Az ÖK és az ELTE kutatói publikus iPhone-mobiladatok felhasználásával vizsgálták a tavaszi COVID-intézkedések hatásait kilenc európai országban

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és az ELTE kutatói ausztrál munkatársaikkal együttműködve a szolgáltató által közzétett, publikus mobiltelefonos mozgási adatok alapján kilenc európai országban – Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország − vizsgálták a tavaszi COVID-intézkedések, illetve az emberek magatartásának összefüggéseit a halálozási ráta alakulása szempontjából. A kutatás eredményeként kimutatták, hogy a lezárások időpontja, szigorúsága, valamint az emberek együttműködése és a szociális távolság betartása döntően meghatározta a halálos áldozatok számát. A gyors és határozott „Maradj otthon!” utasítás számos életet megmentett ott, ahol azt az emberek komolyan is vették. A kutatásról szóló tanulmány a Scientific Reports-ban jelent meg 2021. január 18-án.

Miután 2020 márciusában világszintű járványt okozott a Kínából kiinduló új típusú koronavírus, vakcina és hatékony gyógyszer hiányában a világ országai csak egy eszközhöz nyúlhattak: határaik, gazdaságuk és az emberek mindennapi életének a lezárásához, illetve korlátozásához. Az elmúlt száz évben nem volt ilyen méreteket öltő világjárvány, így nem álltak rendelkezésre ismeretek arról, hogy a szükségessé váló drasztikus intézkedések milyen hatással lesznek az emberek mobilitására, és ezáltal a járvány alakulására. A lezárások hatékonyságának értékelése azonban életbe vágó lehet, hiszen csak ennek ismeretében hozhatók felelős döntések a jövőben.

A kutatók rájöttek arra, hogy az Apple által publikusan közzétett mobiltelefonos mozgási adatok meglepően jól jelzik előre, hogy mennyire csökken le az emberek közötti találkozások száma. Az ilyen módon rendelkezésre álló, megbízható mozgási adatokat a kutatók összevetették a hivatalos lezárások időpontjaival, illetve a halálozási görbék alakulásával. (Azért nem az esetszámokat használták mutatóként, mert azok nagymértékben függenek a tesztelés mennyiségétől, illetve módszertanától, a halálozási adatok ezzel szemben sokkal megbízhatóbbak.)

A mobilitási adatokból jól látszik, hogy az iPhone-tulajdonosok mozgása a lezárás környékén esni kezdett, majd beállt egy jóval alacsonyabb szintre. Mivel Európában az iPhone-tulajdonosok száma elég jelentős, ezek az adatok az egész társadalom mozgási aktivitását jól jellemezhetik.

iPhone ÖK

Napi halálozási és mobilitási adatok a vizsgált kilenc európai országban (a–i). A 0. idő annak a napnak felel meg, amikor egy ország először jelentett napi ≥ 5 halálesetet. Felül: a piros és a kék vonalak a növekedési és csökkenési fázisokat jelzik. Függőleges vonal: nemzeti lezárás dátuma. Alul: mobiltelefon-követési adatok, normalizálva a járvány előtti átlagértékekkel (M1).

„Megnéztük, hogy van-e összefüggés az elhunytak száma és a lezárás hivatalos kezdete, illetve az emberek tényleges leállása között. A lezárás késését az országban elhunyt ötödik beteg halálának időpontja és a lezárás napja között eltelt időszak alapján számoltuk ki. Kiderült, hogy nincs igazán erős összefüggés a lezárás hivatalos időpontja és a tavaszi hullám összes halálos áldozatának a száma között” – mondta Scheuring István, a tanulmány egyik szerzője, az ELKH ÖK Evolúciós Rendszerek Kutatócsoportjának, illetve az MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának a munkatársa. – „Rájöttünk ugyanis, hogy az elhunytak száma – és így a fertőzöttek száma is – erősen függ a lezárás mértékétől. Ez viszont jól becsülhető annak alapján, hogy mennyivel csökkent az emberek mozgása a megszokotthoz képest.”

Az iPhone-ok mozgási adataiból jól látszanak az egyes országok lezárásai közötti különbségek. A két végpontot Olaszország és Spanyolország (ahol drasztikus intézkedéseket hoztak), illetve Svédország jelentette (ahol közel sem korlátozták olyan szigorúan az emberek életét). Az országok különböztek abban is, hogy milyen gyorsan csökkent le az emberek mozgása a járvány kezdete után. A járvány felfutása is eltérő volt államok szerint, amit vélhetően a helyi közösségek szerkezete, a helyi emberek mozgékonysága, valamint társasági élete is befolyásolt. Míg például Olaszországban sok helyen a családok több generációja is együtt él, addig Svédországban a háztartások 40 százalékában mindössze egy ember lakik.

„A lezárások sikere három dologtól függött: milyen gyorsan terjedt a járvány a lezárás előtt, milyen gyorsan rendelték el a lezárást a hatóságok, és ez mennyire volt szigorú. Mindez pedig jól nyomon követhető a mobiltelefon-adatokból, így ez az információ a jövőben is használható lesz az intézkedések hatékonyságának ellenőrzésére” – érvelt Scheuring István.

Az eredmények azt mutatják, hogy a járványcsúcs után annál gyorsabban kezdett csökkenni a halálozások száma, minél jobban lecsökkent az emberek mozgása. Emellett a járványcsúcs annál gyorsabban követte a lezárás időpontját, minél komolyabban vették az emberek azt, hogy otthon kell maradniuk. A járványcsúcs idején elhunyt emberek száma annál magasabb volt, minél többet késtek az adott országban a lezárás bevezetésével.

