Környezetbarát növénytermesztési eljárás automatizálásán dolgoznak a SZTAKI kutatói a HydroCobotics nevű projekt keretében

Az ELKH SZTAKI is részt vesz a HydroCobotics nevű projektben, melynek célja egy hidropónián alapuló, környezetbarát, automatizált növénytermesztési eljárás kidolgozása. A hidropónia olyan fenntartható és profitábilis növénytermesztési eljárás, amelyhez talajt nem, csak vizet és ásványi anyagokat használnak. Ennek egyik előnye, hogy helyet lehet vele megtakarítani, másrészt pedig a klasszikus eljárásokhoz képest sokkal több és többféle növény termeszthető így egy viszonylag kicsi területen.

A projektet a SZTAKI-n belül a Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratórium tudományos munkatársa, Paniti Imre vezeti. A konzorciumot a robotkarokkal is foglalkozó Hepenix Kft. koordinálja, de tagja a hidropóniában jártas Green Drops Farm Kft. is.

A hidropóniás rendszerek terjedését jelentősen lassítja, hogy a növények sokfélesége miatt a minőség-ellenőrzés nehezen automatizálható, a csomagolás pedig emberi munkaerőt igényel, elsősorban az egymástól gyakran eltérő kiskereskedelmi standardok miatt. Ahhoz, hogy minél hatékonyabban lehessen automatizálni egy ilyen hidropóniás rendszert, ember–robot együttműködésre van szükség.

A projekt célja egy új alkalmazás, illetve egy előre meghatározott forgatókönyv alapján validált biztonsági protokollt létrehozása függőlegesen kialakított hidropónikus rendszerekhez. Mindezt egy mobil robotplatformra szerelt kollaboratív robotkar, kereskedelemben kapható szenzorok és további újonnan kifejlesztett védőeszközök integrálásával fejlesztik ki a kutatók.

A HydroCobotics eredményei tehát javíthatják a hidropóniás rendszerek automatizálásának lehetőségeit, így segítve ennek a környezetbarát és kiemelten hatékony növénytermesztési eljárásnak a további népszerűsítését. A H2020 kaszkádpályázaton 150 ezer eurós támogatást elnyerő, kilenc hónapos projekt 2021. januárban indult el.

A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja pozitív hatással járt az ottani élővilágra és a biodiverzitásra – állítják az ÖK kutatói

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak vizsgálata bebizonyította, hogy az élőhelyek helyreállítása a helyszín valamennyi lakójára hatással van, nem csak a megcélzott közösségekre. A járulékos hatás lehet pozitív is, nem csak negatív, ezért fontos már a tervezéskor ezt a szempontot is figyelembe venni. A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja például nemcsak a madarak életkörülményein javított, de lényegesen megváltoztatta a nagyobb vízi gerinctelenek életét is, így rendkívül sikeresnek mondható ez a hazai szikesek természeti értékének megóvását célzó projekt.

A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartjuk számon, mivel itt található elterjedésük nyugati határa, és még ma is nagy területeket foglalnak el hazánkban. Állapotuk a múlt század első felében nagyon leromlott, és azóta sem sikerült az eredeti körülményeket visszaállítani.

„A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja, amely erősen hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. Olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő – mondja Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője. – A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására.”

Eddig négy-öt helyszínen került sor szikesrehabilitáló programokra. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. E rehabilitáció különlegességét az adja, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, hogy végigkövessék, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt.

Az elöntött balmazújvároi Nagy-szik az élőhely-rehabilitáció után(légifelvétel)

Az elöntött balmazújvárosi Nagy-szik az élőhely-rehabilitáció után (légifelvétel)

A szikes elárasztása miatt mederátalakításon átesett vízfolyás egy jellegzetes szakasza

A nagy testű vonuló madaraknak nagy szükségük van a szikesekre, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni és szaporodni. Megfelelő vízellátás esetén itt tavasszal és ősszel is biztosított az ehhez szükséges nagy kiterjedésű vízfelület. E beavatkozás azonban alapjaiban változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek – tehát a szabad szemmel látható gerinctelenek – életfeltételeit is. Ebben a vonatkozásban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy ezek az élőlények miként reagálnak az átalakításokra.

Az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta meg. A két világháború közötti időszakban ugyanis csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését e csatornák betemetése jelentette, annak érdekében, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának a lehetőségét. Ezzel párhuzamosan a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) igen jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.

 

Az élőhely-rehabilitáció területe és a beavatkozások sematikus ábrája. Piros színnel az egyedi terhelések, kék színnel a többszörös terhelések vannak jelölve.

A vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket viszont többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt. Az ökológusok itt azt követték nyomon, hogy e kis állatkák (vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) hogyan viselték a stresszt.

„Az élőhely-rehabilitáció következtében a balmazújvárosi szikes jelenleg nagyon jó állapotban van, a beavatkozás sikeres volt. A vizsgálatunkból kiderült továbbá, hogy a makrogerinctelenek közösségeinek szerkezete is jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek – folytatja Boda Pál. – Összességében azonban a vízfolyás ökológiai funkciója (vagyis az ott élő életközösség állapota) nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába. Az eredményeink mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy az élőhely-rehabilitáció során nem csak az élőlények adott célcsoportjára kell figyelni, hiszen a beavatkozás más közösségek életfeltételeit is megváltoztatja.”

A Life+ projektek esetében folyamatosan nyomon követik a kutatók, hogy a megcélzott élőlénycsoportok sorsa hogyan alakul a beavatkozás után. Így pontos – és rendkívül szívderítő – adataink vannak arról, hogy a madárfauna és a szikesek flóráját meghatározó növényfajok hogyan boldogultak a Nagy-szik területén a helyreállítás óta. Ebből Boda Pál szerint egyértelmű, hogy a rehabilitáció kiválóan sikerült, azóta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell. – „A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak” – tette hozzá.

eredmények

Az eredmények grafikus bemutatása:  az egyedszámokban(a-b), a fajszámokban (c-d) és a jellegekben (e-h) bekövetkező változások. Piros színnel az egyedi terhelések, kék színnel a többszörös terhelések esetén bekövetkező változások vannak jelölve.

