Empire. In 1764 one group of the Sibe was ordered to move to Xinjiang to defend the borders there. In the past 250 years these two groups of the Sibe gradually lost their original unity: a significant part of their language, writing system, and traditions have been preserved only by the Sibe living in Xinjiang.

The starting point of this book is the construction of the Chinese nation from 1949 onwards. Acceding to power in 1949, the Chinese Communist Party embarked on the monumental initiative of taking a census of ethnic groups living in China and categorising them into national minorities. The single aim of this endeavour was to build up a unified, multinational Chinese state. However, these efforts turned radical during the Great Proletarian Cultural Revolution, so leaders of the new era commenced in the 1980s needed to find new ways to attain their goals. For this end, the ideology of patriotism was designated as a cornerstone in ethnic policies of China.

The frames for the ethnic nationalist aspirations of the Sibe to reinterpret their shared past and identity were determined by the above ideological and political directions. The author of this book focuses on this process. She argues that from the second half of the 1950s, when the initiative to write the concise history of national minorities was launched as part of the Ethnic Classification Project, and the two disconnected Sibe groups were given the opportunity to re-establish contacts, writing the Sibe history allowed the Sibe to reinterpret their common history and identity. In the author’s opinion, the main point of reference in modern-time efforts to unite the descendants of the Sibe groups is the split itself, which allows for linking Sibe ethnic history to Chinese national history with emphasis on the Sibe’s political martyrdom for the Chinese motherland.

BTK Régészeti Intézet

Bács, Tamás A.–Bollók, Ádám–Vida, Tivadar (eds)
Across the Mediterranean — Along the Nile: Studies in Egyptology, Nubiology and Late Antiquity Dedicated to László Török on the Occasion of His 75th Birthday
Budapest, Magyarország : Archaeolingua (2018) , 980 p.
ISBN: 9786155766114

A Régészeti Intézet, a Szépművészeti Múzeum és az ELTE együttműködésében az Archaeolingua Kiadónál napvilágot látott Across the Mediterranean – along the Nile című kétkötetes, közel ezer oldalas, 59 tanulmányt tartalmazó Festschrift, az ünnepi tanulmánykötet Török László akadémikus 75. születésnapjára készült. Bővebben: https://ri.btk.mta.hu/hu/8-aktualis/500-torok-laszlo-akademikus-koszontese

Veronika Csáky, Dániel Gerber, István Koncz, Gergely Csiky, Balázs G. Mende, Bea Szeifert, Balázs Egyed, Horolma Pamjav, Antónia Marcsik, Erika Molnár, György Pálfi, András Gulyás, Bernadett Kovacsóczy, Gabriella M. Lezsák, Gábor Lőrinczy, Anna Szécsényi-Nagy & Tivadar Vida
Genetic insights into the social organisation of the Avar period elite in the 7th century AD Carpathian Basin
Nature: Scientific Reports volume 10, Article number: 948 (2020)

A Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reportsban (SREP-19-05207) jelent meg az ELTE BTK Régészettudományi Intézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archaeogenetikai Laboratóriuma munkatársainak közös cikke az avar kori elit anyai (mitkondriális DNS) és apai (Y-kromoszóma) ágú vizsgálatáról.

Az Avar Kaganátus heterogén összetételű népességében a Duna-Tisza közén régészetileg elkülöníthető egy átlagon felül gazdag, kulturálisan homogén csoport, amely vélhetően a politikai és katonai hatalmat birtokolta. A kutatások célja e csoport eredetének és családi kapcsolatrendszerének archaeogenetikai módszerrel történő feltérképezése, tágabban a népvándorlás kori migráció és eltérő hátterű csoportok együttélésének mélyebb megértése volt.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában összesen 26 avar kori egyén genetikai analízisére került sor, melyek tíz különböző temetőből kerültek elő, ezek közül hét a Duna-Tisza közén helyezkedik el, ahol az avar elit szállásterülete volt. Bővebben: https://ri.btk.mta.hu/hu/8-aktualis/513-az-avar-kori-elit-genetikai-vizsgalata-a-scientific-reports-ban

BTK Történettudományi Intézet

Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon – Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918-1921. Jaffa Kiadó, 2020.