„Nagyon fontos szerepet játszik a lezárásról szóló döntés meghozatalának a gyorsasága. A járvány növekedése exponenciális, és az exponenciális folyamatok alattomosak: a kezdeti, csekélynek tűnő növekedés egyik pillanatról a másikra meredek emelkedésbe csap át, így már néhány napos késlekedés is több emberéletet követel” – összegezte a kutatás tanulságait Scheuring István.

A teljes cikk elérhető itt: https://www.nature.com/articles/s41598-021-81308-2

A kocsányos tölgy csemetéinek természetes utánpótlását megakadályozó lisztharmatjárvány-elméletükről publikáltak tanulmányt az ÖK kutatói a Biological Conservation folyóiratban

Egy nemzetközi kutatócsapat Demeter László, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa vezetésével 130 év erdészeti, erdőtörténeti, növénykórtani és ökofiziológiai irodalmának összegzésével, valamint saját terepi tapasztalataik alapján alkotta meg a kocsányos tölgy csemetéinek pusztulását megmagyarázó lisztharmatjárvány-elméletet, amelyről idén januárban publikált tanulmányt a Biological Conservation című folyóiratban.

Köztudott, hogy az emberi egészségre ártalmas, szemmel nem, vagy alig látható kórokozók mellett számos olyan patogén is létezik, amely más élőlényekre – növényekre vagy állatokra – nézve kártékony. Vannak közöttük olyanok, amelyek akár már egy évszázaddal ezelőtt megérkezhettek Európába, és azóta észrevétlenül hatalmas ökológiai, gazdasági és kulturális károkat okoznak. Egy ilyen, Ázsia trópusi vidékeiről érkező apró gombafajcsoportnak, a lisztharmatnak (Erisyphe-fajok) a színfalak mögötti, rejtett, tölgycsemetéket megbetegítő és elpusztító tevékenységét tárja fel Demeter László és munkatársai cikke, amely a Biological Conservation folyóiratban jelent meg idén januárban. Az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa által vezetett kutatásban szerbiai és magyarországi természetvédelmi szakértők, ökológusok, erdészek, illetve egy növénykórtan-szakértő vett részt.

Miért hiányoznak a fiatal tölgygenerációk?

A kocsányos tölgy (Quercus robur) egy Európa-szerte elterjedt, természetközeli, öreg erdőségeket alkotó fafaj, amely több nemzet – köztük hazánk – számára is szimbolikus jelentéssel bír. Ezekben a kocsányos tölgyes erdőkben az idős fák pusztulófélben vannak, ugyanakkor hiányoznak a fiatal tölgyek generációi, amelyek természetes módon pótolhatnák az öregeket, fenntartva ezzel a tölgyesek folytonosságát. Bár léteznek különféle magyarázó elméletek az aggasztó jelenségre, az erdész és az ökológus szakma is tanácstalan volt eddig azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az egységes magyarázat a természetes utánpótlás hiányára.

Az a jelenség, hogy egy idegenhonos apró kórokozó érkezése szinte teljesen átalakítja a természetes vagy az agrártájat, nem ismeretlen. A kutatók példaként említik a 19. század végén fellépő filoxéra- vagy szőlőgyökértetű-járványt – amely Európa-szerte átrajzolta a tájképet a szőlők elpusztításával –, illetve a szilfák pusztulását okozó gombás megbetegedést a 20. században.

Amit a lisztharmatról tudni érdemes

Az 1900-as évek elején ütötte fel a fejét Franciaország tölgyeseiben egy újfajta, járványos lisztharmatbetegség, amely villámgyorsan elterjedt, így 1908-ra már Anglia, Belgium, Hollandia, Svájc, Németország, Ausztria és Magyarország tölgyeseit is megfertőzte. Évtizedekig tisztázatlan maradt a kórokozó származása, és csak száz év múltán bizonyosodott be a járványt okozó gombafajcsoport ázsiai, trópusi eredete. A lisztharmat nagy valószínűséggel egy mangószállítmánnyal érkezhetett Európába.

Ezek az idegenhonos apró gombafajok az avarban telelnek át, és minden tavasszal onnan fertőzik meg a friss hajtásokat. Fontos tudni róluk, hogy csak addig képesek fertőzni, amíg a hajtások zsengék. Amint a levelek megerősödnek, már sokkal kevésbé tudnak behatolni azok sejtjeibe. Ha azonban a gombának sikerül bejutnia, onnantól nincs visszaút. A kórokozó többek között elvonja a tápanyag jelentős részét a levelektől, fizikailag roncsolja a sejteket, így végül azok pusztulását okozza. Ezenkívül kitakarja a napfény nagy részét, gátolva ezzel a tápanyag előállítását.

A kocsányos tölgy csemetéire jellemző, hogy évente 2-3 három alkalommal is növeszt új hajtásokat, amelyek év végére megnövekedhetnek és megerősödhetnek – feltéve, hogy nem fertőződnek meg a lisztharmattal. Mielőtt a kórokozó elérte volna Európát, a tölgycsemete még versenyképes tudott lenni más, vele együtt növekedő fafajok (pl. gyertyán, kőris, hárs) mellett. Az 1900-as évek fordulóján azonban a lisztharmatfajok érkezésével gyökeres változás történt, a tölgymagoncok és -csemeték súlyos hátrányba kerültek. Ha kedvező a tavasz – vagyis elég enyhe az idő a levelek kihajtásához, de nem túl enyhe a gombaspórák kifejlődéséhez és terjedéséhez –, akkor van esély a magonc első hajtásának a megerősödésére. Minden soron következő hajtást azonban már biztosan megfertőz a gomba.