Mintavétel közbeni pillanatkép

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak tanulmánya a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.

Hatékonyabb lehet az ELKH és a hazai innovációs szereplők közötti tudás- és technológiatranszfer a MISZ és az ELKH együttműködésével

Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Titkársága 2021. január 27-én. Az együttműködő felek közös célja az ELKH kutatóhelyeinél keletkező tudományos eredmények gazdasági és társadalmi hasznosulásának elősegítése, az ELKH és az innovációban érdekelt többi szereplő közötti együttműködések erősítése. Az együttműködési szándék kinyilvánítása mellett a felek kialakították a 2021. évi közös munkatervet, amelyben rögzítették az együttműködés első évének tervezett tevékenységeit.

Szabó Gábor, a MISZ elnöke kijelentette: − „Az ELKH intézetei közül több közvetlenül is tagja a MISZ-nek, és például a K+F Tagozatunk működésében kiemelt szerepet játszanak. Az eddigi, intézeti együttműködést kívánjuk magasabb szintre emelni az ELKH-val megkötött szerződés, illetve a kidolgozott munkaterv révén. Meggyőződésünk, hogy tovább fokozható az alapkutatástól a piacig tartó folyamat. Az ilyen típusú tevékenységet külön is díjazzuk a MISZ által minden évben kiírt Magyar Innovációs Nagydíj pályázat keretében.˝

A megállapodás aláírása kapcsán Maróth Miklós, az ELKH elnöke elmondta: − „Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat méreténél és minőségi kutatóállományánál fogva meghatározó eleme a magyar tudásalapú innovációs tevékenységnek. Az ELKH küldetésének tekinti a magyar kutatóhálózat megerősítését és kiválósági elveken alapuló fejlesztését, valamint a kutatói szféra kapcsolatainak élénkítését a gazdaság és a társadalom többi szereplőjével. A MISZ mint az innováció ügyének elismert és felelős hazai képviselője hatékonyan tudja támogatni az ELKH-t ezen tevékenységeiben, többek között a tudományos kutatás, a fejlesztés és az innováció gazdasági és társadalmi hatásának fokozásában.”

A felek együttműködésének középpontjában a hazai innovációs szereplők közötti tudás- és technológiatranszfer-folyamatok katalizálása áll. A két szervezet közös célja, hogy az ELKH kutatóhelyeinél keletkező tudományos eredmények nemzetgazdasági hasznosítása mellett hozzájáruljanak a kutatói utánpótlás és tehetséggondozás biztosításához, az egyetemek és a kutatóhálózat közötti együttműködéseken alapuló regionális tudásbázisok megerősítéséhez, valamint a magyar ipar, mezőgazdaság és szolgáltatási szektor innovációs és jövedelemtermelő képességének növeléséhez.

Hatékonyabb lehet az ELKH és a hazai innovációs szereplők közötti tudás- és technológiatranszfer a MISZ és az ELKH együttműködésével

Együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Titkársága 2021. január 27-én. Az együttműködő felek közös célja az ELKH kutatóhelyeinél keletkező tudományos eredmények gazdasági és társadalmi hasznosulásának elősegítése, az ELKH és az innovációban érdekelt többi szereplő közötti együttműködések erősítése. Az együttműködési szándék kinyilvánítása mellett a felek kialakították a 2021. évi közös munkatervet, amelyben rögzítették az együttműködés első évének tervezett tevékenységeit.

Szabó Gábor, a MISZ elnöke kijelentette: − „Az ELKH intézetei közül több közvetlenül is tagja a MISZ-nek, és például a K+F Tagozatunk működésében kiemelt szerepet játszanak. Az eddigi, intézeti együttműködést kívánjuk magasabb szintre emelni az ELKH-val megkötött szerződés, illetve a kidolgozott munkaterv révén. Meggyőződésünk, hogy tovább fokozható az alapkutatástól a piacig tartó folyamat. Az ilyen típusú tevékenységet külön is díjazzuk a MISZ által minden évben kiírt Magyar Innovációs Nagydíj pályázat keretében.˝

A megállapodás aláírása kapcsán Maróth Miklós, az ELKH elnöke elmondta: − „Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat méreténél és minőségi kutatóállományánál fogva meghatározó eleme a magyar tudásalapú innovációs tevékenységnek. Az ELKH küldetésének tekinti a magyar kutatóhálózat megerősítését és kiválósági elveken alapuló fejlesztését, valamint a kutatói szféra kapcsolatainak élénkítését a gazdaság és a társadalom többi szereplőjével. A MISZ mint az innováció ügyének elismert és felelős hazai képviselője hatékonyan tudja támogatni az ELKH-t ezen tevékenységeiben, többek között a tudományos kutatás, a fejlesztés és az innováció gazdasági és társadalmi hatásának fokozásában.”

A felek együttműködésének középpontjában a hazai innovációs szereplők közötti tudás- és technológiatranszfer-folyamatok katalizálása áll. A két szervezet közös célja, hogy az ELKH kutatóhelyeinél keletkező tudományos eredmények nemzetgazdasági hasznosítása mellett hozzájáruljanak a kutatói utánpótlás és tehetséggondozás biztosításához, az egyetemek és a kutatóhálózat közötti együttműködéseken alapuló regionális tudásbázisok megerősítéséhez, valamint a magyar ipar, mezőgazdaság és szolgáltatási szektor innovációs és jövedelemtermelő képességének növeléséhez.

A SARS-CoV-2 vírusok légúti kiülepedése és a tüdőgyulladás kialakulása közötti összefüggéseket tárt fel az EK és a Wigner munkatársait is a tagjai között tudó magyar kutatócsoport

Az eredmények alapján megfogalmazott ajánlások hozzájárulhatnak a COVID-19 betegség súlyosbodásának elkerüléséhez

A ténylegesen tüdőgyulladást okozó SARS-CoV-2 vírusok nem máshonnan, hanem az érintett beteg felső légútjaiból származnak – derült ki az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK), az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK), a Semmelweis Egyetem és a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet munkatársainak részvételével zajló kutatásból.  A kutatás eredményeit összegző tanulmányt a Scientific Reports folyóiratban publikálták. A kutatók megmutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdőbe jussanak, még akkor is, ha egy koronavírusos beteg köhögését lélegezzük be. Ennek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az itt elszaporodott, és innen mélyebbre jutott vírusok okoznak tüdőgyulladást. A vizsgálat eredményei alapján a szakemberek megfogalmazták, hogy mit tehetünk a betegség elején azért, hogy tüneteink ne súlyosbodjanak. Ezek az óvintézkedések nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, melyek a folyamat első szakaszára irányulnak.

