Az Energiatudományi Kutatóközpontban fogják tesztelni az első erőműméretű fúziós reaktor egyik kulcstechnológiáját

Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Fúziós Plazmafizika Laboratóriuma több más hazai vállalattal közösen nyert el egy több mint 2,4 millió eurós – átszámítva több mint 850 millió forint összértékű – pályázatot, amely jelentős mértékű hazai ipari hozzájárulással valósul meg. A munka heteken belül el is kezdődik. Célja, hogy 18 hónap alatt felépüljön egy kísérleti biztonságvédelmi rendszer az ITER magfúziós kísérleti berendezés számára.

A csillagok energiatermelésének földi körülmények között történő megvalósítása immár fél évszázados vágya az emberiségnek. Az Európában jelenleg is épülő ITER-berendezés jelentős lépés ezen az úton. Ebben a berendezésben a Nap közepén uralkodó hőmérsékletnél forróbbra hevített, kb. 100 millió °C-os hidrogéngáz ég el héliummá, miközben tízszer több energia keletkezik, mint amennyit az anyag fűtésére elhasználunk. A földi „csillagok” begyújtásához az emberiség eddigi legkomplexebb berendezését kell megépíteni és üzembe helyezni.

Számítógép-generált kép a törtjégbelövő rendszer laboratóriumáról az Energiatudományi Kutatóközpontban

A beindítás mellett kritikus fontosságú a berendezés biztonságos leállítása is. A forró anyagba puskagolyó gyorsaságú, mínusz 260 °C-os hidrogénjég-lövedéket, más néven pelletet lőnek. Ez egy sörétes puskához hasonlóan kis méretű jégdarabokkal szórja meg a célpontot, funkcióját tekintve úgy, mint egyfajta poroltó. Az elmúlt évtized kutatásainak eredményeképpen Budapesten épülhet meg a belövőberendezés prototípusa. Az EK kutatói a pellet előállításának, gyorsításának és törésének tesztelésével, a kilövőszerkezet mérnöki tervezésével, illetve a szükséges kísérleti és megfigyelési módszerek kifejlesztésével jelentős mértékben hozzájárulnak az ITER későbbi biztonságos üzemeltetéséhez.

Törtjégbelövő a JET-tokamakon

A berendezés gázrendszere a H-Ion Kft, míg a kriogén tervezése a VTMT Kft hozzájárulásával valósul meg, bővítve ezzel a Wigner FK, a C3D Kft., a GEMS Kft. és a Fusion Instruments Kft. által megkezdett magyar hozzájárulás értékét.

A Zenetudományi Intézet új adatbázisa a bartóki népdalfeldolgozások keletkezésének mélyrétegeibe nyújt betekintést

Bartók Béla műveinek körülbelül egyharmada népdalfeldolgozás, amelyekben a zeneszerző túlnyomórészt saját, mintegy tízezer dallamból álló, különböző nemzetiségektől származó népdalgyűjteményéből válogatott. A Bartók Archívum új adatbázisa, melynek alapjául Lampert Vera jegyzéke szolgált (Népzene Bartók műveiben: A feldolgozott dallamok forrásjegyzéke, Budapest, 2005), e népi dallamok – lehetőség szerint – teljes forrásanyagát teszi közzé, és a felbecsülhetetlen értékű fonográffelvételek mellett ezek írásban rögzített változatait is bemutatja. Az adatbázist a társszerkesztő, Biró Viola, az ELKH BTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa mutatja be.

Bartók népdalgyűjtésen, Zobordarázs (ma: Dražovce, Szlovákia), 1907. Forrás: Bartók Archívum, Budapest

A „Népzene Bartók műveiben” c. adatbázis azt a népzenei hátteret tárja fel, amely Bartók alkotói fantáziáját megragadta. Az adatbázis révén válaszokat találunk olyan kérdésekre is, mint például hogy miként jegyezte le Bartók a dallamot a gyűjtéskor, milyen megjegyzéseket fűzött hozzá, és hogyan pontosította lejegyzését olykor több évtized elteltével, annak érdekében, hogy az állandó változásban lévő népdal egy adott előadásának „pillanatfelvételét” a lehető legprecízebben rögzítse. A népdalok fonográffelvételei és különböző lejegyzései meglehetősen közeli, árnyalt képet adnak a művek forrásául szolgáló dallamokról. A népzenei források alapos tanulmányozása és a kompozícióval való összehasonlítása révén a zeneszerző műhelyébe kaphatunk bepillantást: megfigyelhetjük, hogyan viszonyult Bartók a népi forrásdallamhoz, mikor ragaszkodott szigorúan a lejegyzés betűjéhez és mikor, miért kezelte szabadabban a dallamot – azaz, hogyan született a népdalból kompozíció.

Az adatbázis a Bartók-művekben felhasznált népi dallamok – jelenlegi tudásunk szerint – legvalószínűbb forrásául szolgáló népdalok minden számunkra elérhető írott és hangzó forrását közreadja, így olyan kéziratos források válnak szabadon hozzáférhetővé, amelyek eddig csupán a kutatók szűk köre számára voltak elérhetők.

A népdalfeldolgozás Bartók egész életművében jelen van. Első érettkori kompozíciójával, az alkotói nagykorúságát nyíltan deklaráló op. 1-es Rapszódiájával egy időben írta a népdallal való találkozásának első zeneszerzői reflexióját, a Dósa Liditől 1904-ben gyűjtött „Piros alma” kezdetű dal feldolgozást (Székely népdal). Történelmi jelentőségű 1907-es székelyföldi gyűjtőútjának tapasztalatai döntően befolyásolták az ezt követő, markánsan egyéni, avantgárd zeneszerzői stílusának kialakulását. Erről népdalfeldolgozások egész sora tanúskodik – többek között a pedagógiai célzattal írt, magyar és szlovák népdalokat feldolgozó sorozat, a Gyermekeknek, vagy a feltehetően az előbbi folytatásának szánt három román népzenei feldolgozássorozat, a Román népi táncok, a Román kolindadallamok és a Szonatina.

