A Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatói a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos attitűdöket vizsgálták Európában

Az ELKH-hoz tartozó Társadalomtudományi Kutatóközpont 42 európai országra kiterjedő reprezentatív, nemzetközi összehasonlító kutatásának eredményei azt mutatják, hogy az európai emberek mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos véleményét nem befolyásolja sem a vallás, sem az adott ország GDP-je, azonban annál jobban meghatározza, hogy a nők átlagosan hány évesen válnak először anyává.

Az öregedő európai társadalom számos társadalmi kihívással szembesít bennünket. A gyermekvállalás nemzetközileg kiemelt kérdése Magyarországon is figyelmet kap, ahol a termékenység jóval a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es helyettesítési ráta alatt van. Hazánk számos kormányzati intézkedéssel próbálja ösztönözni a gyermekvállalást. Egy nemrég hozott kormányzati intézkedés – a Nemzeti Humán Reprodukciós Program végrehajtásáról szóló 1011/2020. (I.31.) kormányhatározat – a mesterséges megtermékenyítést beemelte a családpolitikába, és több mint 4 milliárd forintot különített el a meddőségkezelések finanszírozására. Bár a mesterséges megtermékenyítés számos eljárása, így az inszemináció és az in vitro fertilizáció (IVF) több mint három évtizede elérhető Magyarországon, mindeddig kevés olyan kutatás született, amely reprezentatív mintán és nemzetközi összehasonlításban vizsgálta volna a mesterséges megtermékenyítés témakörét.

Szalma Ivett (Társadalomtudományi Kutatóközpont) és Maja Djundeva (Erasmus University) 42 európai országra kiterjedő reprezentatív, nemzetközi összehasonlító kutatása multilevel regresszió alkalmazásával arra mutat rá, hogy az egyén szociodemográfiai háttere jelentős hatással van az emberek inszeminációval és IVF-vel kapcsolatos attitűdjeinek alakításában. A nők, a fiatalabbak, az iskolázottabbak, a magasabb jövedelemmel rendelkezők, illetve azok, akik kevésbé látogatják a vallási szertartásokat, inkább támogatják a mesterséges megtermékenyítést, mint a férfiak, az idősebbek, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, az alacsonyabb jövedelműek és a vallási szertartásokat gyakrabban látogatók. Mindemellett a családdal kapcsolatos attitűdöknek is fontos szerepük van: akik elutasítóak az újfajta családtípusokkal, mint például az egyszülős vagy szivárványcsaládokkal szemben, azok inkább elutasítóak a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban is.

A kutatás ezenfelül azt is kimutatta, hogy nem csak egyéni tényezők befolyásolhatják, hogy ki miként vélekedik a mesterséges megtermékenyítésről, hanem annak is lehet szerepe, hogy ki melyik országban él. A legtöbb országos szintű változó mentén nem tapasztalható különbség az inszemináció és az IVF megítélésben. Az európai lakosság vélekedésére nincs hatással sem az adott társadalomban uralkodó vallás típusa, sem az, hogy hányan vallják magukat vallásosnak, sem az ország GDP-je, sem pedig az, hogy az ország miként szabályozza az azonos nemű párok általi örökbefogadást. Ugyanakkor szignifikáns hatása van annak, hogy az adott országban átlagosan hány éves korban szülik meg a nők az első gyermeküket: minél későbbi életkorban válnak a nők az anyává, az ország lakosai annál elfogadóbbak a mesterséges megtermékenyítéssel szemben. Ez abból következhet, hogy azokban az országokban, ahol a nők jobban halasztják az első gyermekvállalást, ott több nőnek lehet szüksége ezekre az eljárásokra, ami befolyásolhatja a társadalmi attitűdöket is. Ugyanis a gyermekvállalás biológiai korlátjai nem módosíthatók, de a társadalmi attitűdök rugalmasak és formálhatók.

A kutatók a vizsgált változót tízes skálán mérték, ahol az 1 azt jelenti, hogy soha nem megengedhető a mesterséges megtermékenyítés, a 10 pedig azt, hogy mindig megengedhető. Ezek alapján a legalacsonyabb értékeket Moldovában (3,51), Grúziában (3,88), Örményországban (4,2) és Albániában (4,48) a legmagasabb értékeket pedig Izlandon (8,87), Svédországban (8,00) és Dániában (8,00) találták. Magyarországon a kérdésre adott válaszok átlaga 6,08 volt, amivel az európai térkép közepén helyezkedik el. Magyarországon a felmérés idején, 2008-ban az első gyermekvállalás átlagos életkora 27,2 év volt, összehasonlításképpen Moldovában 23,1, Dániában pedig 29 év.

A témával kapcsolatos publikáció:

Ivett Szalma, Maja Djundeva (2020) What shapes public attitudes towards assisted reproduction technologies in Europe?Demográfia, Vol 62 No 5 (2019). https://doi.org/10.21543/DEE.2019.2

Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a Szent István Egyetem és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága

Stratégiai együttműködési megállapodás jött létre a Szent István Egyetem (SZIE) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Titkársága között. Az aláírási ünnepségre 2020. július 29-én került sor a SZIE Budai Campusán, ahol az Egyetem képviseletében Palkovics László rektor és Tóth Edit kancellári jogkörben eljáró kancellárhelyettes, az ELKH Titkársága képviseletében Maróth Miklós, az ELKH elnöke írta alá a megállapodást.