A csemetéknek a növekedéshez napfényre, vízre, tápanyagokra és térre van szükségük, ám ezekért meg kell küzdeniük nemcsak saját fajtársaikkal, de más fajokkal is. Az egyik legkritikusabb forrás esetükben a napfény. Mint tudjuk, a növények a napfény energiáját felhasználva állítják elő tápanyagaikat szén-dioxidból és vízből. Az erdő alján azonban nagyon kevés a fény, így nagy küzdelem folyik érte. Amikor egy vagy néhány idősebb fa kidől, akkor pár évre lék keletkezik az egyébként zárt lombkoronán, ilyenkor a növénycsemetéknek lehetőségük nyílik többletfényhez jutni. Ez a lék az esetek többségében csak rövid ideig marad nyitva, így a lombaljban lévő csemetéknek nincs sok idejük a gyors növekedésre. Elindul a verseny: a gyorsabb győz, a lassú pedig általában elpusztul, vagy stratégiát vált. A kocsányos tölgy magoncai az utóbbi csoportba tartoznak: elpusztulnak.

lisztharmat

Tölgy-lisztharmattal súlyosan fertőzött, pusztuló fiatal kocsányostölgy-magoncok. A szőlőlisztharmat-betegségéhez hasonlóan a tölgy-lisztharmat esetében is fátyolos fehér lepedék képződik a csemete levelének felszínén, amely eltakarja a napfényt. Árnyékos erdőben 3-5 éven belül elpusztul a magonc, míg ha fény éri, még jobban elharapódzik rajta a fertőzés, növekedése lelassul, és a versenytársak végül túlnövik, elnyomják.

Tölgyerdő képe a lisztharmat érkezése előtt és után. Ma már nincsenek fiatal tölgyegyedek a lombkorona lékjeiben, mert néhány éven belül elpusztítja őket a fertőzés. A lisztharmat érkezése előtt néhány egyed sikeresen fel tudott növekedni, így fennmaradt a tölgyerdő is.

A kutatók a megoldáson dolgoznak

Demeter László és munkatársai kutatásukkal rámutatnak arra, hogy az emberek által behurcolt apró kórokozók ökoszisztémákat pusztító hatásaira az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítania a kutatók, az erdészek és a természetvédők közösségének, és együttesen kell felvenniük a harcot ellenük. Biztató hír ugyanakkor, hogy a Bács-Kiskun megyei Peszéri-erdőben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló kocsányos tölgyesekben már folynak olyan vizsgálatok, amelyek segítségével a kutatók találhatnak – legalább részbeni – megoldást a tölgy-lisztharmat okozta óriási problémára.

 

Irodalom:

Demeter, L., Molnár, Á. P., Öllerer, K., Csóka, G., Kiš, A., Vadász, C., Horváth, F. & Molnár, Z. (2021). Rethinking the natural regeneration failure of pedunculate oak: The pathogen mildew hypothesis. Biological Conservation, 253, 108928.

A teljes cikk elérhető itt: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0006320720309861

Hálózatelemzéssel és szimulációkkal vizsgálják az ATK NÖVI kutatói az állatpopulációkon belüli információterjedés jelenségét

A más egyedek jelenléte és viselkedése által közvetített szociális információ nemcsak az egyedi viselkedést befolyásolja, hanem populációs szintű változásokat is generálhat. Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) kutatói szerint a szociális információ terjedése társas életmód hiányában is kialakulhat, és hasonlóan fontos populációdinamikai következményekkel járhat, mint a csoportalkotó állatfajok esetében. A jelenségnek növényvédelmi szempontból többek között a beporzók, a kártevők–természetes ragadozók, illetve az egymással versengő kártevőfajok közötti kapcsolatokban lehet eddig fel nem ismert jelentősége.

Az ELKH ATK NÖVI Állattani Osztályának munkatársai egy összefoglaló cikkben amellett érveltek, hogy a szociális információ egyedek közötti terjedése nem feltétlenül korlátozódik a csoportos életmódú fajokra, hanem jóval elterjedtebb lehet az állatvilágban annál, mint ahogyan azt korábban feltételezték. A kutatók a tanulmányukban összegyűjtötték azokat a kísérletes munkákat, amelyek az utóbbi években a nem csoportalkotó fajoknál bizonyították a szociális információ használatának a képességét, továbbá bemutatták azokat a feltételeket, amelyek fontos szerepet játszhatnak a szociális információ egyedek közötti terjedésének a létrejöttében. Ezenfelül javaslatot tettek a jelenség vizsgálatának és elemzésének módszerére is, nem csoportalkotó fajok esetében.

Egy további publikációban számítógépes szimulációval azt is bizonyították, hogy a ragadozóelkerülési viselkedés fajtársak által történő másolása véletlenszerűen mozgó egyedekből álló zsákmánypopulációkban alapvetően befolyásolja mind a zsákmány-, mind a ragadozópopuláció dinamikáját. Az eredmények alapján a szociális információ zsákmánypopulációban történő használata a ragadozó–zsákmány kölcsönhatás gyengüléséhez, és a két populáció fluktuációjának a megszűnéséhez vezethet.