Kereken száz esztendeje annak, hogy 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyet a magyar történelem egyik legnagyobb traumájaként tartunk számon, emlékezete máig átszövi mindennapjainkat. Trianon az elmúlt évszázadban, különösen a rendszerváltás óta, minden rossz metaforájává vált, s ezzel párhuzamosan valós tartalmai elhalványultak, mitikus magyarázatai kerültek előtérbe, amelyek aligha szolgálhatják a nemzeti önismeretet.
Ablonczy Balázs új, összefoglaló kötete rendhagyó módon nem politika- és diplomáciatörténeti sémákat követ, hanem az eseményeket új megvilágításba helyezve elsősorban a társadalom egyes csoportjainak tapasztalataira fókuszál. Azt igyekszik bemutatni, hogy milyen volt valójában a békeszerződés: miként élték meg a történeti Magyarország lakói a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát, és milyen összefüggések tárhatók fel a nagypolitikai döntések és dilemmák, illetve a magyar társadalom mindennapi tapasztalatai között.
Az akadémiai Trianon-kutatócsoport elmúlt öt évének eredményeit is összegző kötet új és friss szemlélettel beszél a száz évvel ezelőtt történetekről: az elharapózó erőszakról, megszállásról, impériumváltásról, kérészállamok születéséről és bukásáról, félelemről, menekülésről, járványról, szénhiányról, nélkülözésről és elszegényedésről – az egyének által megélt Trianonról. Természetesen nem mindenkinek jutott egyenlően a megrázkódtatásokból, és nem mindenki vont le ugyanolyan következtetéseket az eseményekből. De az itt leírtak mégis lehetséges magyarázatai annak, ami 1918 és 1921 között Magyarországon történt.

Neumann Tibor: Registrum Proventuum Regni Hungariae – A Magyar Királyság kincstartójának számadáskönyve (1494-1495) Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019.

Neumann Tibor, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, aki Ernuszt Zsigmond királyi kincstartó 1494–1495. évi – a késő középkori Magyar Királyság gazdasági, politikai és társadalmi életéről páratlanul gazdag képet nyújtó – számadásainak mintaszerű kritikai kiadásban történő közzétételéért részesült Akadémiai Díjban.

Ernuszt Zsigmond kincstartó (1494-1496) számadáskönyve kétségtelenül a középkori magyar történelem egyik legfontosabb forrása, nemcsak páratlan adatgazdagsága, hanem rendkívüli historiográfiai hatása miatt is. Nincs még egy olyan kútfőnk, amely ilyen részletességgel engedne bepillantást, ráadásul közel két esztendőre, a késő középkori Magyar Királyság aktuális politikai eseményeibe, gazdálkodásába, birtokviszonyaiba és nem utolsósorban a királyi udvar mindennapi életébe, miközben a korszak anyagi kultúrájának az ismeretéhez is értékes részletekkel járul hozzá. E kivételes értéke nemcsak azt eredményezte, hogy a forrás az elmúlt két évszázadban számos monográfiához és kézikönyvhöz, és persze tanulmányok tömegéhez szolgáltatott alapvető fontosságú adatokat, hanem azt is, hogy egyes, összefüggésükből nem kellő óvatossággal kiragadott, egyedülálló számadataira a kutatás túl nagy terhet helyezett, és ennek hatásai mind a mai napig érezhetők, különösen a Jagelló-kor megítélését illetően. A számadáskönyvet – sok egyéb felhasználási módja mellett – leginkább talán a demográfiai kutatások tették közismertté, noha a Magyar Királyság középkori lakosságszámának legfeljebb a bizonytalan becsléséhez tud hozzájárulni.

Fodor, Pál (szerk): The Battle for Central Europe : The Siege of Szigetvár and the Death of Süleyman the Magnificent and Nicholas Zrínyi (1566). Brill, 2019.

In The Battle for Central Europe specialists in sixteenth-century Ottoman, Habsburg and Hungarian history provide the most comprehensive picture possible of a battle that determined the fate of Central Europe for centuries. Not only the siege and the death of its main protagonists are discussed, but also the wider context of the imperial rivalry and the empire buildings of the competing great powers of that age.

Contributors include Gábor Ágoston, János B. Szabó, Zsuzsa Barbarics-Hermanik, Günhan Börekçi, Feridun M. Emecen, Alfredo Alvar Ezquerra, István Fazekas, Pál Fodor, Klára Hegyi, Colin Imber, Damir Karbić, József Kelenik, Zoltán Korpás, Tijana Krstić, Nenad Moačanin, Gülru Neci̇poğlu, Erol Özvar, Géza Pálffy, Norbert Pap, Peter Rauscher, Claudia Römer, Arno Strohmeyer, Zeynep Tarım, James D. Tracy, Gábor Tüskés, Szabolcs Varga, Nicolas Vatin.