A minket körülvevő COVID-19 világjárvány egyik jellegzetessége, hogy a betegség lefolyása, súlyossága egyénenként nagyon eltérő. A betegség alakulása jelentős részben függ attól, hogy hol találhatók azok a sejtek, amelyeket a SARS-CoV-2 vírus megfertőzött. A jellemző enyhe tünetek – mint a köhögés, vagy a szaglás és az ízlelés elvesztése – felső légúti fertőzésre utalnak. Ahhoz, hogy tüdőgyulladás alakuljon ki, a vírusoknak sokkal mélyebbre kell jutniuk.

A kutatók ezért tartották fontosnak annak a megvizsgálását, hogy hová kerülnek a vírusok akkor, amikor egy koronavírusos beteg köhögéséből származó levegőt lélegzünk be. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy olyan számítógépes modellt alkalmaztak, amely a vírushordozó részecskék légúti kiülepedését határozza meg. A szimulációk azt mutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy egy légvétel nyomán akár csak egyetlen vírus is a tüdő mélyére jusson, a belélegzett vírusok nagy része ugyanis az orrüregben, a szájüregben és a torokban tapad meg.

Ez az eredmény összhangban van azzal a klinikai megfigyeléssel, mely szerint a tüdőgyulladás kialakulását felső légúti tünetek megjelenése előzi meg. Mindezek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az ott elszaporodott vírusok mélyre jutva tüdőgyulladást okoznak. Ez azt is jelenti, hogy azok a vírusok, amelyek a tüdőnkbe jutva súlyos betegséget okoznak, nem egy másik betegből, hanem a saját felső légútjainkból származnak. A felső légútjainkban található vírusok tehát nemcsak más személyek felső légútjait, hanem a saját tüdőnket is megfertőzhetik.

Az ábra azt mutatja, hogy az egy légvétel során belélegzett részecskék tömegének mekkora hányada, illetve mekkora tömege ülepszik ki a felső, a bronchiális és az acináris légutakban. Ha figyelembe vesszük a víruskoncentrációt a kiköhögött részecskékben, akkor kiderül, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdő mélyére, azaz az acináris légutakba jutnak.

Ez felveti azt a kérdést, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a betegség súlyosbodását a második szakaszban. A tanulmány alapján nagyon fontos, hogy csökkentsük a körülöttünk lévő levegő víruskoncentrációját. Mivel a víruskoncentrációt a saját köhögésünk is növelheti, a zsebkendőbe történő köhögés és a gyakori szellőztetés nagyon ajánlott, még akkor is, amikor egyedül vagyunk otthon. Emellett a betegség súlyosbodásának a kockázatát jelentősen csökkentheti minden olyan, a felső légutakban alkalmazható szer is, amely közvetlenül a nyálkahártya felszínén csökkenti a vírusmennyiséget. Mindezek nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, amelyek a folyamat első szakaszának kialakulását – a felső légutak megfertőződését – igyekeznek megelőzni.

Annak a pontosabb megértéséhez, hogy a felső légutakból hogyan jutnak a vírusok a tüdőbe, további kutatásokra van szükség. A kutatók szeretnék azt is megvizsgálni, hogy hogyan befolyásolja a légzési mód a vírusok légúti kiülepedését. Ez hozzájárulhat a sportolók, illetve a nehéz fizikai munkát végzők között előforduló vírusterjedés megértéséhez.

 

További információk:

Madas, B.G., Füri, P., Farkas, Á., Nagy, A., Czitrovszky, A., Balásházy, I., Schay, G.G., Horváth, A., 2020. Deposition distribution of the new coronavirus (SARS-CoV-2) in the human airways upon exposure to cough-generated droplets and aerosol particles. Scientific Reports. 10, 22430.

A SARS-CoV-2 vírusok légúti kiülepedése és a tüdőgyulladás kialakulása közötti összefüggéseket tárt fel az EK és a Wigner munkatársait is a tagjai között tudó magyar kutatócsoport

Az eredmények alapján megfogalmazott ajánlások hozzájárulhatnak a COVID-19 betegség súlyosbodásának elkerüléséhez

A ténylegesen tüdőgyulladást okozó SARS-CoV-2 vírusok nem máshonnan, hanem az érintett beteg felső légútjaiból származnak – derült ki az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont (EK), az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK), a Semmelweis Egyetem és a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet munkatársainak részvételével zajló kutatásból.  A kutatás eredményeit összegző tanulmányt a Scientific Reports folyóiratban publikálták. A kutatók megmutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdőbe jussanak, még akkor is, ha egy koronavírusos beteg köhögését lélegezzük be. Ennek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az itt elszaporodott, és innen mélyebbre jutott vírusok okoznak tüdőgyulladást. A vizsgálat eredményei alapján a szakemberek megfogalmazták, hogy mit tehetünk a betegség elején azért, hogy tüneteink ne súlyosbodjanak. Ezek az óvintézkedések nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, melyek a folyamat első szakaszára irányulnak.

A minket körülvevő COVID-19 világjárvány egyik jellegzetessége, hogy a betegség lefolyása, súlyossága egyénenként nagyon eltérő. A betegség alakulása jelentős részben függ attól, hogy hol találhatók azok a sejtek, amelyeket a SARS-CoV-2 vírus megfertőzött. A jellemző enyhe tünetek – mint a köhögés, vagy a szaglás és az ízlelés elvesztése – felső légúti fertőzésre utalnak. Ahhoz, hogy tüdőgyulladás alakuljon ki, a vírusoknak sokkal mélyebbre kell jutniuk.