A tanulmányok a Frontiers in Ecology and Evolution, illetve az Evolutionary Ecology folyóiratok decemberi számában jelentek meg.

atk ragadozó

A vizsgált ragadozó–zsákmány dinamikák egy-egy példája. A zöld pontokkal jelzett populációméretek olyan idősorból (M2) származnak, ahol a zsákmány nem mutat semmilyen ragadozóelkerülési viselkedést; ebben a szcenárióban mindkét populációra a nagy amplitúdójú fluktuációk jellemzők. Amikor ragadozóelkerülő viselkedést mutatnak a zsákmányállatok (M3), a ciklikusság mindkét populációban (kékkel jelzett pontok) csökken, és a ragadozók átlagos populációmérete az előző szcenárióhoz képest alacsonyabb értéken stabilizálódik. Amennyiben a zsákmányállatok képesek fajtársaik ragadozóelkerülési viselkedésére hasonló viselkedésváltozással reagálni (azaz használni a fajtársak által jelzett szociális információt; M4), mind a zsákmány-, mind pedig a ragadozópopulációk mérete (narancssárga pontok) jelentősen alacsonyabb varianciát mutat a korábbi szcenáriókhoz képest, ciklikusságuk megszűnik, és a két populációméret egymástól való függése is kisebb lesz.

Az ATK Talajtani Intézetének kutatói is közreműködnek a kutatás-fejlesztési és innovációs programokat összehangoló, talajmissziót támogató nemzetközi SMS projektben

Az SMS (Soil Mission Support) elnevezésű nemzetközi projekt célja a talaj- és földhasználattal, valamint -gazdálkodással kapcsolatos kutatás-fejlesztési és innovációs programok összehangolása. A projekt támogatja az Egészséges Talaj és Élelmiszer Missziót (Soil Health and Food, Horizon Europe Mission), az európai zöld megállapodást (European Green Deal), valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (UN Sustainable Development Goals, SDGs) közül a talajhoz kapcsolódó célok elérését. A nemzetközi konzorciumot Magyarország részéről az ELKH ATK TAKI kutatócsoportja erősíti Dr. László Péter vezetésével.

A fenntartható talajhasználat és -gazdálkodás elengedhetetlen a talajfunkciók működéséhez és létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásaik támogatásához – ideértve az élelmiszer-ellátást, a víz- és tápanyagkörforgást, a puffer- és szűrőképességet, a szén-dioxid-tárolást és a biológiai sokféleség biztosítását. A talaj fontos szerepet játszik a klímaváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban is, de a növekvő igények – élelmiszeripar, energia, infrastruktúra, urbanizáció – következtében a talajra nehezedő egyre nagyobb nyomás most talajpusztulással fenyegeti bolygónkat.

A kitűzött célok elérése érdekében az SMS projekt a talaj- és földhasználattal, valamint -gazdálkodással kapcsolatos jelenlegi ismeretanyagok, kutatási és innovációs programok, illetve fejlesztési igények felmérésével foglalkozik. A kutatók részletes elemzése hiányosságokat tárt fel jelenlegi ismereteink terén, ezért a projekt egy olyan kutatási és innovációs ütemtervet fog kidolgozni, amely a talajjal és a földhasználattal kapcsolatos területen európai szinten határozza meg a kutatási prioritásokat, külön kitérve az egyes helyi sajátosságokra is.

Az SMS projektben az érdekelt felek széles köre, tehát kutatók, oktatók, gazdálkodók, szakemberek, politikai döntéshozók és a lakosság is részt vesz. A felméréseket a kutatók a területhasználat összes szereplőjének bevonásával (mezőgazdaság, erdészet, területrendezés, klíma-, talaj-, víz- és katasztrófavédelem stb.) fogják elvégezni, a projektben különös figyelmet kapnak majd a jövő szakemberei, a fiatal gazdák és szakértők. A projekt résztvevői a kutatási és az innovációs igényeket figyelembe véve transz-/interdiszciplináris megközelítéssel fogják elemezni a felmérések eredményeit, majd a feltárt hiányosságok alapján meghatározzák a prioritást élvező fejlesztési területeket.

A tájékoztatás érdekében a kutatók úgynevezett Élő Laboratóriumokat (Living Labs) használnak majd, ahol a szakembereken kívül a széles közönség is látni fogja a projekt tevékenységét és az elért eredményeket. Emellett példaértékű megoldásokon (Lighthouses) keresztül azt is bemutatják majd, hogy mit és hogyan kell csinálni.

Az ütemterv folyamatos fejlesztése egy közös tervezési platformon zajlik majd, ami egyben a gyakorlati megvalósítást is segíti. A konzorcium nyolc – német, osztrák, francia, holland, spanyol, ír, illetve magyar – európai intézményt foglal magába, amelyeknek rangos képviselői a fenntartható talaj- és földhasználat, valamint talajgazdálkodás területén szerzett szakértői tudásukkal járulnak majd hozzá a projekt sikeréhez. Az SMS projektet emellett számos nemzetközi szervezet és kezdeményezés is támogatja, például a BIOEAST, az ADEME, a Danubius-RI vagy a SedNet.

 

További információ a projektről:

Dr. László Péter tudományos főmunkatárs – ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézet, ATK TAKI, laszlo.peter[kukac]atk.hu.