Stílusának későbbi alakulását is követik a népdalfeldolgozások. Az 1918–20-as évek merészen modern kompozíciói, A csodálatos mandarin, vagy az Etűdök szomszédságában keletkezett Improvizációk elérik „a végső határt egyszerű népdal és igen merész kíséret összekapcsolásában”. Alkotói pályájának jelentős mérföldkövét jelentik az 1926-os év kompozícióit követően írt, ugyanakkor a korabeli irányzatokra – elsősorban Kodály műveire – reflektáló népzene-feldolgozások.  Ezek közé tartozik a két Hegedűrapszódia (1928–29), a Húsz magyar népdal énekhangra zongorakísérettel (1929) vagy a vegyeskari Magyar népdalok (1930), amelyek klasszikussá érett stílusának remekművei.

Mint azt Bartók megállapította, a „népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak […] van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása”. A népdalfeldolgozások írása kiváló iskola volt az ifjú zeneszerző számára. A városi kultúrában akkor még teljességgel ismeretlen népzene – amelyért a zeneszerzők maguk mentek olykor egészen távoli, vadregényes vidékekre – a legjobb kiindulópontot jelentette a pályakezdő Bartók és Kodály számára az „új magyar zene” megteremtéséhez, és egy olyan korszerű, de sajátosan magyar zenei nyelv kialakításához, amely szakít a későromantika végletekig kiaknázott harmóniarendszerével, szertelen, túlzottan érzelmes stílusával. A népdalok műzenei feldolgozása volt az első lépés ezen az úton. Bartók ugyanakkor hangsúlyozta: „nagyon fontos, hogy az a zenei köntös, amelybe a dallamot öltöztetjük, a dallam karakteréből, a dallamban nyíltan, vagy burkoltan mutatkozó zenei sajátságokból legyen levezethető, illetve, hogy a dallam és minden hozzáadás elválaszthatatlan egység benyomását keltse”.

A népdalfeldolgozások további célja volt a szélesebb közönséggel megismertetni az összegyűjtött páratlan népzenei dallamkincset. Bartók jellemzően olyan dallamokat választott ki feldolgozásra, amelyeket különösen értékesnek tartott, illetve ami őt zeneszerzői szempontból különösen érdekelte. Így nem meglepő, hogy a feldolgozott dallamok között a magyar népzene általa rendkívül nagyra értékelt régi stílusú dallamai nagy arányban vannak jelen. A kiválasztott dallamot Bartók rendszerint a lehető legpontosabban, az eredeti paraszti előadáshoz híven ültette át a műzenei környezetbe. Olykor mégis előfordult, hogy kompozíciós elképzelései érdekében módosított az eredeti népdalon: más szöveggel közölte, vagy itt-ott alakított a dallamvonalon azért, hogy a feldolgozásnak jobban megfelelő, szigorúbb szerkezetet hozzon létre, esetleg a dallam különböző strófáiból, vagy egyazon dallam különböző variánsaiból alakítsa ki a dallam „ideális” alakját – de módosításai ilyenkor is a népzene természetéhez tartozó variálódás, variánsképzés eszközeire emlékeztetnek.

Bartók fonográfról való lejegyzés közben, 1918 k. Forrás: Bartók Archívum, Budapest

Különösen értékesek a népdalgyűjtések elsődleges forrásai, a gyűjtéskor használt gyűjtőfüzetek, valamint a fonográfhengerre rögzített „historikus” hangfelvételek, az egyes népdalok gyűjtéskor megörökített „pillanatfelvételei”. A helyszíni, többnyire vázlatos lejegyzésekről rendszerint a fonográffelvételek újrahallgatásával tisztázatszerű lejegyzések készültek a támlapokra, amelyek a népdalok későbbi rendszerezésére, tanulmányozására szolgáltak. Bartók a tisztázati lejegyzéseket később sok esetben revideálta, vagy új lejegyzéseket készített korábban már lejegyzett dallamokról. A különböző időszakokban készült, eltérő részletességű lejegyzések a népzenei információk valóságos kincsestárát nyújtják. Ha Bartók valamely népdalból feltűnően sok lejegyzést készített, az általában arra utal, hogy a dallam tudományos szempontból is élénken foglalkoztatta, ezeket a dallamokat olykor népzenei írásainak zenei példáiként is szerepeltette. Az adatbázisban előforduló forráscsoportokról és kiadványokról részletes jegyzék tájékoztat.

Támlap a Bartók-rendből, AI 524c (a Tizenöt magyar parasztdal/3 dallama első sorának forrása). Forrás: Bartók-rend

Az adatbázist, amely alapvetően Lampert Vera Népzene Bartók műveiben c. kötetén alapul, a Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása közreadásával párhuzamosan, folyamatosan töltik fel. A honlapon a feldolgozást a Bartók-összkiadásbeli kottájának részlete képviseli. Ezenkívül a kompozíciót itt etalonértékű mai előadásban, valamint – amennyiben rendelkezésre áll – Bartók saját előadásában is meg lehet hallgatni. A Lampert-jegyzékben regisztrált népzenei források körét az adatbázis néhány újabb forráscsoporttal bővíti. Átveszi Lampert Vera munkájának bevezető tanulmányát, és a feldolgozott népi dallamok lelőhelyét tartalmazó térképet a digitális kiadáshoz igazítva, interaktív formában közli. Szintén a kötet közreadójától származik az adatbázis „leganalitikusabb” részének ötlete, a feldolgozott dallamok kompozícióbeli alakjának, illetve egy vagy több kiválasztott népzenei lejegyzésének az összehasonlító kottája, amelyet az új források fényében újragondolva, a teljes anyag revideálásával adnak ki.

A „Népzene Bartók műveiben” digitális kiadását Kerékfy Márton (ELKH BTK Zenetudományi Intézet), a Bartók-összkiadás szerkesztője kezdeményezte, az adatbázis felépítése is az ő elképzelését tükrözi. A megvalósítás Zagyva Natália programozó, valamint a Bartók Archívum több munkatársa közös munkájának a gyümölcse.

Az ELKH kutatóhálózat három intézete a hálózat részeként, de önálló kutatóhelyként folytatja tovább a tevékenységét

Az átalakítás célja az intézetek speciális kutatási profiljának és céljainak erősítése

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Irányító Testületének a 2020. november 24-ei ülésén hozott elvi döntése alapján az ELKH kutatóhálózat három, jelenleg egy-egy kutatóközponthoz tartozó intézete kiválik a kutatóközpontból, és tevékenységét a jövőben önálló kutatóhelyként folytatja tovább az ELKH-n belül. A döntés tudományos szakmai érvek mentén – külső szakértők és az ELKH Tudományos Tanácsa érintett szakkollégiumainak bevonásával –, az intézetek speciális kutatási profiljának és céljainak megerősítése érdekében történt. Az önálló intézetté alakulás hosszabb folyamatot vesz igénybe.

