Megválasztották az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat három, 2021. április 1-jei hatállyal önállóvá váló kutatóintézetének igazgatóját

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete megválasztotta a kutatási hálózathoz tartozó három, 2021. április 1-jétől önállóvá váló kutatóintézet igazgatóját. Az Irányító Testület a döntései meghozatalakor figyelembe vette a pályázatok elbírálása céljából létrehozott eseti bizottságok jelentését is.

Az újonnan megválasztott vezetők:

Állatorvostudományi Kutatóintézet (ÁTKI): Magyar Tibor igazgató, korábbi igazgató

Magyar Tibor állatorvos, az MTA doktora, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a Légzőszervi bakteriológia témacsoport vezetője. Fő tudományos területei: állatorvosi mikrobiológia, bakteriológia, járványtan, légzőszervi megbetegedések és sertésegészségügy.

Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI): Erős Tibor igazgató, korábbi megbízott igazgató

Erős Tibor okleveles biológus, az MTA doktora, az intézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetője. Fő tudományos területei: halökológia, közösségökológia, természetvédelmi biológia, biológiai vízminősítés, monitorozás.

Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (FI): Wesztergom Viktor igazgató, korábbi megbízott igazgató

Wesztergom Viktor okleveles geofizikus, szakközgazdász, a földtudomány kandidátusa, habilitált doktor, egyetemi magántanár. Fő tudományos területei: geofizika, Nap–Föld fizikai kapcsolatok, geomágnesség, elektromágneses mélyszerkezet-kutatás.

Megválasztották az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat három, 2021. április 1-jei hatállyal önállóvá váló kutatóintézetének igazgatóját

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete megválasztotta a kutatási hálózathoz tartozó három, 2021. április 1-jétől önállóvá váló kutatóintézet igazgatóját. Az Irányító Testület a döntései meghozatalakor figyelembe vette a pályázatok elbírálása céljából létrehozott eseti bizottságok jelentését is.

Az újonnan megválasztott vezetők:

Állatorvostudományi Kutatóintézet (ÁTKI): Magyar Tibor igazgató, korábbi igazgató

Magyar Tibor állatorvos, az MTA doktora, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a Légzőszervi bakteriológia témacsoport vezetője. Fő tudományos területei: állatorvosi mikrobiológia, bakteriológia, járványtan, légzőszervi megbetegedések és sertésegészségügy.

Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI): Erős Tibor igazgató, korábbi megbízott igazgató

Erős Tibor okleveles biológus, az MTA doktora, az intézet Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetője. Fő tudományos területei: halökológia, közösségökológia, természetvédelmi biológia, biológiai vízminősítés, monitorozás.

Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet (FI): Wesztergom Viktor igazgató, korábbi megbízott igazgató

Wesztergom Viktor okleveles geofizikus, szakközgazdász, a földtudomány kandidátusa, habilitált doktor, egyetemi magántanár. Fő tudományos területei: geofizika, Nap–Föld fizikai kapcsolatok, geomágnesség, elektromágneses mélyszerkezet-kutatás.

Szúnyogmonitor.hu: A citizen science módszer alkalmazásával új kutatási projektet indít az ÖK a jövőbeni lehetséges járványok megelőzésének támogatására

A koronavírus-járvány alatt kétségtelenül nagyon hasznosnak bizonyultak a pandémia alakulásáról, a fenyegetettség fokáról, illetve az előrejelzésekről folyamatos információt szolgáltató online felületek. Számos weboldalon találhatók hazai és nemzetközi adatok, statisztikák a járvánnyal kapcsolatban, vizuálisan megjelenítve, grafikonokkal, diagramokkal, térképekkel. Ezek egyrészt a lakosságot segítik a veszélyhelyzetek felmérésében, másrészt támogatást nyújthatnak a döntéshozóknak a megfelelő védelmi stratégiák kidolgozásához. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak közreműködésével április 1-jén útjára indul a www.szunyogmonitor.hu weboldal. Ezt az oldalt a Szúnyogmonitor projekt keretében fejlesztették tovább a kutatók azzal a céllal, hogy a lakosság bevonásával – az úgynevezett citizen science módszer alkalmazásával – feltérképezzék az emberre veszélyes kórokozókat, vírusokat is terjesztő, invazív csípőszúnyogfajok hazai terjedését.

A klímaváltozás és a globális kereskedelem fokozódása következtében az elmúlt évtizedekben számos inváziós faj került Európába, így hazánkba is. Ezek egyik káros hatása, hogy különböző betegségek kórokozóit terjeszthetik, ezáltal egészségügyi fenyegetettséget jelentenek. E veszélyek felbecsléséhez fontos, hogy tudományosan megalapozott, pontos képet kapjunk a társadalmakat sújtó járványokat megelőző ökológiai folyamatokról.

Magyarországon összesen 50 őshonos csípőszúnyogfaj él, de az elmúlt tíz év során három új inváziós faj is érkezett, amelyek potenciálisan számos, emberre és háziállatra veszélyes betegség kórokozóit – különböző vírusokat, fonalférgeket – terjeszthetik. Az esetleges járványok megelőzésének első lépése, hogy megismerjük, hogy az inváziós csípőszúnyogfajok az ország mely területein találhatók meg, milyen módon terjednek, mikor jelennek meg, továbbá hogy hordozzák-e a különböző betegségek kórokozóit. Ez a monitorozó tevékenység óriási szakmai kihívást jelent, hiszen a kutatóknak minden évben fel kell térképezniük az inváziós fajok elterjedését. E munka hatékonyságának növelése érdekében kérték a kutatók a lakosság segítségét.

A citizen science egy olyan, az elmúlt évtizedekben felfutóban lévő megközelítés, amelyet a nemzetközi tudományos kutatásban egyre többen alkalmaznak. A tudomány fejlődése egyre szofisztikáltabb és fejlettebb precíziós mérőműszerek használatát teszi lehetővé, azonban a nagy mennyiségű adatok gyűjtésére legalább akkora szükség van, ebben pedig a lakosság nagy segítséget tud nyújtani.