Egy magyar nukleáris szakembert is a tagjai között tudó nemzetközi szakértői testület jóváhagyta a világ első fúziós erőművének következő tervezési fázisát

2020 novemberében egy független szakértői testület tekintette át az EUROfusion – azaz az európai magfúziós kutatásokat összefogó szervezet – kutatás-fejlesztési és tervezési munkáját a DEMO-val összefüggésben. A DEMO egy újonnan létesítendő demonstrációs fúziós erőmű, amely az ITER – a nemzetközi magfúziós kísérleti berendezés – utódja lesz. Az ötfős nemzetközi testület magyar tagja Dr. Aszódi Attila professzor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének munkatársa, vezetője a CERN korábbi főigazgatója, tagjai között pedig nagy nukleáris iparvállalatok és kutatóintézetek vezetői foglalnak helyet. Az EUROfusion konzorcium munkájában Magyarországról legnagyobb részben az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont vesz részt, főként plazmafizikai kutatásokkal és technológiai fejlesztésekkel.

Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontban zajló kutatások és fejlesztések többsége a jelenlegi fúziós berendezések és az ITER kísérleti berendezés megvalósítására irányul, de fokozatosan a DEMO tervezése kerül majd a fókuszba. A DEMO mostani szakértői felülvizsgálatához hasznos hátteret adott, hogy az ELKH EK és a BME Nukleáris Technikai Intézetének munkatársai régebb óta vesznek részt tevékenyen a nemzetközi, ezen belül is az európai fúziós kutatásokban.

Az EUROfusion minden tekintetben örömmel fogadja e testület ajánlásait az eddigi eredményekkel és a koncepciós fázisba történő továbblépéssel kapcsolatban. A DEMO-berendezést az európai fúziós közösség az ipar bevonásával tervezi meg. A legelső fúziós erőmű megvalósításában az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont szakemberei is részt vesznek: elsősorban mérnöki tervezéssel és különféle szimulációs feladatokkal járulnak hozzá a projekt sikeréhez.

fúziós erőmű, CERN, EK

A fúziós erőmű művészi koncepciója. Forrás: EUROfusion

A fúziós energia megvalósítása

Az EUROfusion konzorcium az Európai Unió, Svájc és Ukrajna kutatóit egyesíti azzal a céllal, hogy a lehető leghamarabb meg lehessen valósítani a tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátású fúziós energiatermelést. Végső célja egy demonstrációs fúziós erőmű, a DEMO megtervezése és megépítése. Ez a maga nemében világelső és egyedülálló létesítmény azt mutatja majd be, hogy miként lehet több száz megawattnyi villamos energiát termelni, valamint olyan alapvető technológiákat alkalmazni, mint amilyen a tríciumtenyésztés vagy a távvezérelt karbantartás.

Az EUROfusion többlépcsős megközelítést alkalmaz a DEMO tervezésében, az egyes lépcsők közt az ipari szabványokat figyelembe vevő szakértői felülvizsgálattal. Ez lehetővé teszi a DEMO csapata számára, hogy tanuljon az ITER tapasztalataiból, továbbá garantálja, hogy a DEMO-projekt a teljes európai fúziós közösséget bevonja, ugyanakkor élvezze mindazon vállalatok támogatását is, amelyek részt vesznek a tervezésben és megépítésben.

EK, fúziós erőmű

Zsákai András fejlesztőmérnök a DEMO CAD-modelljén dolgozik

Aszódi Attila így vélekedett: – „A DEMO terveinek áttekintése rendkívül érdekes feladat volt. Sokat tanultam a korszerű fúziós technológiáról, és remélhetőleg a fúziós közösség is fontos visszajelzéseket kapott tőlem a biztonsággal, az engedélyezéssel, a tervezéssel, a mérnöki feladatokkal és a tudásmenedzsmenttel kapcsolatban. A DEMO a következő nagy lépés a fúziós energia kereskedelmi hasznosításának irányába. Európa fúziós K+F-tevékenységének felgyorsítása egy új korszak kezdete ezen a területen, mely sok munkát ad a kutatóintézetek és az egyetemi laboratóriumok számára.”

Egy számos betegségben jelentős szerepet játszó, bonyolult szerkezetű fehérje, a ROCK2 szabályozásának szerkezeti alapjait tárták fel a TTK kutatói

A Rho-asszociált proteinkináz 2 (ROCK2) egy több doménből felépülő, sok funkciót ellátó, nagy méretű fehérje, amely több hálózat részeként fontos szerepet játszik számos súlyos betegségben – többek között az Alzheimer- és a Parkinson-kórban, a neurodegenerativ és kardiovaszkuláris zavarokban, valamint a tumorsejtek proliferációjában. Mivel a ROCKfehérjék számos élettanilag fontos szerepet is ellátnak, kinázaktivitásuk általános kinázgátló szerekkel történő direkt gátlása nem járható út a gyógyszerfejlesztésben. Az ELKH Természettudományi Kutatóközpont kutatói Závodszky Péter professzor vezetésével sikeresen expresszálták ezt a dimert képző, nagy méretű, bonyolult fehérjét. Ez lehetővé teszi egyrészt a membránhoz kötött, hosszú és flexibilis ROCK2-fehérje oldatbeli szerkezetének a meghatározását, másrészt az allosztérikus – azaz csak egy-egy kiválasztott funkciót érintő kötőhelyek lokalizálását és feltérképezését.