A döntés az Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézetét (ÁOTI), a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetét (GGI), valamint az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét (BLI) érinti.

A három intézet speciális kutatási területeken, sok esetben unikális feladatokat lát el Magyarországon: az ÁOTI az állatorvos-tudomány egyetlen hazai főhivatású kutatóhelyeként a terület molekuláris mikrobiológiai kutatási bázisa; a GGI biztosítja a Naprendszeren belüli, Földre irányuló űrkutatás magyarországi bázisát, és itt működik a szeizmológiai megfigyelések hazai központja; a BLI-hez pedig a Balaton és környéke vízvilágának a kutatása tartozik. Emiatt a kutatóközpontokba tömörülés egyik előnyének számító szakmai szinergiák és interdiszciplináris együttműködések nem alakulhattak ki a kutatóközpont többi tagjával, ami szintén azt a szakmai érvet támasztotta alá, hogy ezek az intézetek önállóan működjenek tovább. Így biztosítva lesz számukra az a rugalmasság és gyors döntéshozatali mechanizmus is, amely elengedhetetlen a hatékonyabb feladatellátáshoz és működéshez. 

Dr. Maróth Miklós, az ELKH elnöke a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Az ELKH vezetése kiemelt prioritásnak tartja a kutatóhálózat fejlesztését, illetve hatékonyságának és nemzetközi versenyképességének növelését. E célkitűzés eléréséhez a bővülő anyagi források biztosítása mellett rendkívül fontos szerepet játszik a kellő szakmai támogatás nyújtása, amelynek részeként az Irányító Testület most három tagintézet szervezeti felépítésének optimalizálásáról hozott döntést. Várakozásaink szerint az önálló működés pozitív hatással lesz az érintett intézetek szakmai fejlődésére, és megkönnyíti számukra nemzetközi pozícióik erősítését.

A kutatóhálózat 2012-ben történő átalakítását követően – amely során a korábbi fenntartó számos, azelőtt önállóan működő intézetet kutatóközpontokba vont össze – az ELKH Titkársága az idén kezdeményezte az elmúlt nyolc év tapasztalatainak az áttekintését és értékelését. A tapasztalatok összegyűjtése és értékelése külső szakértők, illetve az ELKH Tudományos Tanácsának szakterületi illetőségű szakkollégiumainak bevonásával történt.

Ennek a munkának az eredményeként három kutatóintézet esetében merült fel a kutatóközpontból történő kiválás és az ELKH kutatóhálózaton belül önálló kutatóhelyként való működés lehetősége. Az erre irányuló javaslatok alapján hozta meg az ELKH Irányító Testülete a döntést az érintett intézetek önállóvá alakításáról.

Az ELKH Irányító Testületének elsődleges feladata, hogy – a kutatóhelyek javaslatainak figyelembevételével – a kutatóhálózat tudományos stratégiáját meghatározza, és a stratégiai célok eléréséhez, illetve a kutatóhálózat fejlesztéséhez szakmai és anyagi támogatást biztosítson. A források elosztása a jövőben egy új modell szerint történik, amelytől az ELKH vezetése azt várja, hogy hatékonyabbá, átláthatóbbá, és kiszámíthatóbbá teszi a kutatóhálózat finanszírozását, támogatja a kiválóságot a kutatás terén, növelve ezáltal a kutatási hálózat nemzetközi szintű versenyképességét is.

 

Az ELKH kutatóhálózat három intézete a hálózat részeként, de önálló kutatóhelyként folytatja tovább a tevékenységét

Az átalakítás célja az intézetek speciális kutatási profiljának és céljainak erősítése

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Irányító Testületének a 2020. november 24-ei ülésén hozott elvi döntése alapján az ELKH kutatóhálózat három, jelenleg egy-egy kutatóközponthoz tartozó intézete kiválik a kutatóközpontból, és tevékenységét a jövőben önálló kutatóhelyként folytatja tovább az ELKH-n belül. A döntés tudományos szakmai érvek mentén – külső szakértők és az ELKH Tudományos Tanácsa érintett szakkollégiumainak bevonásával –, az intézetek speciális kutatási profiljának és céljainak megerősítése érdekében történt. Az önálló intézetté alakulás hosszabb folyamatot vesz igénybe.

A döntés az Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézetét (ÁOTI), a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetét (GGI), valamint az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét (BLI) érinti.

A három intézet speciális kutatási területeken, sok esetben unikális feladatokat lát el Magyarországon: az ÁOTI az állatorvos-tudomány egyetlen hazai főhivatású kutatóhelyeként a terület molekuláris mikrobiológiai kutatási bázisa; a GGI biztosítja a Naprendszeren belüli, Földre irányuló űrkutatás magyarországi bázisát, és itt működik a szeizmológiai megfigyelések hazai központja; a BLI-hez pedig a Balaton és környéke vízvilágának a kutatása tartozik. Emiatt a kutatóközpontokba tömörülés egyik előnyének számító szakmai szinergiák és interdiszciplináris együttműködések nem alakulhattak ki a kutatóközpont többi tagjával, ami szintén azt a szakmai érvet támasztotta alá, hogy ezek az intézetek önállóan működjenek tovább. Így biztosítva lesz számukra az a rugalmasság és gyors döntéshozatali mechanizmus is, amely elengedhetetlen a hatékonyabb feladatellátáshoz és működéshez. 

Dr. Maróth Miklós, az ELKH elnöke a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Az ELKH vezetése kiemelt prioritásnak tartja a kutatóhálózat fejlesztését, illetve hatékonyságának és nemzetközi versenyképességének növelését. E célkitűzés eléréséhez a bővülő anyagi források biztosítása mellett rendkívül fontos szerepet játszik a kellő szakmai támogatás nyújtása, amelynek részeként az Irányító Testület most három tagintézet szervezeti felépítésének optimalizálásáról hozott döntést. Várakozásaink szerint az önálló működés pozitív hatással lesz az érintett intézetek szakmai fejlődésére, és megkönnyíti számukra nemzetközi pozícióik erősítését.