A Szúnyogmonitor projekt kutatói már tavaly is a citizen science módszerhez fordultak egy veszélyes szúnyogfaj megfigyelése érdekében. Ennek keretében a lakosság, amikor invazív csípőszúnyogfajt vélt felfedezni, fotót vagy befogott példányokat küldött a kutatóknak, akik tudományos módszerekkel beazonosították, validálták a mintákat, végül egy honlapon bemutatták az elterjedésről készített statikus térképet. A projekt most a Koronamonitor weboldal adatvizualizációs fejlesztőcsapatának segítségével egy sokkal korszerűbb felületet kapott, ahol a látványos infografikai ábrázolásoknak köszönhetően immár térben – akár megyei bontásban is vizsgálható módon – és időben is nyomon követhetők az inváziós szúnyogfajok elterjedésére és aktivitására vonatkozó adatok. Fontos, hogy a felületet minél több ember megismerje, hiszen ezzel növelni lehet a lakosság részvételi kedvét ebben a modern és társadalmilag hasznos kutatási projektben, ezzel együtt pedig a beküldött adatok mennyisége is növekedhet.

A kutatók szerint az is lényeges, hogy a szúnyogirtás gyakorlatában figyelembe vegyék a Szúnyogmonitor projekt eredményeit. Ugyanis, ha a hatóságok a járványügyi fenyegetettség, illetve az invazív csípőszúnyogok okán terveznek irtást, akkor célszerű ott irtani ezeket a fajokat, ahol azok ténylegesen előfordulnak. Ha azonban a környezetet megterhelő szúnyogirtási programot a célfajok tényleges elterjedésének figyelmen kívül hagyásával szervezik, akkor az ország nagy területét feleslegesen fújják be káros irtószerekkel.

A Szúnyogmonitor ökológiai koncepciója az, hogy a probléma kezelése ne a járvány után történjen, hanem a megfelelő ökológiai diagnózis alapján, a járványt megelőzően kerüljön sor a szükséges preventív lépésekre. – „A modern járványügyi védekezési stratégia az ökológiai monitorozáson alapul, amely minél hatékonyabb, annál kisebb a járványveszély lehetősége, illetve annál kisebb az esély arra, hogy a térképre emberi megbetegedéseket is fel kelljen rajzolni a jövőben. Ehhez mi, kutatók kevesen vagyunk, de mint tavaly kiderült, a jóakaratú állampolgárok viszont annál többen vannak” – összegezte a projekt jelentőségét Garamszegi László Zsolt, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója, a Szúnyogmonitor vezető kutatója.

A projekt ügyét nagymértékben segíti az a fejlesztés is, hogy mostantól már egy mobilapplikációs (MosquitoAlert) felületen keresztül is tudnak az emberek fényképeket és egyéb információkat küldeni a kutatáshoz.

3D-nyomtatott robotkart építettek a SZTAKI fejlesztői és kutatói

Négyrészes videósorozat készült az ELKH SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának munkatársai által épített, 3D-nyomtatott robotkarról. Az elsősorban oktatási célra fejlesztett robotkar a SZTAKI SmartFactory laborjában talált otthonra.

A robotkart Abai Kristóf (rendszerfejlesztő mérnök), Keszthelyi Zsóka (szoftverfejlesztő) és Beregi Richárd (kutatómérnök) készítette, a videósorozat is az ő munkájukat, valamint a fejlesztés lépéseit részletezi. Az első részben a már összeszerelt robotkar előtt beszélnek arról, hogy miért pont egy 3D-nyomtatott robot előállítását tűzték ki célul, illetve milyen kihívásokkal, problémákkal szembesültek, és hogyan oldották meg ezeket.

A második részben a robot megfogóját szerelik össze, amely apró, 3D-nyomtatott alkatrészekből és csavarokból áll. Ezt követi a vezetékezésről és a kar – egyébként szintén egytől egyig nyomtatott – alkatrészeinek összeállításáról szóló harmadik rész, majd a negyedik, záró epizód, amelyben a már funkciókész robotkar működtetése és SmartFactory rendszerben elfoglalt szerepköre a téma.

A sorozatban szó esik arról, hogy mennyire bonyolult egy robotkar előállítása, illetve miért nem biztos, hogy egy ingyenesen elérhető tervrajz minden elvárásnak eleget tud tenni. A videókból kiderül az is, hogy mennyibe kerül a 3D-nyomtatott robotkar, mi mindenre jó, mik a korlátai és miért pont ezzel a viszonylag új gyártási eljárással készült.

A kutatók publikálni is fognak a robotról.

A videók megtekinthetők itt:

 

 

 

Az egészség megőrzése érdekében nemesítéssel növelik a búza rostanyagtartalmát az ATK kutatói

Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének munkatársai közel 10 éve dolgoznak rostanyagban gazdagított gabonafélék nemesítéssel történő előállításán, a rostanyagok ugyanis fontos szerepet játszanak egészségünk megőrzésében. Míg ezek oldhatatlan része többek között a bélmozgást és a karcinogének megkötését segíti elő, addig az oldható frakció csökkenti a koleszterinszintet és a glükóz abszorpcióját a vékonybélben, ezáltal közvetett módon hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2. típusú diabétesz kockázatának a csökkentéséhez. Egyes rostanyagok (pl. rezisztens keményítő) szelektíven táplálják a vastagbél jótékony baktériumait, serkentik azok szaporodását, vagyis prebiotikumként működnek.

A kutatócsoport két különböző megközelítésben indította el a búza rostanyagtartalmának növelését célzó kísérleteit. Az egyik út az emberi emésztésnek ellenálló, úgynevezett rezisztens keményítő mennyiségi arányának növelését célozta meg a búzában, míg a másik megközelítésben a sejtfalalkotó poliszacharidok, közülük is elsősorban az arabinoxilánok mennyiségét növelték a kutatók. Különösen fontos, hogy a rostanyagtartalom növelését a nagyobb arányban fogyasztott lisztfrakcióban akarták elérni, mert így elkerülhető a búza héjrészének – azaz a korpának – a visszakeveréséből eredő negatív változás a kenyér és más búzából készült pékáruk sütőipari minőségében, ízében és színében.

E törekvések megvalósításához nagyban hozzájárultak az EU-FP6 Healthgrain pályázatban azonosított, vagy kémiai mutációval előállított génforrások. Forrásként egy olyan kínai búzagenotípust használtak a kutatók, amelynek lisztje két-háromszor annyi vízoldható arabinoxilánt tartalmazott, mint a többi 150 vizsgált fajta. Ez a tulajdonság egyben jól öröklődőnek is bizonyult, ezért ezt a változatot közvetlenül is fel lehetett használni nemesítési célokra. A kínai fajta igen korai kalászolási ideje miatt a keresztezési programban nehézségekbe ütközött a szülői genotípusok kiválasztása (Tremmel-Bede és mtsai., 2017).