A kutatók ezért tartották fontosnak annak a megvizsgálását, hogy hová kerülnek a vírusok akkor, amikor egy koronavírusos beteg köhögéséből származó levegőt lélegzünk be. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy olyan számítógépes modellt alkalmaztak, amely a vírushordozó részecskék légúti kiülepedését határozza meg. A szimulációk azt mutatták, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy egy légvétel nyomán akár csak egyetlen vírus is a tüdő mélyére jusson, a belélegzett vírusok nagy része ugyanis az orrüregben, a szájüregben és a torokban tapad meg.

Ez az eredmény összhangban van azzal a klinikai megfigyeléssel, mely szerint a tüdőgyulladás kialakulását felső légúti tünetek megjelenése előzi meg. Mindezek alapján a tüdőgyulladás kialakulásához vezető folyamat két részre osztható: az első szakaszban csak a felső légutak fertőződnek meg, majd a második szakaszban az ott elszaporodott vírusok mélyre jutva tüdőgyulladást okoznak. Ez azt is jelenti, hogy azok a vírusok, amelyek a tüdőnkbe jutva súlyos betegséget okoznak, nem egy másik betegből, hanem a saját felső légútjainkból származnak. A felső légútjainkban található vírusok tehát nemcsak más személyek felső légútjait, hanem a saját tüdőnket is megfertőzhetik.

Az ábra azt mutatja, hogy az egy légvétel során belélegzett részecskék tömegének mekkora hányada, illetve mekkora tömege ülepszik ki a felső, a bronchiális és az acináris légutakban. Ha figyelembe vesszük a víruskoncentrációt a kiköhögött részecskékben, akkor kiderül, hogy nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a vírusok közvetlenül a tüdő mélyére, azaz az acináris légutakba jutnak.

Ez felveti azt a kérdést, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a betegség súlyosbodását a második szakaszban. A tanulmány alapján nagyon fontos, hogy csökkentsük a körülöttünk lévő levegő víruskoncentrációját. Mivel a víruskoncentrációt a saját köhögésünk is növelheti, a zsebkendőbe történő köhögés és a gyakori szellőztetés nagyon ajánlott, még akkor is, amikor egyedül vagyunk otthon. Emellett a betegség súlyosbodásának a kockázatát jelentősen csökkentheti minden olyan, a felső légutakban alkalmazható szer is, amely közvetlenül a nyálkahártya felszínén csökkenti a vírusmennyiséget. Mindezek nem helyettesítik, de kiegészíthetik a jelenlegi védekezési intézkedéseket, amelyek a folyamat első szakaszának kialakulását – a felső légutak megfertőződését – igyekeznek megelőzni.

Annak a pontosabb megértéséhez, hogy a felső légutakból hogyan jutnak a vírusok a tüdőbe, további kutatásokra van szükség. A kutatók szeretnék azt is megvizsgálni, hogy hogyan befolyásolja a légzési mód a vírusok légúti kiülepedését. Ez hozzájárulhat a sportolók, illetve a nehéz fizikai munkát végzők között előforduló vírusterjedés megértéséhez.

 

További információk:

Madas, B.G., Füri, P., Farkas, Á., Nagy, A., Czitrovszky, A., Balásházy, I., Schay, G.G., Horváth, A., 2020. Deposition distribution of the new coronavirus (SARS-CoV-2) in the human airways upon exposure to cough-generated droplets and aerosol particles. Scientific Reports. 10, 22430.

A CSFK GGI kutatóját is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport a földrengések légköri- és ionoszféra-zavarok alapján történő előrejelezhetőségét vizsgálta

A tudomány és a technológia területén folyó európai együttműködés, a COST (Cooperation in Science and Technology) ELECTRONET elnevezésű projekt keretében kutatók a nagy erejű földrengésekkel összefüggésben fellépő ionoszféra-zavarokat tanulmányozták különböző módszerekkel. A kutatások során különféle légköri és az európai globális navigációs műholdas rendszer adataira támaszkodva ionoszférikus paraméterekben beálló változásokat vizsgálták azzal a céllal, hogy megállapíthassák, hogy a földrengések kapcsán fellépő légköri- és ionoszféra-zavarok alapján előre jelezhetők-e a földrengések. A munkában magyar részről Barta Veronika, az ELKH CSFK GGI tudományos munkatársa vett részt. A kutatás eredményeiről készült tanulmány a Geosciences folyóiratban jelent meg.

Az egy-egy ciprusi, orosz, nepáli, magyar, indonéz, görög, illetve török kutatóból álló csoport három közelmúltbeli, nagy erejű – 6,6, 8,2 és 7,1 magnitúdójú – mexikói földrengés kapcsán vizsgálta különböző módszerekkel a rengések folyamán, illetve az azokat megelőzően fellépő ionoszféra-zavarokat. A földrengések időpontjainak (2016. január 21., 2017. szeptember 8. és 19.) különlegessége, hogy a második földmozgás épp egy napkitörés-eredetű geomágneses vihar időszakában pattant ki. Ezért a kutatók további 37, szintén 2017-ben létrejött intenzív (M>4) földrengést megelőző időszak esetében is tanulmányozták az ionoszféra változásait.

A projektben az ELKH CSFK Geodéziai és Geofizikai Intézet képviseletében részt vevő Barta Veronika és munkatársai megvizsgálták az európai globális navigációs műholdas rendszer (GNSS) adataiból származtatott teljes elektrontartalom (Total Electron Content – TEC) időbeli változását és térbeli eloszlását a földrengések környezetében, továbbá elvégezték ezek spektrális elemzését is. Ezen kívül különös figyelmet fordítottak egy légköri modellből származó paraméter, az úgynevezett légköri kémiai potenciál (Atmospheric Chemical Potential – ACP) időbeli változására és regionális eloszlására.

Az elmúlt évtizedekben számos elméleti munka feszegette a földrengést megelőző légköri zavarok, illetve a magnetoszféra és az ionoszféra zavarainak lehetséges fizikai mechanizmusait. A Litoszféra–Légkör–Ionoszféra–Magnetoszféra (Lithosphere–Atmosphere–Ionosphere–Magnetosphere, LAIMC) csatolási modell szerint a földrengést megelőzően mikrorepedések jönnek létre a földkéregben, amelyeken keresztül radon gáz szabadul fel. A megnövekedett radonkoncentráció ionizálja a levegőt, és vízkondenzációs magvakat hoz létre, a kondenzáció során felszabaduló látens hő pedig módosíthatja a légkör hőmérsékletét, páratartalmát és üvegházhatását.