A kutatás egyik fontos eleme a funkcionális partnerfehérjékkel (RhoA, LIM-kináz 1 és 2, miozin-foszfatáz) való kölcsönhatás szerkezeti hátterének a feltárása. A ROCK2-kináz működési mechanizmusával kapcsolatban a direkt adatok hiányában eddig csak hipotetikus szerkezeti modellek álltak rendelkezésre. A kutatók mostani munkája megmutatta, hogy a ROCK2 valójában oldatban nyújtott, illetve részlegesen feltekeredett konformációk dinamikus egyensúlyban lévő keveréke. Ez a felismerés immár szerkezeti magyarázatot ad a membránhoz közeli és a membrántól távoli funkciók közötti váltás mechanizmusára. Nyugalmi állapotban a ROCK2 az N-terminális kináz domén és a C-terminális ciszteingazdag régiók intramolekuláris kölcsönhatása révén gátolt állapotban van. A dinamikus modell szerkezeti szempontból értelmezhetővé teszi ezt az állapotot, a szubsztrátfehérjékkel (RhoA) végzett kísérletek pedig magyarázatot adnak a gátlás feloldásának a mechanizmusára.

A membránhoz kapcsolódó ROCK2 – a C-terminális szabályozó és az N-terminális kináz doménjei közötti kölcsönhatás révén – nyugalmi állapotban laza, kompakt konformációban van (a). A RhoA szabályozó fehérje kötődése a kompakt szerkezet fellazulását okozza, így az N-terminális domén eltávolodik a C-terminustól (b), lehetővé téve ezzel a membrántól távoli szubsztrátokkal való kapcsolódást, és a nyújtott állapot stabilizálását (c)

 

A Nature Communications Biology című folyóiratában a közelmúltban publikált eredmények a ROCK2 működésének számos elemére adnak tehát szerkezeti magyarázatot. A kutatás jelentőségét emellett az adja, hogy az új eredmények alapján folytatódhat az a gyógyszerfejlesztés szempontjából ígéretes munka, amely a ROCK2 funkcionális partnermolekulákkal való kapcsolódást szolgáló kötőfelszíneinek lokalizálására és ezek atomi szintű feltérképezésére irányul. E kötőfelszínek szerkezetének és töltéseloszlásának ismerete módot ad szelektív, kis molekulatömegű gátlószerek tervezésére, illetve a hatásuk ellenőrzésére. Ez azért fontos, mert lehetővé teszi, hogy a mellékhatások miatt kerülendő, általános kinázgátló szerek helyett olyan allosztérikus gyógyszereket tervezzenek a kutatók, amelyek csak a betegség szempontjából releváns fehérje–fehérje kölcsönhatásokra irányulnak. A munka két nyomon is folytatódik: egyrészt az Alzheimer-kórban releváns, membránhoz közeli kölcsönhatások feltérképezésének és ezek gátlásának, másrészt pedig a membrántól távoli, tumorproliferációval kapcsolatos funkciók vizsgálatának irányában. A kutatócsoport számára a közelmúltban odaítélt OTKA-támogatás nagy segítséget nyújt a munka folytatásához.

 

Az angol nyelvű cikk itt érhető el.

Magyar kutatók hozzájárulásával készült el a szikes talajok világtérképe

Az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai a Remote Sensing című folyóiratban nemrégiben publikálták saját hozzájárulásukat a szikesedés által érintett talajok világtérképének elkészítéséhez.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az általa patronált Globális Talajügyi Partnerség (GSP) a közelmúltban kezdeményezte a szikesedés által érintett talajok egy négyzetkilométeres felbontású világtérképének az összeállítását. A nemzetközi kezdeményezés célja a szikes talajokra vonatkozó globális és országos léptékű térbeli információk aktualizálása, továbbá e megkülönböztetett fontosságú talajok jövőbeni monitoringjának a megalapozása és támogatása.

Hazánk nagy múltra és hagyományokra tekinthet vissza a szikvidékre és a szikes talajokra irányuló kutatások területén. Ennek talán egyik legfontosabb – egyúttal nemzetközi szinten is nagy megbecsülésnek örvendő – eredménye a Szabolcs István által 1979-ben szerkesztett, szikes talajokról készült világtérkép, amely napjainkban is standardként szolgál a só által érintett talajok globális eloszlására vonatkozóan. E világtérkép aktualizálását és digitális platformra történő helyezését célozta meg az említett kezdeményezés, melyben az ELKH ATK Talajtani Intézet (TAKI) munkatársai is részt vettek.

A TAKI kutatói korszerű gépi tanulási algoritmusok és többváltozós geostatisztikai eljárások alkalmazásával, valamint globális földmegfigyelésekből származó multispektrális műholdfelvételek, illetve archív talajtérképek felhasználásával az előírtnál jóval részletesebben, egy hektáros térbeli felbontással modellezték, majd térképezték fel a feltalaj (0–30 cm) és az altalaj (30–100 cm) szikes indikátorainak együttes térbeli változékonyságát Magyarországon.

Magyarország, szikes talaj, TAKIMagyarország, szikes talaj, TAKI

Kutatómunkájuk révén nemcsak a szikes talajok világtérképének elkészültéhez járultak hozzá sikeresen, illetve az eddig is rendkívül gazdagnak és színesnek mondható hazai szikes térképsorozatokat egészítették ki új elemekkel, hanem e talajok térképezési módszertanát is megreformálták. Utóbbira példaként említhetjük a térbeli bizonytalanság valószínűségelméleten alapuló modellezését és értékelését, amellyel explicit információ nyerhető a térképek megbízhatóságáról. A gépi tanulási algoritmusok alkalmazásán túl ugyancsak ide sorolhatjuk az ennek eredményeként létrejött komplex modellek post-hoc technikákkal történő szakmai interpretációját is, mely minden bizonnyal jó alapot nyújt majd a további szikes kutatásokhoz.