Mivel a keményítő összetételében (amilóz-/amilopektinarány) relatíve kicsi a természetes variabilitás – legalábbis a nagy amilóz- és rezisztenskeményítő-tartalom irányába –, ezért olyan pontmutációk létrehozása révén állítottak elő ilyen speciális genotípusokat a kutatók, amelyek spontán módon is gyakran előfordulnak a természetben. Ebben az esetben az amilopektin szintézisében részt vevő enzimek működését gátolták, annak érdekében, hogy a rezisztenskeményítő-frakció keletkezése relatíve intenzívebb legyen. A későbbiekben hagyományos nemesítés révén a helyi környezeti körülményekhez jól adaptálódó genotípusokat hoztak létre ezekkel a speciális búzatörzsekkel (Rakszegi és mtsai., 2015).

A nemesítés folyamatát nagymértékben gyorsíthatja, ugyanakkor a szelekciót is hatékonyabbá teheti az olyan molekuláris markerek azonosítása, amelyek a magas rostanyagtartalommal kapcsoltan öröklődnek. Ezeknek köszönhetően el lehet ugyanis kerülni, hogy a környezeti körülmények torzító hatása megtévessze a nemesítőt. Immár tizenöt éve folynak a kísérletek az ilyen jellegű markerek azonosítására, ez idáig nem sok sikerrel. Egy nemzetközi együttműködés keretében a kutatócsoport által létrehozott egyik nagy arabinoxilán-tartalmú populáció felhasználásával sikeresen azonosítottak egy olyan KASP-típusú markert, amely hatékonyan használható a kínai forráséhoz hasonló, magas arabinoxilán-tartalmú búzatörzsek szelekciójára (Lovegrove és mtsai., 2020). A kísérletek azonban tovább folynak egy nem kínai búzafajtán alapuló térképezőpopuláció vizsgálatával, hogy QTL-eket (quantitative trait locus) és új típusú markereket lehessen azonosítani.

A búza rostanyagtartalma mennyiségi tulajdonság, ennélfogva ezt az értéket nagymértékben befolyásolják a környezeti hatások, különösen azok az abiotikus stressztényezők (hő, szárazság), amelyek a klímaváltozás velejárói. Ezért a kutatók többéves kísérletben vizsgálták az évjárat és a genotípus, valamint a hő- és a szárazságstressz hatását a rostanyagok mennyiségére és összetételére vonatkozóan (Rakszegi és mtsai., 2014; Tremmel- Bede és mtsai., 2020).

Annak érdekében, hogy további génforrásokat azonosíthassanak, a kutatók vizsgálták az Aegilops (kecskebúza) vadbúza-fajból származó kromoszómák addíciójának a búza rostanyagtartalmára és -összetételére kifejtett hatását is (Rakszegi és mtsai., 2017). A kutatások eredményeként sikerült 15%-kal növelni a búzakeményítő amilóztartalmát, ezzel pedig jelentősen nőtt a rezisztens keményítő mennyisége is. Huszonegy százalékos növekedést értek el továbbá a búza teljes arabinoxilán-tartalmában, és 49%-ot a vízoldható frakcióéban. Bizonyították azt is, hogy a vízoldható arabinoxilán-tartalom jól öröklődő tulajdonság: örökölhetősége 0,77 volt, és a teljes fenotípusos variancia 24%-át határozta meg a genotípus, majd további 25%-át a genotípus és az évjárat kölcsönhatása. Emellett kimutatták, hogy a környezeti stresszfaktorok hatására a rostanyagkomponensek összetétele, és ezzel a szerkezete is megváltozik, valamint hogy az Aegilops vadbúza-faj 5-ös és 7-es számú kromoszómáinak addíciója képes növelni a búza rostanyagtartalmát.

1.ábra. Aegilops-kromoszómák addíciójának hatása a búzaszem összetételére

Támogatók: EU-FP6-514008 Healthgrain project, OM355/2008 HT cereal, OTKA K 112169, K135211.

Irodalomjegyzék

Lovegrove, A., Wingen, L.U., Plummer, A., Wood, A., Passmore, D., Kosik, O., Freeman, J., Mitchell, R.A.C.,Hassall, K., Ulker, M. et al. Identification of a major QTL and associated molecular marker for high arabinoxylan fibre in white wheat flour PLOS ONE 15, e0227826 (2020)

Rakszegi, M., Kisgyorgy, B.N., Kiss, T., Sestili, F., Lang, L., Lafiandra, D., Bedo, Z. Development and characterization of high-amylose wheat lines. STARCH-STARKE 67, 247-254. (2015)

Rakszegi, M., Lovegrove, A., Balla, K., Láng, L., Bedo, Z., Veisz, O., Shewry, P.R. Effect of heat and drought stress on the structure and composition of arabinoxylan and β-glucan in wheat grain. CARBOHYDRATE POLYMERS 102, 557-565. (2014)

Rakszegi, M., Molnár, I., Lovegrove, A., Darkó, É., Farkas, A., Láng, L., Bedő, Z. Doležel, J., Molnár-Láng, M., Shewry, P. Addition of Aegilops U and M Chromosomes Affects Protein and Dietary Fiber Content of Wholemeal Wheat Flour. FRONTIERS IN PLANT SCIENCE 8 Paper: 1529 (2017)

Tremmel-Bede, K, Láng, L., Török, K., Tömösközi, S., Vida, Gy., Shewry, P.R, Bedő, Z., Rakszegi, M. Development and characterization of wheat lines with increased levels of arabinoxylan EUPHYTICA 213 : 12 Paper: 291. (2017)

Tremmel-Bede, K., Szentmiklóssy, M., Tömösközi, S., Török, K., Lovegrove, A., Shewry, P.R., Láng, L., Bedő, Z., Vida, Gy., Rakszegi, M. Stability analysis of wheat lines with increased level of arabinoxylan PLOS ONE 15 : 5 Paper: e0232892 (2020)

 

 

A Norvég Tudományos Akadémia külső tagjává választotta Szathmáry Eörsöt

A patinás Norvég Tudományos Akadémia nemrégiben külső tagjává választotta Szathmáry Eörsöt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont főigazgatóját. Az evolúcióbiológus ezzel olyan magyar külső tagok köréhez csatlakozik, mint a matematikus Lax Péter és Szemerédi Endre, vagy a botanikus Pócs Tamás.