A kutatóhálózat 2012-ben történő átalakítását követően – amely során a korábbi fenntartó számos, azelőtt önállóan működő intézetet kutatóközpontokba vont össze – az ELKH Titkársága az idén kezdeményezte az elmúlt nyolc év tapasztalatainak az áttekintését és értékelését. A tapasztalatok összegyűjtése és értékelése külső szakértők, illetve az ELKH Tudományos Tanácsának szakterületi illetőségű szakkollégiumainak bevonásával történt.

Ennek a munkának az eredményeként három kutatóintézet esetében merült fel a kutatóközpontból történő kiválás és az ELKH kutatóhálózaton belül önálló kutatóhelyként való működés lehetősége. Az erre irányuló javaslatok alapján hozta meg az ELKH Irányító Testülete a döntést az érintett intézetek önállóvá alakításáról.

Az ELKH Irányító Testületének elsődleges feladata, hogy – a kutatóhelyek javaslatainak figyelembevételével – a kutatóhálózat tudományos stratégiáját meghatározza, és a stratégiai célok eléréséhez, illetve a kutatóhálózat fejlesztéséhez szakmai és anyagi támogatást biztosítson. A források elosztása a jövőben egy új modell szerint történik, amelytől az ELKH vezetése azt várja, hogy hatékonyabbá, átláthatóbbá, és kiszámíthatóbbá teszi a kutatóhálózat finanszírozását, támogatja a kiválóságot a kutatás terén, növelve ezáltal a kutatási hálózat nemzetközi szintű versenyképességét is.

 

Az élet kialakulására irányuló kutatások eredményeként az eddiginél sokkal érzékenyebb tömegspektrométer jöhet létre

Szemmel láthatatlan, pikoliteres cseppekben – mesterséges sejtekben – szimulálják az első létformák kialakulását az ELKH Ökológiai Kutatóközpont igazgatója által vezetett kutatási konzorcium tudósai. A kísérlet annyira újszerű, hogy modernizálni kell hozzá a kísérleti eszközöket – a jelentősége ezért mutat messze túl pusztán a kémiai és a biológiai evolúció határmezsgyéjének a vizsgálatán.

Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai Szathmáry Eörs igazgató vezetésével nemrégiben egy olyan, rendkívül fejlett számítógépes szimuláció segítségével bizonyították a kromoszómák kialakulásának elméletét, amelynek alapjait évtizedekkel ezelőtt ők maguk dolgozták ki. (Az erről szóló hírről nemrégiben számoltunk be az ELKH honlapján.)

Hamarosan azonban minden megváltozhat e téren, hiszen francia, német és holland kutatóintézetek munkatársai – szintén Szathmáry Eörs akadémikus vezetésével – igen előrehaladott kutatásokat folytatnak egy olyan tömegspektrométer kifejlesztése irányában, amely már a pikoliteres térfogatú (a milliliter egymilliárdod része) mesterséges cseppek kémiai összetételét is nagy pontossággal képes meghatározni. Az új vizsgálati eszköz nemcsak az élet keletkezésének kísérletes kutatását fogja forradalmasítani, de a kémia, a fizika és a biológia megannyi területén is új távaltokat nyit meg a tudósok előtt. Ebben az esetben tehát a felfedező kutatás alkalmazott eredmények eléréséhez segíti hozzá a kutatókat.

Pontosan erről szól a CERN szervezésében, az Európai Unió Horizon 2020 programja finanszírozásával létrejött ATTRACT projekt is, amely az alapkutatás és a technológiai innováció között teremt kapcsolatot. A Szathmáry Eörs által vezetett konzorcium EmLife (Emerging Life – Megjelenő élet) projektje korábban már elnyerte az ATTRACT támogatását, és most indul a második fázisa.

„Noha a számítógépes szimulációk ma már megkerülhetetlenek a tudományos kutatásban, a tudósokat mégis a kísérletek győzik meg igazán. Előfordul azonban, hogy egy kérdés kísérletes vizsgálatához – és a sejtes élet megjelenése tipikusan ilyen – a kutatónak először meg kell teremtenie a szükséges technikai feltételeket is” – mondja Szathmáry Eörs akadémikus. – „Ha valósághűen akarjuk modellezni az ősi sejtek viselkedését, akkor le kell mennünk az ő mérettartományukba, hiszen a rájuk ható körülmények csak ebben a közegben érvényesülnek. Vagyis a kísérlet elvégzéséhez a teljes kísérleti apparátust le kellett kicsinyítenünk a sejtek léptékére.”

Ez pikoliteres térfogatokat jelent – egy pikoliter 0,000000000001 literrel egyenlő. Minden mesterséges sejt kémiai összetételét külön kell vizsgálni, az tehát nem megoldás, hogy a rengeteg létrehozott sejtet összeöntjük, és együtt elemezzük őket. Valójában éppen az a lényeg, hogy hogyan függ a sejtek egyedi sikeressége (vagyis az evolúciós előnyük vagy hátrányuk) a belsejükben lévő oldat összetételétől. Mindez rendkívül komoly analitikai problémát vet fel: vajon milyen mérőműszerrel lehet elemezni ilyen apró cseppek összetevőinek (például oligopeptidjeiknek, kisebb, az anyagcserehálózat kialakításában fontos molekuláknak) a koncentrációját? A válasz erre mostanáig az volt, hogy erre általános és gyors módszer nem létezik.

Az oldatok vegyi elemzésének legérzékenyebb módja a tömegspektrometria, amely a töltött részecskéket a tömegük alapján választja szét. Amikor az oldat összetevői elektromágneses téren haladnak át, akkor tömegük és töltésük aránya szerint térülnek el. Ennek köszönhetően jól elkülöníthetők egymástól, és az egymáshoz viszonyított mennyiségük is megmérhető. Csakhogy a jelenleg elérhető tömegspektrométerek alsó mérési határa a mikroliteres tartományban van, amely egymilliószor nagyobb a pikoliternél.

„Az alapkutatás és a technológiai fejlesztés abszolúte nem mond ellent egymásnak. Bár esetünkben a vizsgálat elsődleges motivációja egy tisztán felfedező kutatási kérdés megválaszolása (még ha ez a biológia egyik legfontosabb kérdése is), az eredményként létrejövő technológia más tudományos és ipari területeken is hasznosulni fog” – érvel Szathmáry Eörs, majd hozzáteszi: „Felsorolni sem lehet azokat a tudományos problémákat, amelyek vizsgálatához mikroszkopikus mennyiségű minták összetételét kell, kellene meghatározni. Mára a közelébe jutottunk annak, hogy a tömegspektroszkópia a pikoliteres tartományban is működjön.”