A megnövekedett felszíni ionizáció megváltoztatja a légkör elektromos vezetőképességét, amely a felszín és az ionoszféra közötti globális légköri elektromos áramkörön keresztül elektron-, és ionplazmasűrűség-anomáliákat okozhat az ionoszférában, ami a teljes elektrontartalom változásában is jól követhető. A Föld mágneses erővonalai mentén az ionoszférazavarok képesek behatolni a magnetoszférába. A légköri kémiai potenciál egy, a radonváltozáshoz kapcsolódó új, integrált paraméter, amely a vízmolekulák kondenzációja során felszabaduló látens hővel, a vízmolekulák vízcseppről történő leválási munkájával kapcsolatos. A földrengéseket megelőző radonkoncentráció-növekedés által okozott ionizáció következtében látens hő szabadul fel, mivel megnövekszik a kondenzációs magvak száma. A légköri kémiai potenciál épp ennek a többletnek a kimutatására alkalmas.

A tanulmány eredményei szerint egy többparaméteres, és egyidejűleg több módszert alkalmazó vizsgálat segítségével ki lehet mutatni a földrengésekkel kapcsolatos légköri, illetve ionoszférazavarokat, még geomágneses szempontból aktív időszakokban is. A kutatók a teljes elektrontartalom nagymértékű és rövid ideig tartó változásait detektálták a vizsgált földrengéseket megelőző néhány órában, illetve napban. Az elektrontartalom spektrális elemzése szerint a földrengések epicentruma fölött 20–25 perces periódusidejű, rövid zavarok alakultak ki az ionoszférában. A legtöbb esetben a regionális ionoszférazavar együtt járt az ACP-paraméter megnövekedésével. Annak érdekében, hogy a földrengéseket megelőző légköri és ionoszférikus változásokról átfogó és egyértelmű képet lehessen kapni, a kutatók szerint érdemes lenne létrehozni egy olyan állomáshálózatot a szeizmikusan aktív régiókban, amellyel egyidejűleg lehetne vizsgálni a hőmérséklet, a relatív páratartalom, a radon, a légköri elektromos paraméterek, valamint a teljes elektrontartalom változását.

GGI földrengések

Ionoszférabeli TEC-változások a 2017. szeptember 8-ai M=8-as magnitúdójú mexikói földrengés kipattanásának időszakában. Az abszcissza mentén a 2017. év napjai (Day Of Year, DOY) vannak feltüntetve, augusztus 24-től (236) szeptember 25-ig (268). Az ordináta a helyi időt jelzi. A szeptember 8-ai 8,2 magnitúdójú földrengés a 251. napon pattant ki. A színskála a teljes elektrontartalom (TEC) 15 napos futóátlagtól való százalékos eltéréseit mutatja az epicentrumhoz közeli UTON GNSS mérőállomás adatai alapján. A földrengést megelőzően (7-én és 8-án) geomágneses vihar is zajlott.

További információk:

Oikonomou, C.; Haralambous, H.; Pulinets, S.; Khadka, A.; Paudel, S.R.; Barta, V.; Muslim, B.; Kourtidis, K.; Karagioras, A.; Inyurt, S. Investigation of Pre-Earthquake Ionospheric and Atmospheric Disturbances for Three Large Earthquakes in Mexico. Geosciences 2021, 11 (1), 16.

Az élőhelyi sokféleség és a növényi diverzitás kapcsolatát feltérképező tanulmányt publikáltak az ÖK kutatói a Science of the Total Environment folyóiratban

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportjának munkatársai az élőhelyi sokféleség és a növényi diverzitás kapcsolatát járták körül legújabb cikkükben, amely a rangos Science of the Total Environment interdiszciplináris folyóiratban jelent meg. A két jelenség – a környezeti homogenitás és a biodiverzitás – kapcsolatát a kiemelt természeti értékeket őrző, Eurázsia-szerte elterjedt kunhalmokon vizsgálták a kutatók a pannon (Magyarország) és a kontinentális (Bulgária) biogeográfiai régióban.

Miért fontos a környezeti heterogenitás és a biodiverzitás?

A környezeti heterogenitás magában foglalja a biotikus (felszínborítás, növényzet) és abiotikus (klíma, talaj, topográfia) tényezők tér- és időbeli változatosságát. E tényezők változatossága a biológiai sokféleséget meghatározó legfontosabb faktorok egyike, a lokálistól egészen a globális térléptékekig. Mivel általánosságban véve a változatosabb környezetben több faj képes együttesen előfordulni, természetvédelmi szempontból is fontos a környezeti heterogenitás és a biodiverzitás kapcsolatának a megértése. A téma jelentősége ellenére továbbra is sok megválaszolatlan kérdés maradt a területen. A legtöbb vizsgálat a környezeti heterogenitás bizonyos komponenseit vizsgálja, éppen ezért keveset tudunk az egyes biotikus és abiotikus komponensek kölcsönhatásáról. Emellett a legtöbb tanulmány vagy mikroléptékben (zsombékosokban, tengerparti zonációnál néhány centiméteres térszintkülönbségek esetén), vagy makroléptékben (kontinensek, hegyláncok szintjén) vizsgálja a témakört, ezért csak kevés ismeretünk van arra vonatkozóan, hogy a két térlépték között vajon milyen hatást gyakorolhat a környezeti heterogenitás a biodiverzitásra.