Az 1857-ben alapított intézmény legfontosabb célja, hogy a lehető legtöbb területen segítse elő a tudományos haladást, és hogy ösztöndíjprogramja révén támogassa a kutatókat. Jelenleg mintegy 900 norvég, illetve külföldi tagot számlál két szekcióban: a matematika és a természettudományok, valamint a bölcsészet- és a társadalomtudományok terén. A kutatókat választás útján hívják meg a tagok sorába. Szintén az Akadémia osztja ki a matematika Nobel-díjának tartott Abel-díjat, illetve az asztrofizika, az idegtudomány és a nanotechnológia területén odaítélt Kavli-díjat is.

Ebben a rangos testületben kap most helyet Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, az MTA rendes tagja, az ELTE Természettudományi Kar Biológia Intézetének egyetemi tanára, az Academia Europaea tagja, akinek szakterülete az elméleti evolúcióbiológia. Az ELKH ÖK főigazgatójának nem ez az első rangos nemzetközi elismerése: 2020 júliusában az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) választotta örökös tagjává.

A BTK kutatójának írása „II. Lajos páncéljának” jelentőségét mutatja be a magyar művelődéstörténet szempontjából

Az 1526. évi mohácsi csatában elhunyt II. Lajos egykori tulajdonaként ismert páncél a magyar művelődéstörténet szempontjából is jelentős értékű műtárgy. Történetét Papp Júlia művészettörténész, az ELKH BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa foglalja össze.

A páncél a bécsi Kunsthistorisches Museumból 1933-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően a műkincsek tulajdonjogát rendező velencei egyezmény keretében került Budapestre. Egy német kutató 1939-ben levéltári adatok alapján bebizonyította, hogy a páncélt 1533-ban I. Ferdinánd készíttette II. Zsigmond Ágost lengyel királyfi számára, aki 1530-ban eljegyezte a lányát, Erzsébetet. A kivételes tárgy évszázadokon át fontos szerepet játszott nemcsak II. Lajos emlékezetében, hanem a magyar művelődéstörténetben is.

Jörg Seusenhofer: II. Zsigmond Ágost páncélja. 1533, Krakkó, Wawel

Az 1526 után készült ábrázolások java részén páncélban, lovagkirályként látjuk II. Lajost – ezek a műalkotások ugyanis a mohácsi csatában való részvételét hangsúlyozzák ki életének és uralkodásának eseményei közül. A portrék egy részén a király fiktív páncélt visel, a többi ábrázoláson viszont a 2021-ben Krakkóba kerülő díszpáncélban láthatjuk őt. A 18. század végén találkozunk először olyan alkotásokkal, amelyeken II. Lajos ezt a vértezetet viseli.

Dorffmaister István: II. Lajos. Olaj, vászon; 1787, Mohács; Kanizsai Dorottya Múzeum

Dorffmaister István híres magyar festő az 1787 körül készített portréján az ekkor még II. Lajos egykori tulajdonának tartott, aranyozott arabeszkekkel díszített, úgynevezett Landsknecht-viselet mintájára készült manierista díszpáncélban festette le a fiatal uralkodót. A lováról leeső II. Lajos is ezt a páncélt viseli a festő mohácsi csatát ábrázoló, 1787-ben készített alkotásán, illetve az 1795–1796-ban festett történelmi képén is.

II. Lajos páncéljai

1514 és 1516 között I. Miksa császár több páncélt rendelt a dinasztikus házassági terveiben fontos szerepet játszó gyermek, II. Lajos számára. Valószínűleg ezek közé tartozik az egykoron az innsbrucki ambrasi gyűjteményben, ma pedig a Kunsthistorisches Museumban őrzött gyalogtornavért. Ugyancsak a bécsi múzeumban található egy II. Lajos egykori tulajdonaként számon tartott jobb vállvért is. A korabeli beszámolók szerint a 9 éves Lajos szintén egy I. Miksától kapott aranyozott páncélt viselt, amikor 1515. július 29-én egy Bécsben rendezett ünnepségen vele együtt Bécsújhelyre lovagolt.

II. Lajoshoz köthető az az M és L (Maria és Ludwig) monogrammal jelzett, lovagi tornán használatos díszes sisak is, melyet a New York-i Metropolitan Museum of Art őriz. A sisak a budai királyi várnak a mohácsi csatát követő kirablásakor hadizsákmányként kerülhetett Isztambulba, ahonnan az 1910-es évek végén vásárlással jutott Amerikába.

Kolman Helmschmid: II. Lajos tornasisakja, 1522–1525 körül. New York, The Metropolitan Museum of Art

Egy szemtanú beszámolója szerint 1526. július 20-án II. Lajos „teljes fegyverzetben, felette aranyszín szövetpalásttal”, „talpig felvértezve” indult kíséretével együtt Budáról a tolnai táborba. Egy 1559 körül született krónika szerint pedig a budai kivonuláskor „aranyozott páncélt” viselt, „amelyet a királyné keze által készített vörös és fehér selyemzsinórok díszítettek”.

 „II. Lajos páncélja” a bécsi császári fegyvergyűjteményben

Valószínűsíthető, hogy I. Ferdinánd ajándéka soha nem jutott el II. Zsigmond Ágosthoz. A páncél az 1530-as eljegyzéskor ugyanis még nem volt kész, az 1543-ban tartott esküvő idejére pedig a lengyel uralkodó már „kinőtte” a 158 centiméteres páncélt. A Habsburg-dinasztia tagjainak páncéljait és fegyvereit a 16. század második felében a bécsi Stallburgban helyezték el. A páncélok egy részét később a császári fegyvertárba (Kaiserliches Zeughaus) szállították át, majd 1750 körül a gyűjtemény többi része is oda került. Néhány évvel később, az épület felújításakor az első emelet reprezentatív termeiben kiállítást hoztak létre, melyben bemutatták a gyűjtemény kincseit. Az egyik helyiség – az itt elhelyezett, II. Lajosnak tulajdonított páncél nyomán – a König-Ludwigs-Saal, azaz „Lajos király terem” nevet viselte.