Az ATTRACT első fázisa lezárult. A CERN és az EU jövőre tervezi elindítani a második szakaszt, amelyben az eddig legmesszebbre jutott projektek támogatását növelik meg egy nagyságrenddel. Szathmáry Eörs bízik benne, hogy ha az EmLife projektet is kiválasztják, az gyorsan el fogja érni a célját, és a sejtek kialakulásának kísérletes bizonyítéka mellett immár elérhetővé válhat egy, a mikrocseppek világában is alkalmazható tömegspektrométer is.

Kutatók Éjszakája 2020 – az ELKH programjai november 27-28-án

Idén is számos izgalmas programmal várják az érdeklődőket a Kutatók Éjszakáján az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) tartozó kutatóhelyek. A koronavírus-járványra való tekintettel idén november 27-28-án online megszervezett eseményen biztosan mindenki talál az érdeklődésének megfelelő témákat. A programokról az alábbi linkeken találhatók a részletek. Szeretettel várunk mindenkit!

 

SZTAKI:

https://www.sztaki.hu/kutatok-ejszakaja

https://www.facebook.com/events/693026054948616

 

SZBK:

http://www.brc.hu/hu/blog/2020/10/28/kutatok-ejszakaja-es-agykutatas-hete-2020-november-27

https://www.facebook.com/301514436603748/photos/a.2082639175157923/3480852548669905/

 

TTK:

http://www.ttk.hu/aktualis-hirek/kutatok-ejszakaja-a-ttk-ban

 

Wigner:

https://wigner.hu/hu/kutatok-ejszakaja-2020

https://www.facebook.com/events/374978510444098

 

KOKI:

http://koki.hu/koki-hirek/kutatok-ejszakaja-programok-a-koki-ban-106709

 

EK:

https://www.ek-cer.hu/kutatok-ejszakaja/

https://fb.me/e/3gV574Woj

 

BTK:

14:40 – 15:00 – Dr. Hörcher Ferenc kutatóprofesszor: Báró Kemény Zsigmond forradalomellenes politikai gondolkodása, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett konferencia keretében

https://kutatokejszakaja.hu/event/tortenelem-hadtortenelem-es-kornyeke

https://kutatokejszakaja.hu/event/rokonaink-e-hunok-kontinuitaskerdesek-a-kora-nepvandorlas-kori-karpat-medenceben

ÖK:

https://ecolres.hu/node/14193

https://www.facebook.com/%C3%96kol%C3%B3giai-Kutat%C3%B3k%C3%B6zpont-2210867652360489

https://kutatokejszakaja.hu/intezmenyek/ (kétszer is szerepel a listán: BLI és ÖBI)

 

TK:

https://jog.tk.mta.hu/esemeny/2020/11/kutatok-ejszakaja-2020

https://szociologia.tk.mta.hu/esemeny/2020/11/kutatok-ejszakaja-2020

https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/esemeny/2020/11/kutatok-ejszakaja-20-haza-a-kutatasban

https://politikatudomany.tk.mta.hu/esemeny/2020/11/kutatok-ejszakaja-20-ii

https://kutatokejszakaja.hu/intezmenyek/

 

CSFK:

http://www.ggki.hu/kutatok-ejszakaja/

https://kutatokejszakaja.hu/magyarok-az-urtavcso-programban/

Harmadik alkalommal adták át a Straub Fiatal Kutatói Díjat az SZBK kimagasló teljesítményt nyújtó PhD-hallgatói számára

A „Straub Fiatal Kutatói Díjat” 2017-ben alapította a Szegedi Biológiai Kutatóközpont főigazgatója azzal a céllal, hogy támogassa az SZBK-ban kiemelkedő munkát végző PhD-hallgatókat. A díj, amelyet most harmadszor osztottak ki, egy éven keresztül havi bruttó 100 ezer forint ösztöndíj-kiegészítést biztosít a hallgatók számára.

Az idei 32 pályázóból hatan nyerték el a díjat:

  • Kincses András, Biofizikai Intézet, témavezetője Dér András
  • Surya Henry, Genetikai Intézet, témavezetője Pirity Melinda
  • Szabó Anikó, Biokémiai Intézet, témavezetője Boros Imre és Henn László
  • Szili Petra, Biokémiai Intézet, témavezetője Pál Csaba
  • Tasnádi Ervin, Biokémiai Intézet, témavezetője Horváth Péter
  • Zsibrita Nikolett, Biokémiai Intézet, témavezetője Kiss Antal.

A díj a PhD-fokozat megszerzése során kiváló munkát végző fiatal kutatókat jutalmazza. A feltétel a doktori képzésben eltöltött minimum egy év, ugyanakkor még be nem fejezett négy teljes év, illetve a negyedik év befejeztével (a „régi rendszerben” a harmadik év befejeztével) a doktori fokozat megszerzésére irányuló hivatalos eljárás megindítása.

A díj kiosztása pályázati rendszerben történik, a zsűriben az SZBK négy intézetének szenior kutatói vesznek részt egyenlő arányban. A hallgatók a doktori témában eddig végzett saját kutatási eredményeikkel pályázhatnak. A pályázat egy írásbeli és egy szóbeli fordulóból áll. Az angol nyelvű pályamunkának tartalmaznia kell a kutatási tervet, az elért eredményeket, valamint a kitűzött célokat. Az angol nyelven zajló szóbeli meghallgatásra azokat a jelentkezőket választja ki a zsűri, akiknek az írásbeli munkáját kimagasló színvonalúnak találta. Ez a beszélgetés lehetőséget ad az értékelő bizottságnak arra, hogy felmérje a jelöltek felkészültségét és vitakészségét. A bírálat során a zsűri a tudományterületektől függetlenül kizárólag a kiválóságot értékeli.

Gratulálunk a díjazottaknak, sok sikert kívánunk további tudományos kutatásaikhoz és a doktori tanulmányaik befejezéséhez!

Fotó: Frank Yvette

 

Több mint 100 fekete lyukat fedezett fel a Virgo és a LIGO a 2019-es adatgyűjtési időszakban

Október végén tették közzé az ArXiv online archívumban annak a 39 eseménynek az osztályozását és végleges elemzését, melyeket a Virgo és a LIGO detektor észlelt a harmadik  megfigyelési időszak első felében, ami 2019. áprilisától októberéig tartott. Az események többségét feketelyuk-összeolvadások teszik ki. Ezek közül némelyik forrás fizikai jellemzői megkérdőjeleznek egyes, széles körben elfogadott asztrofizikai modelleket, és új lehetséges magyarázatokat sugallnak. Emellett egy esetben neutroncsillagok összeolvadását, két esetben pedig feltételezhetően „vegyes” rendszerek – azaz neutroncsillagból és fekete lyukból álló kettős rendszerek – ütközését mutatták ki.