Ami a köztes térléptékeket illeti, a környezeti heterogenitás és biodiverzitás kapcsolatának vizsgálatához kiváló objektumok lehetnek az úgynevezett kis méretű természetes tájelemek. Ezek olyan, általában néhány méteres magasságú/kiterjedésű objektumok, melyek a környező tájtól biotikus vagy abiotikus jellemzőik tekintetében eltérnek. Ilyenek például a mezsgyék, a szántószegélyek, a kőfalak, a karsztdolinák, a földvárak és a kurgánok, melyek számos térségben jellegzetes és elterjedt tájelemek. Deák Balázs a vizsgálathoz a kurgánokat (más néven kunhalmokat) választotta: ezek Eurázsia-szerte megtalálható, sztyeppei népek által több évezrede emelt, ősi temetkezési halmok. Napjainkban a kurgánok – amelyek általában kontinentális, száraz éghajlatú területeken fordulnak elő – fontos menedékhelyet jelentenek az eurázsiai szárazgyepek számára, és sokszor kiemelt természeti értékek őrzői.

A vizsgált mikroélőhelyek és a mikroklíma jellemzői

Az ÖK kutatói a környezeti heterogenitás mind az öt biotikus, illetve abiotikus komponensének a növényzeti mintázatokra gyakorolt hatását vizsgálták a pannon (Magyarország) és a kontinentális (Bulgária) biogeográfiai régiókban található halmokon. A környezeti heterogenitás komponenseit a halmok öt jellegzetes mikroélőhelyén tanulmányozták: északi, keleti, déli és nyugati lejtő, illetve a tető; referenciaként pedig a halmokhoz közeli sík gyepeket mérték fel.

kurgánok

Kurgánok Bulgáriában, a Trák királyok völgyében. A képen több igen impozáns halom látható, melyek közel tíz méter magasak. Deák Balázs fotója.

A kutatás eredményei alapján a halmok egyes mikroélőhelyeire egyedi mikroklíma jellemző. A lenti ábrán látható, hogy a halom mikroélőhelyein a sík gyepekhez képest a vizsgált mikroklíma-paraméterek jelentős fluktuációt mutattak az extrém pozitív, illetve extrém negatív értékek között, a léghőmérséklet (T), a relatív páratartalom (RH) és a gőznyomáshiány (VPD) esetében egyaránt. Reggel legelőször a keleti lejtő melegszik fel, majd szárad ki, míg a nyugati lejtő hűvös és párás marad. Délután a mintázat megfordul, viszont a nyugati lejtő kevéssé melegszik fel és szárad ki, mint a keleti. Az eredmények egyik újdonsága, hogy nem csupán az északi és déli, hanem a keleti és nyugati oldalak esetén is sikerült kimutatni az egyedi mikroklímák jelenlétét. Különösen érdekes, hogy a kutatóknak a mindössze néhány méter magas tájelemeken is sikerült megfigyelniük ezt a mikroklimatikus változatosságot.

biodiverzitás

A léghőmérséklet (ΔT), a relatív páratartalom (ΔRH) és a gőznyomáshiány (ΔVPD) napi változása az öt vizsgált kurgán-mikroélőhelyen, a sík gyepekben mért értékekhez (szaggatott vonal) viszonyítva. Kovács Bence ábrája.

Ahogy az ábrán is látszik, az északi és déli lejtők közötti legnagyobb hőmérséklet-különbséget akkor mérték a kutatók, amikor a nap a zeniten állt. Ekkor az északi lejtőkön 5,1°C-kal hűvösebb, míg a déli lejtőkön 7,6°C-kal melegebb volt, mint a sík gyepeken. Az egymástól néhány méterre elhelyezkedő északi és déli oldalak közötti hőmérséklet-különbség több száz kilométernyi latitudinális és/vagy több száz méternyi tengerszint feletti magasságbeli különbségnek felel meg. Ez a mikroklimatikus változatosság is jól mutatja, hogy a halmok, és a hozzájuk hasonló tájelemek milyen fontos szerepet töltenek be a síkságokon: jelentős környezeti heterogenitást visznek a homogén tájba.

Hogyan befolyásolja a mikroklíma a fajösszetételt?

A vizsgálat során a kutatók azt is feltárták, hogy a halmok lejtőire jellemző eltérő környezeti feltételek egyedi növényzeti mintázatokat alakítottak ki. Az egyes halmok szintjén mindkét régióban jól láthatóan szétvált az öt mikroélőhely, illetve a sík gyep növényzete. Általában a kedvező mikroklímájú északi és nyugati lejtők hasonló fajösszetétellel rendelkeznek, és olyan specialista fajok fordulnak elő rajtuk, mint a deres tarackbúza (Elymus hispidus), a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), a hengeres peremizs (Inula germanica), a fűzlevelű napvirág (Helianthemum salicifolium) vagy a selymes peremizs (Inula oculus-christi). A gyom- és zavarástűrő fajok száma igen kevés volt ezeken a mikroélőhelyeken. A kedvezőtlen mikroklímájú déli és keleti lejtőkön, valamint a tetőn számos stressz- és zavarástűrő generalista és gyomfaj fordult elő, például a közönséges tarackbúza (Elymus repens), különféle rozsnokfajok (Bromus spp.) és a tavaszi aggófű (Senecio vernalis). A sík gyepek fajkészlete mindkét táj esetében jelentősen eltért a halmok mikroélőhelyeiétől.

ÖK halmok

Egy bulgáriai halom meredek lejtője, rajta kunkorgó árvalányhajas (Stipa capillata) sztyeppei növényzettel – egy igazi zöld oázis az agrártájban. A háttérben a Rodope-hegység csúcsai. Deák Balázs fotója.

A kutatás eredményei rávilágítanak a halmok és a hozzájuk hasonló kis méretű tájelemek lényeges szerepére a globális szárazföldek egyharmadát borító síkságok biodiverzitásának a fenntartásában. A több mint félmillió eurázsiai halom mellett hasonló szerepe lehet a dolináknak, a szigethegyeknek (inselbergeknek) és az ökoszisztéma-mérnök rágcsálók várainak is.

ÖK absztrakt

A cikk grafikus absztraktja, amely a legfőbb eredményeket foglalja össze képekben. Kovács Bence grafikája.

ÖK csoportkép

Csoportkép a bulgáriai expedícióról; balról jobbra: Salza Palpurina, Iva Apostolova, Desislava Sopotlieva, Kiss Réka, Lukács Katalin, Kelemen András, Valkó Orsolya, Deák Balázs. Deák Balázs fotója.