Egy 1770-ben megjelent bécsi topográfia részletes leírást adott a termekről, továbbá korabeli útleírásokban is olvashatunk a Bécs legjelentősebb látnivalói közé sorolt helyiségekről.  A páncélba öltözött lovagok különösen este keltettek díszes benyomást, amikor a termekben több ezer lámpa világított. A kiállított tárgyak történetét egy veterán altiszt magyarázta el a helyszínen az oda utazóknak, a Zeughaus tehát látogatható volt.

A termek pompás kialakításáról képi források is tanúskodnak. 1817 és 1819 között két császári tiszt összesen 76 akvarellt készített, amelyek lényegében a Mária Terézia korabeli állapotokat mutatták be. Az életnagyságú bábukra felöltött vértezeteket posztamenseken helyezték el, rajtuk az egykori tulajdonos nevével. A kiállítás 1846-os leírása szerint II. Lajos páncélja egy lovon ülő figurán volt. Egyelőre nyitott kérdés, hogy vajon azért tulajdonították-e II. Lajosnak a páncélt, mert felesége, Habsburg Mária révén a dinasztiához tartozott, vagy esetleg tényleg létezett valamilyen írott forrás vagy szóbeli hagyomány arról, hogy a díszes vértezet az övé volt.

Dorffmaister István tehát feltehetőleg ebben az épületben láthatta azt a páncélt, amelyben az 1780-as években megörökítette az uralkodót. A Zeughaust 1848 októberében bezárták, és a 18. században rendezett kiállítás anyagát 1856-ban szétbontották. Az állományt az újonnan épített hadimúzeumba, az Arsenalba vitték át. 1889-re fejeződött be a kiállítási anyagátszállítása a Hofmuseumba, a későbbi Kunsthistorisches Museumba, ahonnan a páncél végül Budapestre került.

„II. Lajos páncélja” a 19–20. században

A műtárgy II. Lajos páncéljaként szerepelt a császári fegyvergyűjteményt bemutató, 1846-os katalógusban, de találkozunk vele egy 1864-es fényképalbumban, illetve az Arsenal katalógusában is.

„II. Lajos páncélja”. Litográfia. In: Quirin Leitner: Die Waffensammlung des österreichischen Kaiserhauses im K. K. Artillerie-Arsenal-Museum in Wien. Wien 1866–1870. Tafel VIII.

Ugyancsak II. Lajos páncéljaként mutatták be a darabot az 1876 májusában a pesti Károlyi-palotában a dunai árvíz károsultjainak megsegítésére rendezett kiállításon is, ahová I. Ferenc József küldeményeként érkezett. A „császári Ház gazdag gyűjteményeiből legkegyelmesebben kölcsönzött” tárgyakat – köztük Beatrix és Mátyás reneszánszportré-párját vagy Zrínyi Miklós sisakját és kardját – az előcsarnokban mutatták be. A kiállításon még két, II. Lajoshoz kapcsolódó műalkotás szerepelt: a fiatal király portréja, illetve az ő egykori tulajdonának tartott jobb vállvért. A kiállított tárgyakról a Klösz György által készített fényképek egyikén mindhárom, II. Lajoshoz köthető tárgyat láthatjuk.

Klösz György: Interieurkép az 1876. évi budapesti jótékonysági történeti kiállításról.
Fénykép, 1876. Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Fotótár

A páncél illusztrációja és leírása 1879-ben szerepelt a Vasárnapi Ujságban, emellett részletes ismertetőt olvashatunk róla a bécsi Arsenal fegyvergyűjteményének magyar vonatkozású emlékeit ismertető tanulmányban is. A szerző szerint a vértezet az egyedüli olyan az ott található tárgyak közül, amelynek hitelességéhez nem fér kétség. A II. Lajosnak tulajdonított páncélról az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című történelmi sorozat is közölt egy illusztrációt.

A páncélt az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmából ismét bemutatták Budapesten. Részletes leírás található róla a millenniumi kiállítás hadtörténeti emlékeit ismertető könyvben, a képe pedig megjelent az Ezredéves kiállítás alkalmából kiadott Magyar műkincsek című albumban is. Bár Szendrei János egyik írásában kifejti kétségeit a páncél eredetét illetően, kegyeleti okokból azonban nem vitatja el, hogy az egykor valóban II. Lajos tulajdona lehetett.

Ortvay Tivadar az 1914-ben megjelent könyvében viszont úgy véli, hogy a páncél nem lehetett II. Lajosé; a csata 1926-os, négyszázadik évfordulójának előkészületei között ugyanakkor szerepelt „II. Lajos bécsi vértjének és fegyverzetének” lemásoltatása.

A páncél 1933-ban a velencei egyezmény keretében a budapesti Nemzeti Múzeumba került. Mivel a műtárgyelosztási programnak fontos eleme volt a 16. századtól szervesen fejlődő ambrasi gyűjtemény egyben tartása, II. Lajos gyerekkori tornapáncélja, illetve a szintén neki tulajdonított jobb vállvért Ausztriában maradt. A Budapestre kerülő vértezetet a műtárgyakat bemutató katalógus, illetve egy 1939-es kiadvány is II. Lajos páncéljaként említi.

Bár Bruno Thomas 1939-es tanulmánya nyomán az 1970–1980-as években több hazai kutató is úgy vélte, hogy a páncél II. Zsigmond Ágosté volt, a Nemzeti Múzeum kiállításán egészen 1995-ig II. Lajos vértezeteként szerepelt.

„II. Lajos páncélja” a 19. századi hazai képzőművészetben

A 19. században készült II. Lajos-ábrázolásokon számos esetben találkozhatunk a páncéllal. 1837-ben a fiatal Borsos József lemásolta Dorffmaister festményeit Mohácson, majd széles körben terjedhetett a II. Lajos képmásáról 1866-ban készített litográfia is. Dorffmaister csataképének hatását mutatja az 1846-ban Mohács város megbízásából készített II. Lajos-emlékmű terve is, amely azonban végül nem valósult meg.