A Virgo Együttműködés és a LIGO Tudományos Együttműködés kutatóinak egy évnyi munkájára és komplex elemzésére volt szükség ahhoz, hogy befejezzék az összes olyan gravitációshullám-jel tanulmányozását, amelyeket az Európai Gravitációs Obszervatórium által Olaszországban működtetett Virgo interferométer, illetve a két, Egyesült Államokban üzemelő LIGO detektor rögzített 2019. április 1. és október 1. között, az úgynevezett „O3a” adatgyűjtési időszakban. Az események között szerepelt 36 összeolvadó feketelyuk-kettős, egy valószínűleg két neutroncsillagból álló rendszer összeolvadása, továbbá két, feltételezhetően „vegyes” rendszer is – ez utóbbiak egy fekete lyukból és egy neutroncsillagból állnak. Ugyan ezek közül négy „kivételes esemény” felfedezését már korábban bejelentették, a nemrégiben kiadott katalógus most első ízben nyújt teljes képet a rendkívül sok megfigyelt gravitációshullám-jelről és azok forrásairól. A katalógus számos olyan, a fekete lyukak fizikájára vonatkozó adatot és megfigyelést tartalmaz, amelyek néhány évvel ezelőttig aligha lettek volna elképzelhetők.

„A 2017 augusztusában véget érő »O2« megfigyelési időszak óta rengeteg erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy a detektor számos műszaki komponensének és különböző részeinek a korszerűsítésével a teljes frekvenciatartományban növeljük a Virgo érzékenységét” – mondta Ilaria Nardecchia, a római Tor Vergata Egyetem kutatója, a Virgo Együttműködés tagja. –„Learattuk a munkánk gyümölcsét, hiszen megdupláztuk a detektor érzékenységét!”

A három detektor érzékenysége valóban jelentősen megnőtt 2017 szeptembere és 2019 áprilisa között. Ennek egyik eredménye, hogy a Virgo immár közel tízszer akkora térfogatot képes tanulmányozni az Univerzumból, mint az előző megfigyelési időszak (O2) során.

„Az Advanced Virgo és a LIGO megfigyelései felülmúlták a várakozásainkat. Amellett, hogy új és izgalmas szakaszba léptünk az Univerzum megfigyelésének történetében, immár olyan eseményeket láthatunk, amelyekre eddig nem volt megfigyelési bizonyíték, vagy túlmutattak a csillagfejlődéssel kapcsolatos jelenlegi ismereteinken” – mondta Ed Porter, a CNRS francia állami kutatóhálózat párizsi APC Laboratóriumának (AstroParticule & Cosmologie) tudományos főmunkatársa, a Virgo Együttműködés tagja. – „Mindössze öt évvel a gravitációs hullámok első észlelése után kijelenthetjük, hogy a gravitációs csillagászat mára kézzelfogható valósággá vált.”

A gravitációs jelek észlelése révén első alkalommal válik lehetővé számunkra, hogy alaposabban is megfigyeljük a fekete lyukak, illetve neutroncsillagok rendkívüli összeolvadásának a lefolyását. Az ilyen összeolvadás során több naptömegnek megfelelő energiát sugároznak szét az égitestek gravitációs hullámok formájában. A korábbiakkal ellentétben ezek a folyamatok végre lehetővé teszik a fekete lyukak fizikájának, illetve az ezeket létrehozó kozmikus jelenségeknek, sőt a legnagyobb feketelyuk-populációk jellemzőinek a tanulmányozását is. Valójában azonban az új katalógus eredményei komoly kérdéseket vetnek fel néhány, eddig tökéletesen hitelesnek hitt asztrofizikai forgatókönyv és modell érvényességével kapcsolatban.

Különösen az O3a katalógusban bemutatott fekete lyukak tömege kérdőjelezi meg a feketelyuk-populációk tömegtartományára vonatkozó különböző elméleti és megfigyelési korlátokat. Néhány megfigyelés például éppen a csillagászok által eddig megfigyelt legnehezebb neutroncsillagok és legkönnyebb fekete lyukak közötti tartományban jelzi kompakt csillagok jelenlétét (amelyek lehetnek fekete lyukak vagy neutroncsillagok is). Ezért aztán ez a tartomány a jövőben lényegesen szűkülhet, vagy akár el is tűnhet. Más megfigyelt fekete lyukak tömege 65 és 120 naptömeg közé tehető, azaz a csillagfejlődési modellek által eddig „tiltott” tartományba esik. E modellek alapján a nagyon nagy tömegű csillagokat egy bizonyos határon túl a szupernóva-robbanás a pár-instabilitásnak nevezett folyamat következtében teljesen szétszakítja, így csak gáz és kozmikus por marad utánuk. Az a tény azonban, hogy a pár-instabilitás által meg nem engedett tartományban is találni fekete lyukakat, arra utal, hogy a fekete lyukak másféle mechanizmusok révén alakulnak ki – például kisebb fekete lyukak összeolvadása, vagy hatalmas csillagok ütközése révén –, de azt is jelezheti, hogy felül kell vizsgálnunk a csillagok életének utolsó szakaszára vonatkozó eddigi elképzeléseinket.

Az O3a katalógus kiadása egy olyan összetett, több fázisból álló munkának az eredménye, amely a detektorok kalibrálására, az adatok jellemzésére és elemzésére is kiterjed. Az egyes megfigyelési időszakok katalógusai kizárólag a végleges, hitelesített adatkészlet elkészülése után jelennek meg, mert csak így lehet meghatározni a feketelyuk- , illetve neutroncsillag-ütközések fizikai paramétereit (például távolság, tömeg és forgás), és biztos becsléseket tenni a hibahatárokra vonatkozóan. A legfrissebb katalógusban bemutatott 39 esemény közül 26-ot az észlelést követően azonnal közzétettek, míg 13-ról ez a publikáció számol be először. Ezek az események a LIGO és a Virgo korábbi, „O1” és „O2” megfigyelési időszakaiban észlelt 11 eseményt egészítik ki. A LIGO-Virgo eseménykatalógus mellett további három további cikk is megjelent az ArXiv online archívumban a gravitációshullám-források asztrofizikai tulajdonságainak elemzéséről, az általános relativitáselmélet új tesztjeiről, valamint a gamma-kitörésekkel egybeeső gravitációshullám-jelek kereséséről.