Irodalom:

Deák, B., Kovács, B., Rádai, Z., Apostolova, I., Kelemen, A., Kiss, R., Lukács, K., Palpurina, S., Sopotlieva, D., Báthori, F., Valkó, O. (2021): Linking environmental heterogeneity and plant diversity: the ecological role of small natural features in homogeneous landscapes. Science of the Total Environment 763: 144199 [IF2019: 6.551]

A teljes cikk elérhető itt: Linking environmental heterogeneity and plant diversity: The ecological role of small natural features in homogeneous landscapes – ScienceDirect

 

 

2021 januárjában írja ki az új Lendület pályázatot a Magyar Tudományos Akadémia

A Lendület program új pályázati kiírása 2021 januárjában jelenik meg a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos honlapján, márciusi beadási határidővel. A nyertesekről született döntés alapján 2021-ben ismét kiemelkedő tehetségű vezető kutatók alapíthatnak saját kutatócsoportot, és kezdhetik meg kiválósági pályázatuk megvalósítását magyarországi egyetemeken, kutatóhelyeken.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága és a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága között kötött megállapodás szerint mind a pályázatok kiírásáról és elbírálásáról, mind pedig a finanszírozásról és a projektek monitorozásáról az MTA gondoskodik. Az ELKH kutatóhelyei befogadóhelyként továbbra is segítik a pályázó kutatók eredményességét.

A Magyar Tudományos Akadémia által 2009-ben elindított Lendület program kiemelkedő jelentőségű az alapkutatások támogatásában. Az MTA célja, hogy kiválósági programjai szerves részét képezzék egy olyan hazai pályázati rendszernek, amely segíti a vonzó és kiszámítható kutatói életpályamodell kialakítását.

Az ELKH továbbra is kiemelt prioritásként tekint a saját kiválósági programjainak a bővítésére, így az egyetemi együttműködések kereteiben megvalósuló programok szélesítésére. Az ELKH célja egy olyan kiválósági ösztöndíjprogram létrehozása is, amely az alapkutatásban születő tudományos eredmények ipari hasznosítását segíti elő.

Az ATK NÖVI kutatói 2020-ban is számos új fajt fedeztek fel világszinten elsőként, miközben hazánkban is úttörőként mutattak ki több kártevőt és kórokozót

Az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének (ATK NÖVI) mindig is jelentős szerepe volt az újonnan megjelenő kórokozók és kártevők kimutatásában, ami egyúttal az ezek elleni védekezés első lépcsőfokának tekinthető. A komoly klasszikus és molekuláris módszereket, illetve tudást igénylő kutatások a kártevőcsoportok közeli és távolabbi rokonainak a megismerésével is együtt járnak, ez pedig minden évben számos új faj felfedezését eredményezi a tudomány számára. Ez a cikk az ATK NÖVI kutatói által 2020-ban hazánkban elsőként kimutatott növényi vírusokat és fitoplazmákat, ízeltlábú és puhatestű kártevőket, valamint a kutatók által a tudomány számára első alkalommal felfedezett vírus-, csiga-, pajzstetű- és atkafajokat mutatja be.

Magyarországon első ízben kimutatott és a tudomány számára leírt növényi kórokozók

A nárcisz közkedvelt tavaszi növényünk, amellyel kertekbe, vagy akár virágcserepekbe ültetve is találkozhatunk. A Növényvédelmi Intézet kutatói hazánkban első alkalommal jelezték a nárcisz háromfajta vírusának jelenlétét: a nárcisz késői sárgulását okozó vírust (Narcissus late season yellows virus), a nárcisz látens vírust (Narcissus latent virus) és a nárcisz mozaikvírust (Narcissus mosaic virus). Emellett a lovagcsillag mozaikvírust (Hippeastrum mosaic virus) is először mutatták ki nárciszon. Ugyancsak először jelezték a szintén közkedvelt tavaszi virágot, a tulipánt fertőző, és abban színtörést okozó Rembrandt tulipán színtörésvírust (Rembrandt tulip-breaking virus), amely a tulipán virágának jellegzetes mintázatát okozza. A szintén tavasszal nyíló, kedvelt hagymás dísznövényünkön, a gyöngyikén először mutatták ki a gyöngyike mozaikvírust (Muscari mosaic virus). Ezenfelül felfedeztek egy korábban a tudomány számára nem ismert potyvírust is, amelyet gyöngyike klorotikusfoltosság-vírusnak (Muscari chlorotic mottle virus-nak) neveztek el.

Az intézet kutatói molekuláris módszerekkel első ízben azonosították hazánkban az őszirózsa-sárgulás fitoplazmát („Candidatus Phytoplasma asteris”) közkedvelt kertészeti dísznövényeinken, például a kokárdavirágon (Gaillardia aristata), a bíborlevelű kasvirágon (Echinacea purpurea), a kerti haranglábon (Aquilegia coerulea) és a réti kakukkszegfűn (Lychnis flos-cuculi). Az új kórokozók felfedezését és kimutatását az intézet munkatársai a Szent István Egyetem (Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem) és a Neumann János Egyetem kutatóival közösen végezték.

ATK kórokozók

1. ábra: A hazánkban első alkalommal kimutatott kórokozók okozta tünetek. a), b) és c): a nárcisz látens vírus és a lovagcsillag mozaikvírus együttes tünete nárciszon – a) zöld bimbós, b) virágzó állapotban, c) elvirágzás után szabadföldön; d): Rembrandt tulipán színtörésvírus tünete tulipánon; e): a tudomány számára most felfedezett potyvírus, a gyöngyike klorotikusfoltosság-vírus tünete a gyöngyikén; f), g) és h): őszirózsa-sárgulás fitoplazma tünetei a) kasvirágon, b) kerti haranglábon, c) réti kakukkszegfűn

Magyarországon először kimutatott kártevők

A kutatások során 2020-ban két idegenhonos meztelencsigafajt, név szerint a feketefejű meztelencsigát [Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851] és a malaccsigát [Tandonia kusceri (Wagner, 1931)] mutatták ki először hazánkban az intézet kutatói. Mindkét faj máris országszerte elterjedt, és sajnos a károkozására is számítani kell. A népszerű és gyakran ültetett bambusznövényeken is előkerült egy Kelet-Ázsiából behurcolt atkafaj [Aceria bambusae Channabasavanna, 1966]. A rovarok közül két, Magyarországon eddig nem ismert levélbolhafaj, a pillangósokon előforduló seprűzanót-levélbolha [Arytaina genistae (Latreille, 1804)], valamint a körtét károsító sárga körtelevélbolha [Cacopsylla bidens (Šulc, 1907)] került elő a feltáró munkák során. Az intézet munkatársai a Szent István Egyetem (Magyar Agár- és Élettudományi Egyetem), a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a Magyar Természettudományi Múzeum kollégáival közös kutatásaik során mutatták ki ezeket a kártevőket hazánkban.