Az 1860-as évek közepén Mohácson emelt emlékművet egy fémre festett olajkép díszített, melynek előképe szintén Dorffmaister csataképe volt: a festményen láthatóhoz hasonló mintájú páncélt viselő király az emlékművön ugyanazzal a mozdulattal hanyatlik a mocsárba a szinte függőlegesen felágaskodó lováról. Az emlékműre a 19. század végi felújításkor Kiss György hasonló kompozíciójú bronzreliefje került, ennek kvalitása azonban mindkét feltételezett előképét felülmúlja.

A Holló Barnabás által a lováról leeső II. Lajosról készített bronzszobor gipsz vázlatán szintén jól láthatók a páncél jellegzetes, ruhamintát utánzó, kereszt alakú „hasítékai”.

Holló Barnabás: II. Lajos halála; részlet. Gipsz, 19. század vége. Magyar Nemzeti Galéria

Holló szobrának kompozícióján egyértelműen kimutatható a Kiss György-féle relief hatása, a páncél megmintázásához azonban valószínűleg tanulmányozta az eredeti darabot, vagy egy arról készült illusztrációt. Ugyancsak ezt a páncélt viseli a fiatal király a Dáma című történelmi regény három illusztrációján is.

Kimnach László: Felséged nem jön tovább! Újságillusztráció. In: Vasárnapi Ujság Regénytára 1898, 27. szám, 97.

Szintén ugyanez a páncél látható a Parlament nyugati homlokzatán elhelyezett II. Lajos-szobron is.

Vasadi Ferenc: II. Lajos. Szobor a Parlament dunai homlokzatán; részlet. 1895 körül.

Jóllehet a magyar uralkodók portréi még a 19. századi történeti művek többségének esetében is az 1664-es Mausoleum ábrázolásait követték, Vasadi Ferenc az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozatból merített a szobor elkészítésekor. Ezt jelzi, hogy a szobor fején sisak helyett egy babérkoszorú látható – a páncél mellett a kiadvány illusztrációján is szerepel II. Lajos 1525-ös, babérkoszorús éremportréja. A szobrász nemcsak a korban leghitelesebbnek tartott vizuális forráshoz nyúlt, hanem ötvözte is az azon látható képi elemeket.

A Lengyelországnak ajándékozott páncél tehát azért „nőhetett a szívünkhöz”, mert nemcsak a magyar művelődéstörténetben játszott kiemelkedő szerepet, hanem a keresztény Magyarország védelméért az életét áldozó II. Lajos emlékezetében is. A páncél a mohácsi csata és II. Lajos halálának közelgő 500. évfordulója előtt ezért különös jelentőséggel bír.

A páncélt 2021. február 17-én Orbán Viktor miniszterelnök a krakkói Wawelben Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök jelenlétében ünnepélyes keretek között adta át Lengyelországnak.

Új technológiákon alapuló, önellátó érzékelőhálózatokat terveztek az EK kutatói

Speciális körülmények között is alkalmazható, új technológiákon alapuló, akkumulátor és vezeték nélküli, hálózatban kommunikáló érzékelőegységeket fejlesztett az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézete (EK MFA) és a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. együttműködésével létrejött konzorcium. A projekt keretében kifejlesztett eszközök környezeti termikus, illetve vibrációs forrásokból nyernek energiát, és új típusú, rendkívül alacsony fogyasztású rádiófrekvenciás átvitellel kommunikálnak. Az új eszközöket többek között különféle gépek és közlekedési infrastruktúrák állapotának monitorozására, a kerékpáros-forgalom vizsgálatára, valamint járműirányítási rendszerekben lehet használni.

Egyre több érzékelő gondoskodik arról, hogy az élet számos területén megfelelő információkhoz jussunk, például gyárakban, közlekedési infrastruktúrák környezetében vagy mezőgazdasági területeken. Ezeket az eszközöket azonban gyakran olyan helyekre kell telepíteni, ahol a vezetékes tápellátás, vagy – vezeték nélküli eszköz esetében – az akkumulátorok cseréje nem valósítható meg, vagy pedig a művelet nagyon költséges. Erre jelent megoldást a környezeti energiaforrásokat kiaknázó „energiagyűjtés” (energy harvesting – EV) módszere. Az elérhető energiasűrűség azonban jellemzően alacsony, emellett intenzitása helytől és időtől függően is erősen változik. A konzorciumi projekt célja tehát olyan megoldások kidolgozása volt, melyek ennek ellenére, az adott körülmények között is megbízhatóan működnek, ugyanakkor rendkívül takarékosak.

Az EK MFA kutatói több mint 20 éve foglalkoznak MEMS-technológiával (micro-electro-mechanical-systems) megvalósítható mikroérzékelőkkel, emellett az intézet olyan tisztatéri, mikrotechnológiai léptékű minta-előállítási és anyagvizsgálati infrastruktúrával, illetve kutatói szaktudással rendelkezik, mely hazai szinten egyedülálló (www.nems.hu). A projekt sikerének másik pillérét az az energiagyűjtést és rádiófrekvenciás (RF) kommunikációt ellátó, rendkívül takarékos elektronikai egység jelenti, amelyet a mikrohullámú innovációban nemzetközi szinten is kiemelkedő, magyar tulajdonú BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. (BHE) fejlesztett. A konzorcium résztvevői alap- és ipari kutatást, valamint kísérleti fejlesztéseket egyaránt végeztek a projekt keretében.

Az alapkutatások célja új típusú vibrációs energiagyűjtők, valamint multifrekvenciás szelektív gyorsulásmérők tervezése és megvalósítása volt. A hagyományos, nemrezonáns gyorsulásmérők ugyan széles frekvenciatartományban érzékelnek egyszerre, de érzékenységük nem mindig elegendő, és működésük tápellátást igényel. Az EK kutatóinak megoldása erre egy 30 lépéses, szilícium-technológián (Si-technológia) alapuló, két ponton felfüggesztett, Fermat-spirál alakú membránszalag volt, amelynek felső elektródája nyolc szegmensből áll. A multielektródos működési elv helyességét rázógépes tesztekkel igazolták a szakemberek. A nagyobb szenzorjel és villamos teljesítmény kinyerése érdekében Si-technológiával kompatibilis, magas piezoelektromos állandóval rendelkező ScAlN-rétegeket (szkandium-alumínium-nitrid) is vizsgáltak. A porlasztási paraméterek optimalizálása révén sikerült standard szilíciumhordozón a longitudinális piezoelektromos együtthatót az alumínium-nitridéhez (AlN) képest ötszörösre növelniük (~6 pC/N). Nikkelfémlemez-hordozó esetében – hasonló paraméterek mellett – ugyanez az érték 10,0 pC/N-nek adódott, amely nemzetközi összehasonlításban is magas értéknek számít.