„Ezek a cikkek nagyon fontosak, és további előrelépést jelentenek egy hosszú és izgalmas utazásban” – mondta Giovanni Losurdo, az INFN kutatója, a Virgo Együttműködés szóvivője. – „Már alig várjuk a harmadik megfigyelési időszak második részének (O3b) eredményeit. Az elemzésre váró események magas száma azt ígéri, hogy a következő katalógus ugyanolyan izgalmas lesz, ha nem izgalmasabb, mint a mostani. Eközben törekszünk a Virgo detektor fejlesztésére is, annak érdekében, hogy a következő, 2022-es megfigyeléseket újfent jelentősen javított érzékenységgel végezhessük.”

A fenti eredmények az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai számára is igen nagy jelentőséggel bírnak. – „Néhány megfigyelés olyan kompakt csillagok jelenlétét mutatta ki, amelyeknek a tömege a csillagászati megfigyelések által eddig felfedezett legnehezebb neutroncsillagok és fekete lyukak közötti tartományba esik. A későbbi megfigyelések ezt a képet tovább fogják finomítani. A gravitációfizikai kutatások mellett a Wigner Fizikai Kutatóközpont számos kutatója foglalkozik nagyenergiás fizikával. Ezért a szokatlanul nagy tömegű neutroncsillagok lehetősége igen fontos lehet a rendkívül sűrű anyagi fázisok, a kvarkanyag és a hadronanyag vizsgálatával kapcsolatban is” – mondta Barta Dániel, a Wigner FK kutatója, a Virgo Együttműködés tagja.

Lakossági tudományos projektek a gravitációs hullámok adatelemzésére

Két lakossági tudományos projekt révén – a Gravity Spy a LIGO-hoz, az európai REINFORCE pedig a Virgóhoz kapcsolódik – a három interferométer adatainak elemzésében részt vevő kutatókkal együttműködve bárki hozzájárulhat a hamis jelek azonosításához, ezáltal új gravitációshullám-jelek felfedezéséhez.

Noha a külső és a belső zajforrásokat igyekeznek a minimálisra csökkenteni, mégis vegyül némi zaj a detektorok adataiba. Bizonyos esetekben ezeket környezeti szenzorok figyelik, és valós időben kivonják az adatokból. Más zajok azonosítása azonban nehezebb, mert kimutatásuk célzott elemzést igényel utólag. Ugyanez a helyzet azokkal a csillogásból eredő zajokkal is, amelyeket például a lézersugár szórt fénye okoz. A valódi gravitációshullám-jeleket csakis részletes elemzésekkel lehet igazolni, ezért értesíti azonnal a LIGO és a Virgo Együttműködés a tudományos közösséget egy-egy vélt eseményről, nem sokkal a megfigyelés után. Ennek révén az utólagos elemzés vagy megerősíti az észlelést – így az valós jelnek tekinthető –, vagy pedig nem. A Gravity Spy és a REINFORCE jóvoltából a LIGO és a Virgo detektorok adataihoz való közvetlen hozzáféréssel bárki segítheti a kutatókat ebben a komplex elemzési munkában.

Forrás: https://www.virgo-gw.eu/

A kis sugárdózisok emberre és környezetre gyakorolt hatását vizsgálják egy nemzetközi projekt keretében az EK kutatói

2020 szeptemberében nagyszabású nemzetközi kutatási projekt indult a radon és más, a természetben előforduló radioaktív izotópok (NORM) által kiváltott kis dózisú sugárzás emberre és környezetre gyakorolt hatásának a vizsgálatára. A 22 millió euró összfinanszírozású ötéves RadoNorm-projektben 22 európai országból 56 intézmény – köztük az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont – vesz részt.

A térkép a beltéri radonszinteket mutatja Európában (kép: European Geoscience Union)

A RadoNorm 18 millió eurós támogatást kapott az Európai Unió Horizon 2020 kutatási és innovációs programjából, a projekt koordinátora Németország Sugárvédelmi Szövetségi Hivatala. A konzorcium résztvevői között található a Belga Nukleáris Kutatóközpont (SCK-CEN), Finnország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatósága, Franciaország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Intézete, Svédország Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatósága, továbbá az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma. Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont Környezetfizikai Laboratóriuma a dozimetria-munkacsomag koordinálásáért felelős, ezenkívül részt vesz a biológiai hatások modellezésében, valamint a továbbképzési programok szervezésében is.

Minden ásvány és nyersanyag tartalmaz természetes eredetű radioaktív magokat. Sugárvédelem szempontjából a legfontosabbak az uránium 238-as (238U), valamint a tórium 232-es (232Th) izotóp bomlási láncában részt vevő magok. Az ásványokkal és a nyersanyagokkal folytatott legtöbb emberi tevékenység során a szóban forgó anyagok magjaitól elszenvedett sugárterhelés mértéke nem haladja meg szignifikánsan a normál háttérsugárzást, így sugárvédelmi szempontból nem ad okot aggodalomra. Bizonyos munkafolyamatok esetében azonban szignifikánsan nagyobb lehet a sugárterhelés mértéke, ezért ezeket a folyamatokat mindenképpen szabályozni kell.

A „NORM” alapvetően a környezetben megtalálható valamennyi radioaktív elemet felöleli. A kifejezést azonban specifikusan azokra a radioaktív anyagokra használják, amelyek az emberi tevékenység miatt nagyobb besugárzási potenciállal rendelkeznek, mint a háborítatlan környezetben lévők. A NORM-ok közé tartoznak tipikusan a hosszú felezési idejű radioaktív anyagok – például az urán, a tórium és a kálium –, valamint ezek leányelemei, például a rádium és a radon.

A NORM-ot feldolgozó iparágak közé tartozik az összes érc bányászata (az uránbányászat szabályozása már megtörtént), a ritka fémek, a tórium- és nióbium-/tantálércek feldolgozása, az olaj, illetve a gáz kitermelése, a titán-dioxid-pigmentek előállítása. Ide tartozik továbbá a geotermikusenergia-termelés, a foszforsavtermelés, a vasgyártás, a bádog-/ólom-/rézolvasztás. Szintén NORM-ot tartalmaz a termikus foszfor, a cirkon és a cirkónium, a foszfáttartalmú műtrágyák, a cement, illetve jellemzően a talajvíz-szűrőberendezések is.