Habár a GSP és a FAO még nem publikálta az összeállított szikes világtérképet, a TAKI kutatói által elkészített hazai szikes térképsorozat, illetve elkészültének részletes módszertani leírása elérhető a Remote Sensing c. folyóiratban (D1, IF=4.509) megjelent publikációban:

Szatmári G., Bakacsi Zs., Laborczi A., Petrik O., Pataki R., Tóth T., Pásztor L., 2020: Elaborating Hungarian Segment of the Global Map of Salt-Affected Soils (GSSmap): National Contribution to an International Initiative. Remote Sensing 12(24), Paper: 4073.

Sikerrel zárult a KRTK Világgazdasági Intézet szervezésében a kapitalizmusváltozatok témájában megrendezett 6. SVOC nemzetközi konferencia

A járványidőszak sem tudta megakasztani az ELKH KRTK Világgazdasági Intézetének konferenciasorozatát, amelyet immár hatodik éve rendeznek meg Az állam szerepe a kapitalizmus változataiban (SVOC – The Role of State in Varieties of Capitalism) címmel. Az esemény rendszerint az állami szerepvállalás, illetve a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés összefüggéseinek sajátosságait, valamint az úgynevezett „kapitalizmusváltozatok-megközelítést” boncolgatja nemzetközi összehasonlításban, illetve világgazdasági kitekintésben. A 2020. november 26-27. között megszervezett konferencián a feltörekvő gazdaságok alternatív fejlődési útjait elemezték a résztvevők. Mivel lehetetlen volna röviden összefoglalni a rendezvény keretében elhangzott, számos témát érintő vitaindító előadásokat, könyvbemutatókat és a közel negyven prezentációt, ebben a cikkben csak néhány új kutatási eredményt vagy irányt mutatunk be tömören.

A konferencia első plenáris előadásában Greskovits Béla (CEU) a későn jövő országok új fejlődési perspektíváit vázolta fel a globális pénzügyi válság alatt, és az azt követő nagy visszaesés utáni időszakban. Az előadás kifejezetten eredeti volt, mivel nem egy már publikált kutatás eredményeit ismertette, hanem közös gondolkodásra invitálta a hallgatóságot, és támpontokat adott a főbb elemzési szintek, folytonosságok és változások feltárásához. Elsőként a fejlődés és felzárkózási lehetőségek terén megfigyelhető új intellektuális és koncepcionális változásokra hívta fel a figyelmet. Ez egyrészt a korábbi optimista nézetek helyett egy kifejezetten szkeptikus megközelítést jelent a későn jövő országoknak a világgazdaságba történő fokozott bekapcsolódása okán, másrészt a korábbi útfüggőség predesztinációját dinamikusabb és volatilisabb modellekkel váltja fel. Az előadó kitért továbbá arra is, hogy míg a kapitalizmusváltozatok klasszikus modelljei elsősorban a kínálati oldalra (tehát a vállalatokra) koncentráltak, addig a legújabb változások elemzéséhez és a későn jövő országok vizsgálatához a keresleti oldal integrálása is szükséges. Ennek révén a valósághoz közelebb álló eklektikus elemzések, hibrid modellek születhetnek. Greskovits Béla ebben a szemléletben mutatta be és elemezte kritikusan a feltörekvő országokra jellemző függő fejlődés alapmodelljeit, valamint felvázolta a további kutatási irányokat és lehetőségeket is.

A második plenáris előadásban Tomasz Mickiewicz (Aston University, Nagy-Britannia) egy új, alternatív elméleti keretet ismertetett a napjainkban reneszánszát élő intézményi elemzés vonatkozásában. Ez az előadás is úttörő volt abból a szempontból, hogy az előadó a létező elméletek és megközelítések kritikus bemutatása alapján azok meghaladását tűzte ki célul. Mickiewicz állítása szerint ahhoz, hogy megértsük az intézményeket, előbb az emberi viselkedést kell megérteni. Ehhez pedig Amartya Sen folyamatalapú megközelítése vihet közelebb, amelyben a szabadság értéke, a választás szabadsága áll az elemzések kiindulópontjában.

„A fejlesztő államoktól az új protekcionizmusig: a fejlesztésorientált beavatkozások átalakuló repertoárja a formálódó új világrendben” című, FK 124573 számú, NKFIH által finanszírozott kutatáshoz kapcsolódó panelek előadásai a fejlesztő államok huszonegyedik századi lehetőségeit kutatták. Christopher Wylde (St Mary’s University, Nagy-Britannia) elsősorban elméleti oldalról közelítette meg a kérdést, és amellett érvelt, hogy egy olyan új elméleti keretre van szükség, amely meghaladja a hagyományos „állam–piac”, illetve „hazai–nemzetközi” dichotómiát, miközben figyelembe veszi az egyes érdekcsoportok hatalmi pozíciójának dinamikus változásait is. Nagyon hasonló irányba mutatott Mustafa Kutlay (University of London, Nagy-Britannia) és szerzőtársa előadása is: ők a fejlesztésorientált külpolitika lehetőségeit és korlátait elemezték Törökország példáján. Az ELKH KRTK Világgazdasági Intézet részéről Ricz Judit az új brazil iparpolitikák, Biedermann Zsuzsánna pedig a botswanai eset kritikus elemzése kapcsán mutatott rá a klasszikus „fejlesztőállam- paradigma” korlátaira, miközben az újkori kudarcok okait is megvilágította. Végezetül Michael Schedelik (Goethe-Universität Frankfurt, Németország) és szerzőtársai kissé más kiindulópontból, a kapitalizmus sokféleségét valló irányzat felől közelítettek a témához, és amellett érveltek, hogy napjaink államkapitalista kísérleteinek jobb megértéséhez mind a növekedési rezsimek, mind a társadalmi koalíciók elemzése szükséges.