Az elektromágneses energiakinyerő alkalmazáshoz kétféle széles sávú antennastruktúrát készítettek a kutatók. Ezek a 0,7–18 GHz tartományban alkalmasak a GSM, az UMTS, az LTE, vagy akár az 5. generációs mobiltelefon-rendszerek, továbbá a földfelszíni digitálistelevízió-rendszerek és vezeték nélküli hálózatok – mint széleskörűen elterjedt elektromágneses energiaforrások – jeleinek hasznosítására. Kifejlesztettek és megépítettek továbbá egy olyan, 2,4 GHz-es frekvencián működő impulzusvevő áramkört, amely akár több impulzusadótól érkező impulzusok vételére is alkalmas, és az adatokat korszerű IP-alapú adatátviteli eljárással továbbítja.

A projekt keretében három jelentős fejlesztés valósult meg.

Rezgésdiagnosztikai szenzor (VibrAn): A rezgésdiagnosztika célja a forgó alkatrészeket tartalmazó gépek állapotának vizsgálata a rezgési spektrum alapján. Ezek a mérések általában alkalomszerűen történnek, viszont egyre nagyobb igény mutatkozik az alkatrészek – utólag telepített rendszerekkel történő – folyamatos monitorozására. A konzorcium által fejlesztett hálózatba szervezhető eszköz rendkívül alacsony fogyasztású (~1 mW), amely mindhárom tengely irányában képes a rezgéseket mérni a 10 Hz – 2 kHz közötti tartományban. Az energiagyűjtési funkciót mind vibrációs energiagyűjtővel (VEH), mind termoelektromos generátorral (TEG) sikerült megvalósítani. A mért adatokat a rendszer az Ante Kft-vel (www.ante.hu/hu/) közösen fejlesztett rádiós protokoll szerint, titkosítva küldi a BHE által készített vevőhardver felé, ahonnan a kollektoron (pl. PC vagy Rasberry Pi stb.) keresztül jut végül a felhőbe. Ehhez fejlesztettek ki a kutatók egy kis méretű, 2,4 GHz-es ISM-sávon működő, vezeték nélküli impulzusadó áramkört, amely mikroszekundumnál rövidebb elektromágneses impulzusokkal, igen kis átlagos energiafogyasztás mellett alkalmas a szenzorok adatainak átvitelére. Az impulzusvevő áramkört is ők fejlesztették hozzá – ez akár több impulzusadótól érkező impulzusokat is képes venni, majd az adatokat korszerű IP-alapú adatátviteli eljárással továbbítani.

A szenzorrendszer sematikus működése (középen), valamint a megvalósított jeladó (bal oldal), illetve a jelvevő (jobb oldal)

Gumideformáció monitorozása (TireForce): A 3D-erőmérő fejlesztése több mint 10 éve folyik az EK MFA-ban. A szenzor a merőleges irányú terhelés mérésén kívül képes az oldalirányú erők nagyon precíz meghatározására is. A projektben az erőmérő gumiszenzoros alkalmazása került előtérbe. A kutatók abból a feltételezésből indultak ki, hogy az erőmérő segítségével minden jelenlegi módszernél gyorsabban és közvetlenebb módon lehetne érzékelni, ha a gumiabroncs fékezés, vagy az út felületi minőségének megváltozása (pl. jegesedés) miatt megcsúszik. A kifejlesztett tesztrendszer a gumiabroncs oldalfalára illesztett erőmérőből, egy töltőtekercsből, egy feldolgozó áramkörből, illetve egy kommunikációs modulból áll. A „Járműgumiabroncs menetdinamikai állapotát mérő eszköz” iránti mintaoltalmi igényt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nemrégiben fogadta be. Az EK MFA Nano-érzékelők csoport az ELKH Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézettel együttműködve számos dinamikus mérést végzett egy, az új mellett hagyományos szenzorokkal is felszerelt Nissan Leaf tesztautó segítségével, többek között a ZalaZone tesztpályán, valamint a Magyar Autóklub rántópados pályáján. A fedélzeti adatok, illetve a gumiszenzoradatok összevetéséhez egy három eltemetett rétegből felépülő – rétegenként 38 neuronból álló – neurális hálót használtak a kutatók. Az eredményeik alapján megállapítható, hogy az általuk alkalmazott neurális háló nagy pontossággal becsüli meg a laterális, illetve a hosszirányú gyorsulást, továbbá a perdületszenzor jeleit, tehát a gumiba épített saját fejlesztésű szenzorral mindezeket a fizikai paramétereket meg lehet határozni.

A gumi belsejébe szerelt rendszer (bal oldal), illetve a tesztautó a rántópados mérés közben (jobb oldal)

Kerékpárforgalom-monitorozás (LogLine): A közlekedési szakemberek igényei alapján kifejlesztett – és a piacon elérhetőnél jóval fejlettebb – rendszer fő előnye, hogy az áthaladó kerékpárosok számán és haladási irányán túl a sebességüket, valamint az egyes áthaladások helyét is képes meghatározni, ráadásul az érzékelőt egyszerűbben lehet telepíteni. A napelemmel tölthető rendszer nagy hatótávolságú, keskeny sávú LoRaWAN hálózati protokollon keresztül küldi a legfontosabb forgalmi adatokat. A kutatók a Budapesten kihelyezett mérőegységekkel már közel 270.000 kerékpáros áthaladását vizsgálták meg.

A „Korszerű funkcionális anyagok hálózatba szervezhető autonóm érzékelőkhöz” című projekt a Magyar Kormány támogatásával és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap finanszírozásával valósult meg.