ATK fajok

2. ábra: Hazánkban először kimutatott kártevők. a) malaccsiga [Tandonia kusceri (Wagner, 1931)]; b) feketefejű meztelencsiga [Krynickillus melanocephalus Kaleniczenko, 1851]; c) Aceria bambusae Channabasavanna, 1966; d) sárga körtelevélbolha [Cacopsylla bidens (Šulc, 1907)]; e) seprűzanót-levélbolha [Arytaina genistae (Latreille, 1804)]

Új gerinctelenek felfedezése a tudomány számára

2020-ban nagyszámú (30), a tudomány számára eddig ismeretlen fajt fedeztek fel az ELKH ATK NÖVI kutatói, elsődlegesen nemzetközi együttműködések keretében. Legnagyobb számban (21) új szárazföldi csigafajokat találtak, elsősorban Délkelet-Ázsia feltárása során. Mianmar területéről 4 fajt [Landouria intha Páll-Gergely, Hunyadi & Hausdorf, 2020; Diaphera polita Páll-Gergely, 2020; Diaphera turbanophora Páll-Gergely & Grego, 2020; Sinoennea montawana Páll-Gergely & Hunyadi, 2020], Laoszból 10 fajt [Sinoennea angustistoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Sinoennea infantilis Páll-Gergely & Grego, 2020; Sinoennea ljudmilena Páll-Gergely, 2020; Sinoennea otostoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Sinoennea variabilis Páll-Gergely & Grego, 2020; Laoennea carychioides Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; Kontschania tetragyra Páll-Gergely & Grego, 2020; Clostophis obtusus Páll-Gergely & Grego, 2020; Clostophis infantilis Páll-Gergely, 2020; Clostophis multiformis Páll-Gergely & A. Reischütz, 2020], Vietnámból 4 fajt [Clostophis incurvus Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; Clostophis koilobasis Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; Clostophis platytrochus Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; Coptocheilus maunautim Bui & Páll-Gergely, 2020], Thaiföldről 2 fajt [Sinoennea panhai Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; Sinoennea sutchariti Páll-Gergely & Hunyadi, 2020], Kínából pedig egy fajt [Diaphera lini Z.-Y. Chen & Páll-Gergely, 2020] fedeztek fel a tudomány számára az intézet munkatársai. A rovarok kutatása során egy eddig ismeretlen pajzstetűfajt [Ripersiella incarum Kaydan & Szita, 2020] is felfedeztek és leírtak Peruból. Az atkák tanulmányozása során nyolc, eddig nem ismert fajt fedeztek fel Afrikából: Elefántcsontpartról a Mahnertellina paradoxa Kontschán, 2020, Rotundabaloghia (Circobaloghia) olszanowskii Kontschán, 2020 és az Origmatrachys mahnerti Kontschán, 2020, Zimbabwéből a Bloszykiella rammsteini Kontschán & Ermilov, 2020, míg Ruandából a Bloszykiella lindemanni Kontschán & Ermilov, 2020 fajt. Dél-Amerikában Peruból az Afrotrachytes peruensis Kontschán & Fridrich, 2020 és Formosaurella tertia Kontschán & Fridrich, 2020 fajt, egy jemeni banánültetvényről pedig a Discotrachytes vanharteni Kontschán, 2020 fajt írták le.

ATK csigák

3. ábra: A tudomány számára újonnan felfedezett csigafajok. a) Clostophis incurvus Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; b) Clostophis infantilis Páll-Gergely, 2020; c) Clostophis koilobasis Páll-Gergely & Vermeulen, 2020; d) Clostophis multiformis Páll-Gergely & A. Reischütz, 2020; e) Clostophis obtusus Páll-Gergely & Grego, 2020; f) Clostophis platytrochus Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; g) Kontschania tetragyra Páll-Gergely & Grego, 2020; h) Coptocheilus maunautim Bui & Páll-Gergely, 2020; i) Laoennea carychioides Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; j) Diaphera lini Z.-Y. Chen & Páll-Gergely, 2020; k) Diaphera polita Páll-Gergely, 2020; l) Diaphera turbanophora Páll-Gergely & Grego, 2020; m) Sinoennea angustistoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; n) Sinoennea infantilis Páll-Gergely & Grego, 2020; o) Sinoennea ljudmilena Páll-Gergely, 2020; p) Sinoennea montawana Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; r) Sinoennea otostoma Páll-Gergely, A. Reischütz & Maassen, 2020; s) Sinoennea panhai Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; t) Sinoennea sutchariti Páll-Gergely & Hunyadi, 2020; u) Sinoennea variabilis Páll-Gergely & Grego, 2020; v) Landouria intha Páll-Gergely, Hunyadi & Hausdorf, 2020

ATK rovar

4. ábra: A tudomány számára újonnan felfedezett rovar- és atkafajok. a) Ripersiella incarum Kaydan & Szita, 2020; b) Formosaurella tertia Kontschán & Fridrich, 2020; c) Afrotrachytes peruensis Kontschán & Fridrich, 2020; d) Discotrachytes vanharteni Kontschán, 2020; e) Origmatrachys mahnerti Kontschán, 2020; f) Mahnertellina paradoxa Kontschán, 2020; g) Bloszykiella lindemanni Kontschán & Ermilov, 2020; h) Bloszykiella rammsteini Kontschán & Ermilov, 2020; i) Rotundabaloghia (Circobaloghia) olszanowskii Kontschán, 2020