Több előadás kérdésfeltevése volt, hogy az Európai Unió keretei között történő működésnek milyen alternatívái vannak Közép- és Kelet Európában. Szanyi Miklós (ELKH KRTK Világgazdasági Intézet) előadása arra hívta fel a figyelmet, hogy történelmi léptékkel nézve három különböző fejlődési modell is hatást gyakorolt a térségre, és ezek lenyomatai mind a mai napig megfigyelhetők. A térség nyugati fele felvételt nyert az Európai Unióba, és ezzel elkötelezte magát a Szanyi által „atlanti modellnek” nevezett fejődési pálya mellett. A Balkán és a posztszovjet államok esetében azonban mindig is háttérbe szorult az atlanti modell hatása a másik kettő, azaz az ottomán-balkáni, illetve az orosz fejlődési pálya mögött. Ez tükröződik a 21. században látható társadalmi és gazdasági folyamatokban is.

Piotr Kozarzewski (Maria Curie-Sklodowska University, Lublin, Lengyelország) Fehéroroszország példáján keresztül mutatta be az orosz modell mai hatását. Ezt az autoriter politikai berendezkedés és az állami szektor gazdasági túlsúlya jellemzi. A verseny korlátozása és a túltengő állami beavatkozás mellett Fehéroroszország csak jelentős orosz segítséggel képes működtetni gazdaságát. Mihályi Péter (Budapesti Corvinus Egyetem) előadása az említett két keleti fejlődési modell egyik legfontosabb intézményét, a járadékokat vizsgálta. Bár járadékok valamennyi országban, így az atlanti modell országaiban is keletkeznek, gazdasági teljesítményt korlátozó hatásuk attól függ, hogy mennyire válnak meghatározóvá. A járadékok súlya általában az autoriter politikai rendszerekben jelentősebb. A járadékokon keresztül kapcsolódik össze a gazdaság és a politikai hatalomgyakorlás, ami a korrupció melegágya. Ez a fő oka a járadékos gazdaságok gyengébb teljesítőképességének is.

Pelle Anita (Szegedi Tudományegyetem) és szerzőtársai friss adatok alapján empirikusan vizsgálták az európai kapitalizmusváltozatokat. Újszerű eredményeik egyik érdekessége, hogy Írország maga alkot egy különálló, sikeres típust; a másik pedig, hogy Csehország, Észtország és Magyarország egy olyan különálló csoportba került, amely az erős nyitottság és magas beruházási tevékenység mellett kiemelkedően aktív kormányzati beavatkozással jellemezhető. Így tehát megvan Európában a sikeres felzárkózás reménye, ugyanakkor a folyamat leginkább az intenzív beruházási tevékenységre és a külkereskedelmi nyitottságra támaszkodhat.

Az állam változó szerepét és mozgásterét több előadás is vizsgálta. Andrei Yakovlev (Higher School of Economics, Moszkva, Oroszország) és szerzőtársai Oroszország példáján mutatták be, hogy miként alakult a válságok alatt a feldolgozóipari vállalatoknak adott állami támogatások mértéke, és hogy ezeket jellemzően hogyan nyújtják egyre inkább a cégektől elvárt szolgáltatásokért cserébe. Antalóczy Katalin és Sass Magdolna (Budapesti Gazdasági Egyetem és ELKH KRTK Világgazdasági Intézet) az indiai és a magyar állam szerepét hasonlította össze abban, hogy saját gyógyszeripari vállalataik multinacionális céggé válását hogyan segítették. Azt is bemutatták, hogy a közvetlen tulajdonosi szerep helyett az állam mint szabályozó, illetve mint a gazdasági környezetet befolyásoló aktor alakította a folyamatot. Az államok mozgásterét ugyanakkor erősen szabályozza nemzetközi környezetük, valamint nemzetközi szervezeti és integrációs tagságuk.

A „Non-European emerging-market multinational enterprises in East Central Europe – Roundtable discussion and book launch” című panel apropóját a konferenciával egy időben a Palgrave Macmillan kiadónál megjelent „Emerging-market Multinational Enterprises in East Central Europe” című könyv adta (https://www.palgrave.com/gp/book/9783030551643#aboutAuthors). A kötet egy négyéves NKFIH-kutatás eredményeit összegzi, és a feltörekvő országok vállalatainak kelet-közép-európai működését vizsgálja. A könyv szerzői – egyben a kutatás résztvevői – beszélgettek többek között a feltörekvő vállalatok tőkebefektetéseinek motivációiról, és arról is, hogy miért választják e cégek a kelet-közép-európai régiót, mennyiben különböznek fejlett világbeli társaiktól, és hogy miként profitálhatnak, illetve profitálhatnak-e egyáltalán a régió országai – köztük kiemelten Magyarország – e feltörekvő vállalatok helyi működéséből.

Összességében ez a két intenzív nap rácáfolt arra a közkeletű vélekedésre, miszerint az online forma nem alkalmas mély és intenzív tudományos viták és eszmecserék lefolytatására. Csaknem húsz ország kutatóit látta virtuálisan vendégül a konferencián a KRTK Világgazdasági Intézete, bízva abban, hogy 2021-ben mindezt már „élőben” lehet megtenni.