További információ:

EK MFA Nanoérzékelők Laboratórium: http://www.nems.hu

BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft.: http://www.bhe-mw.eu/

 

A Nyelvtudományi Kutatóközpont kutatói végezték a szovjet táborok magyar foglyairól szóló, idén februárban publikussá tett adatbázis magyarra történő automatizált átültetését

Magyarország sok évtized után végül 2019-ben kapta meg Oroszországtól a magyar hadifoglyok és civil elhurcoltak adatait. A mintegy 682.000 személy adatainak feldolgozását követően idén február 25-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Levéltár által üzemeltetett adatbázis. Az adatbázis teljesnek tekinthető, így jelentős forrás a kutatás számára. Emellett nagyon fontos a nagyközönség számára is, hiszen az érdeklődők megismerhetik a rendelkezésre álló információkat, megtalálhatják a szovjet táborokat megjárt családtagokat, rokonokat. A cirill betűs adatbázis magyarra történő automatizált átültetését az ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont (NYTK) kutatói végezték Sass Bálint vezetésével.

A Magyar Nemzeti Levéltár 2019-ben közel 200 millió forintért vásárolta meg az Orosz Állami Hadilevéltártól a mintegy 682.000 magyar hadifogoly és elhurcolt civil személy alapvető adatait tartalmazó kartonok digitalizált, szkennelt képét, valamint az ebből készített adatbázist. Ez az adott személyekhez köthető legfontosabb információkat tartalmazza: a fogolyként nyilvántartott személy vezeték- és keresztnevét, orosz szokásnak megfelelően az apai keresztnevet, a rendfokozatot, a születés helyét és idejét, a fogságba esés helyét és idejét, a távozás idejét és az elbocsátó tábort, valamint – amennyiben az illető személy elhunyt – az elhalálozás időpontját.

A kartonokon természetesen minden cirill betűkkel szerepel, tehát nemcsak az orosz nyelvű, hanem a magyar nyelvű adatok is: a vezetéknév, a keresztnév, illetve a földrajzi helyek – születés és fogságba esés helye – egyes elemei. A feldolgozás során az jelentette a nyelvi problémát, hogy a magyar foglyok által bediktált magyar nyelvű személyes adatok cirill betűs formában álltak rendelkezésre, mégpedig úgy, ahogyan azt az adatokat felvevő – általában orosz – katona hallás után éppen leírta. Ráadásul az adatok tovább torzultak, amikor a 2010-es évek során az orosz kollégák a kartonok alapján elkészítették az adatbázist: ekkor a 70 évvel korábbi kézírás alapján rögzítették az általuk nem értett magyar nyelvű, de cirill betűkkel leírt szövegeket.

Az adatok automatikus orosz-magyar átírását, helyreállítását a NYTK munkatársai végezték Sass Bálint vezetésével. A feladat tehát a „Ковач Йожеф → Kovács József” jellegű transzkripció megvalósítása volt. A nehézséget az okozza, hogy a torzulások miatt a betű-betű megfeleltetés a legritkább esetben ad helyes megoldást. Tömegesen fordulnak elő nehezen algoritmizálható esetek, mint például: Цилбауер  → Zielbauer, Дейло → Béla, Саотморской → Szatmár, Гонграмеде → Csongrád, vagy Кишкупфьилстьгаза → Kiskunfélegyháza. Sok esetben több egyenrangú lehetséges megoldás is adódik, amelyek közül már nem lehet vagy nem érdemes automatizált módon választani, például: Эрин → Ernő; Ervin; Erik.

A munkálatok részleteiről az idei Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencián elhangzott előadásból, illetve a kapcsolódó publikációból, továbbá a 2020-as Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott előadásból lehet tájékozódni. Az automatikus átíró-helyreállító eszköz megtalálható a github-on.

Érdemes megtekinteni az Ez itt a kérdés 2021. február 22-i adását a 13. perctől kezdve. A műsorban bejátszott archív felvételen egy volt hadifogoly emlékezik vissza arra, hogy mennyi minden múlik azon, hogy az ember Hegyi vagy esetleg Gegyi – a h-g csere az egyik tipikus elírás – néven szerepel a névsorban. Ez a rövid részlet szemléletesen mutatja be azt a nyelvi problémát, amelynek a kezelésére a Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársai vállalkoztak.A 2021. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megnyílt, szabadon kereshető, nyilvános adatbázis a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán érhető el.

Magyar műholdakkal a fedélzetén startolt el egy Szojuz teherűrhajó Bajkonurból

Tizenkilenc országból – köztük Magyarországról – 38 műholdat szállít Föld körüli pályára az a Szojuz-2.1.a típusú teherűrhajó, amelyet március 22-én indítottak el a kazahsztáni Bajkonurból. Az orosz űrhajón indult az űrbe többek között a magyar-szlovák-japán projekt keretében készült GRBAlpha nevű kisműhold, amelynek tervezője és projektvezetője az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, valamint a BME-s fejlesztésű SMOG-1 zsebműhold is.

A 10x10x10 centiméteres, gammasugárzás-detektorral felszerelt GRBAlpha kockaműhold az első, kísérleti példánya egy nagyszabású csillagászati műholdhálózatnak, amelynek segítségével igen pontosan azonosítani lehet majd a gamma-kitörések forrását. A CSFK kutatóinak vezetésével, nemzetközi együttműködésben épített kisműhold részleteiről egy korábbi cikkünkben olvashattak.

A Szojuzzal jut a világűrbe a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatóinak és oktatóinak új űreszköze, a SMOG-1 zsebműhold is, amely az UNISAT-7 olasz műhold fedélzetéről áll pályára. A magyar űreszköz a világ első működő 5x5x5 centiméter (1 PocketQube) méretű kisműholdjának, a SMOG-P-nek az ikertestvére. Elsődleges küldetése a Föld körüli térségben mérhető, ember által keltett elektromágneses szennyezettség, az elektroszmog vizsgálata. Másodlagos küldetésként egy totál ionizáló dózismérő került a fedélzetre, amellyel a Napból érkező részecskék elektronikára gyakorolt hatását vizsgálja az űreszköz.

Az űrhajó indítását eredetileg 2020 harmadik negyedévére tervezték, majd 2021. március 20-ra ütemezték át. Szombaton azonban a Roszkoszmosz 38 perccel az indítás előtt, műszaki okok miatt elhalasztotta a startot.

Az új időpontot előbb vasárnap, majd hétfő reggelben határozták meg. Dmitrij Rogozin, az orosz állami űrvállalat vezérigazgatója közölte, hogy a zavar nem a hordozórakétában jelentkezett.

Forrás: MTI