BTK Zenetudományi Intézet

Antiphonale Varadinense saec. XV: A kódex hasonmás kiadása kritikai jegyzetekkel és tanulmányokkal (közr. Czagány Zsuzsa)

Mintegy tízéves munka eredményeként 2019. decemberében elkészült és megjelent a váradi székesegyház 15. század végi monumentális díszkódexe, a Váradi („Zalka”) Antifonále tanulmányokkal kísért kritikai kiadása. A publikáció két kötetben, a forrás rekonstruált eredeti rendjében adja közre a kódex főkézirata és a belőle származó 58 töredék (összesen 736 oldal) hasonmását a hozzá tartozó bevezető-magyarázó fejezetekkel, inventáriumjegyzékkel és kritikai apparátussal együtt. A publikáció harmadik kötete az antifonále teljes tételkészletének aprólékos liturgikus-zenei elemzését, a források – a győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárban őrzött korpusz és a több országban szétszóródott töredékek – kodikológiai és tartalmi vizsgálatának tapasztalatait foglalja magába a szükséges mutatókkal; a kutatómunka során kibontakozó új szempontoknak helyet adva külön fejezet foglalja össze a fragmentumok hordozókönyvei és posszesszorai, a bekötések ideje és helyszínei, valamint a liturgikus tartalom és a könyvtörténeti-kodikológiai háttér összefüggéseit feltáró kutatás eredményeit.

A közreadás a Váradi Antifonálét a középkori és kora újkori Magyarország kiemelkedően fontos zene- és művelődéstörténeti forrásaként tárja a különböző tudományterületekről érkező kutatók és érdeklődők elé.

A Musicalia Danubiana sorozat 26. köteteként megjelent háromkötetes publikációt az NKFIH NK 104426, K 120643 és PUB 128031 számú pályázata, valamint az MTA Könyv- és Folyóiratkiadási pályázata támogatta.

Vol. I Antiphonale Varadinense s. XV. Proprium de tempore. Index cantuum cum apparatu critico; FACSIMILE

Vol. II Antiphonale Varadinense s. XV. Proprium de sanctis et commune sanctorum. Index cantuum cum apparatu critico; FACSIMILE

Vol. III Antiphonale Varadinense s. XV. TANULMÁNYOK / ESSAYS

Musicalia Danubiana 26/1-3.

Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, 2019.

Bartók Béla: Zongoraművek 1914–1920. Tudományos összkiadás kritikai jegyzetekkel, 38. kötet. Közreadja Somfai László. G. Henle Verlag – Editio Musica Budapest.

Bartók Béla: Kórusművek. Tudományos összkiadás kritikai jegyzetekkel, 9. kötet. Közreadja Somfai László, Szabó Miklós, Kerékfy Márton, Pintér Csilla Mária. G. Henle Verlag – Editio Musica Budapest.

Az év folyamán megjelent a nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó Bartók Béla kritikai összkiadás harmadik (sorozat szerint 38.) és negyedik (sorozat szerinti 9.) kötete. A Zongoraművek 1914–1920 szerkesztői feladatait Vikárius László látta el, a kritikai jegyzeteket Németh Zsombor dolgozta ki, a fogalmazványokból és egyéb forrásokból származó számtalan szövegváltozat átírását Nakahara Yusuke készítette el. A kötet Bartók 1914 és 1920 között szólózongorára komponált műveit tartalmazza. A zeneszerző zongorára írt életművének az első világháború éveiben keletkezett része rendkívül változatos képet mutat: egyszerű népzene-feldolgozások (15 magyar parasztdal, Szonatina) és koncertpódiumra szánt eredeti alkotások (Szvit, op. 14) mellett itt találjuk a liszti ihletésű, de merészen újító hangzású Etűdöket (op. 18) és Bartók talán legelvontabb, legeredetibb népzene-feldolgozásait, az Improvizációkat (op. 20).

A Kórusművek kötet átírásai a kéziratok alapján szintén Nakahara Yusukének köszönhetők; a teljes kötet gondozását Pintér Csilla Mária közreműködésével Kerékfy Márton vette kézbe. A kötet Bartók valamennyi kíséret nélküli és zongorakíséretes kórusművét tartalmazza a tanulódarabok kivételével. A főrészben a szerző életében kiadott és a kéziratban maradt, de nyilvánosság elé szánt művek legutolsó hiteles változata olvasható. A közreadás a művek eredeti nyelvű szövegein kívül magában foglalja az összes olyan szövegfordítást is, amelyet Bartók jóváhagyott.