A RadoNorm projekt a kutatás-fejlesztés révén kívánja támogatni az uniós tagállamokat, a társult államokat, illetve az Európai Bizottságot az Európai Sugárvédelmi Biztonsági Szabályzat kialakításában. A kutatási projekt célkitűzése a radon és a NORM okozta sugárveszély-kezelés valamennyi lépésének a nyomon követése. A RadoNorm feladatai közé tartozik továbbá a tudományos, a műszaki, illetve a társadalmi bizonytalanságok csökkentése a kutatás és a műszaki fejlesztések, valamint az oktatás és a továbbképzés integrálása révén, valamennyi kapcsolódó kutatási és fejlesztési tevékenységre kiterjedően. A projekt eredményeiről célzott akciókon keresztül fogják tájékoztatni a nyilvánosságot, az érintett társadalmi és gazdasági szereplőket, továbbá a hatóságokat.

 

Forrás: https://www.world-nuclear-news.org/Articles/EU-research-project-focuses-on-radon-and-NORM

 

Az Atomki és a CSFK részvételével zajló nagyszabású nemzetközi LUNA-kísérlet legújabb eredményeiről közöltek cikket a Nature-ben

Az ősrobbanás-nukleoszintézisként ismert folyamatban néhány atommag-reakció révén jöttek létre a legkönnyebb kémiai elemek világegyetemünk életének első pillanataiban. Az egyik kulcsreakció során a hidrogén két különböző atommagja, a proton és a deutérium összeolvadásával létrejött a hélium stabil izotópja, a hélium-3. Ezt a reakciót vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport minden eddiginél nagyobb precizitással az olaszországi Nemzeti Atommagfizikai Intézet Gran Sasso-i Földalatti Nukleáris Asztrofizikai Laboratóriumában (Laboratory for Underground Nuclear Astrophysics, LUNA). A LUNA-kísérletben elért legújabb áttörő eredményekről a Nature folyóiratban közöltek a napokban tanulmányt.

A világunkat alkotó kémiai elemek keletkezéséért atommagfizikai reakciók felelősek. E reakciók vizsgálata napjaink egyik legígéretesebb kutatási területe, amely összeköti az asztrofizikát a magfizikával, így alkotva meg a nukleáris asztrofizika interdiszciplináris területét.

A LUNA kollaboráció 400kV-os föld alatti részecskegyorsítója

Az elemek létrejöttének korai fázisa az ősrobbanás után közvetlenül keletkezett könnyű elemek nukleoszintézise, melynek megértése kozmológiai információt hordoz magáról az ősrobbanásról is, és ezt minden eddiginél nagyobb pontossággal tanulmányozták a LUNA-projekt kutatói. A korábbi kísérleti magfizikai eredmények azért nem voltak elég pontosak, mert a deutériumatomok mennyiségét befolyásoló magreakciók egyike, a deutérium és proton fúziója nem volt jól ismert. Az ehhez hasonló, asztrofizikai jelentőségű magreakciók kísérleti vizsgálatát nagyon megnehezíti, olykor pedig lehetetlenné is teszi a föld felszínét érő kozmikus sugárzás.

A LUNA kozmikus csendjében, ahol 1400 méternyi kőzet védi a kísérleti laborokat a külső sugárzástól, a kutatók képesek voltak újrateremteni azokat a folyamatokat, amelyek az ősrobbanás-nukleoszintézis során bekövetkeztek, és amelyek a csillagokban ma is zajlanak. A LUNA részecskegyorsítójával a kutatók képletesen visszamentek az időben a világegyetem születése utáni néhány pillanatra. Az együttműködés legújabb eredménye, hogy a deutériumon lezajló protonbefogást sikerült az ősrobbanás utáni nukleoszintézis energiatartományában immár olyan precizitással meghatározni, amely független információt ad a világegyetem kezdeti anyagsűrűségére vonatkozóan.

Az olasz–magyar–brit–német kollaborációban zajló projektben a kutatóknak sikerült finomítani az ősrobbanás-nukleoszintézissel kapcsolatban eddig ismert számításokat, és pontosan meghatározni a közönséges, másnéven „barionos” anyag sűrűségét, amely mindennek alkotója, amit az Univerzumban ismerünk – beleértve az élő fajokat is. Ugyanez a sűrűség határozza meg az ősrobbanás során létrejött deutérium csillagászati észlelésekkel megfigyelhető mennyiségét is.  Mindeddig ez a két szám nem volt összehasonlítható, mert az észlelésekkel ellentétben a kísérleti magfizikai adatok nem voltak elég pontosak.

Az ELKH Atommagkutató Intézet (Atomki) nukleáris asztrofizikai csoportja az olaszországi intézetben végzett kísérletekben való részvétellel, illetve az Atomkiban zajló különböző kiegészítő mérésekkel járul hozzá a LUNA-kísérlethez.

Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének (CSFK KTM CSI) nukleáris asztrofizikusai a föld alatt mért nukleáris paraméterek felhasználásával végzett asztrofizikai modellszámításokkal vesznek részt a LUNA együttműködésben.

A LUNA-projektben való részvételen kívül a két hazai intézet kutatói több asztrofizikai területen is nagy jelentőségű kutatásokat folytatnak, ilyen például a meteoritikus csillagporszemcsék kémiai összetételének a megértése, a vasnál nehezebb elemek keletkezése, a nagy tömegű csillagok fejlődése és szupernóvaként történő megsemmisülése, illetve a korai Univerzum fejlődése. A kutatók a következő évtizedben többek között a LUNA-MV projekt keretein belül folytatják a tudományos tevékenységet, amelynek középpontjában az Univerzum kémiai összetételének és a csillagok fejlődésének megértése szempontjából fontos reakciók tanulmányozása áll majd.

 

Részletek a cikkről:

The baryon density of the Universe from an improved rate of deuterium burning

V. Mossa et al. (LUNA Collaboration)

NATURE, 2020 November 11

DOI: 10.1038/s41586-020-2878-4

https://www.nature.com/articles/s41586-020-2878-4

További információ:

Dr. Gyürky György (gyurky[kukac]atomki.hu)