Stratégiai együttműködési megállapodás

A Szent István Egyetem és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat közötti együttműködés az Egyetem oldaláról az élelmiszer-biztonsági szakterülettel foglalkozó Élelmiszertudományi Kar vezetésével, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar bevonásával valósul meg, és az ELKH kutatóhálózatának egészére kiterjed. A felek az előzetes szakmai egyeztetések során az együttműködési lehetőségek széles körét határozták meg, a Horizon Europe egészséggel összefüggő céljain belül az élelmiszer-biztonsághoz, valamint a környezeti és biztonsági célokon belül a biztonságos élelmiszer-ellátáshoz kapcsolódó kutatások területén. A partnerségnek szintén fontos eleme a kutatói utánpótlás, az oktatás és a kooperatív PhD-képzés területén történő együttműködés, továbbá a vállalkozói partnerekkel, a hatósággal (NÉBIH) és a kapcsolódó szakmai kutatóhálózattal (NAIK) való együttműködés.

A stratégiai partnerség számos kölcsönös előnnyel jár a felek számára, és a kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma tagjai közötti együttműködés ösztönzése révén támogatja az alapkutatási eredmények minél szélesebb körű társadalmi és gazdasági hasznosulását. 

Közbeszerzési workshopot szervezett az ELKH Titkársága

A kutatóhálózatban felmerült igényekre válaszul közbeszerzési workshopot szervezett az ELKH Titkársága a hálózat munkatársai számára. A 2020. július 16-án a TTK épületében megtartott workshopot Maróth Miklós, az ELKH elnöke nyitotta meg, majd ezt követően a résztvevők előadásokat hallhattak a közbeszerzési eljárásokról és a dinamikus beszerzési rendszerről (DBR).

Kovács László (Közbeszerzési Hatóság, elnök) a közbeszerzési eljárások előkészítéséről tartott előadást, amelyben beszélt a hazai és az uniós közbeszerzési értékhatárokról, a K+F-kivételekről, a részekre bontás tilalmáról, a határidőkről és a speciális beszerzési igényekről.

Németh Krisztina (Electool Beszerzési Szolgáltató Kft., közbeszerzési szakértő) a dinamikus beszerzési rendszer gyakorlati alkalmazását mutatta be. Elmondta, hogy a DBR a gyakorlatban egy két szakaszból (részvételi és ajánlattételi szakasz) álló közbeszerzési eljárás, amelyet teljes mértékben elektronikus folyamatként kell működtetni. Az előadó felhívta a figyelmet a jogalkotói célok és a gyakorlatok közötti összefüggésekre, illetve arra is, hogy a keretmegállapodásokhoz képest miben nyújt mást a dinamikus beszerzési rendszer.

Dr. Nagy Paulina (SZTE Beszerzési Igazgatóság, igazgató, felelős akkreditált közbeszerzési tanácsadó) a dinamikus beszerzési rendszer hazai gyakorlatairól osztotta meg tapasztalatait. Előadásában kitért a DBR mechanizmusára: az I. szakaszban bárki csatlakozhat a folyamathoz, aki megfelel az előírásoknak, a II. szakaszban pedig azok tehetnek ajánlatot, akik az első szakaszban csatlakoztak. Az előadó arról is szólt, hogy a DBR jól alkalmazható eljárás olyan esetekben, amikor az ajánlatadás során az idő lényeges tényező.

Az Energiatudományi Kutatóközpont mérnökeinek és kutatóinak a részvételével megkezdődik a világ első erőműméretű fúziós kísérleti berendezésének összeszerelése

2020. július 28-án reggel 10:00 órakor élő közvetítés keretében megkezdődött a világ első erőműméretű fúziós kísérleti berendezésének, az ITER-nek az összeszerelése. Az ITER – nemzetközi kísérleti termonukleáris reaktor – jelenleg az egyik legnagyobb nemzetközi mágneses-fúziós kutatás-fejlesztési projekt a világon, amelyben magyar kutatók és mérnökök is részt vesznek. A berendezést a dél-franciaországi Cadarache-ban építik azzal a céllal, hogy bebizonyítsák, hogy lehetséges magfúzióval békés célokra energiát termelni a Földön. Ezenkívül, itt fogják tesztelni a későbbi fúziós erőművekben használt technológiát is.

Magyarországról az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Energiatudományi Kutatóközpont (EK) Fúziós Plazmafizika Laboratóriumának és Fúziós Technológia Laboratóriumának a szakemberei vesznek részt az ITER-projektben. A magyar mérnökök tervezték meg az ITER teljes belső részének bekábelezését oly módon, hogy azok 20 évig karbantartás nélkül is működni tudjanak, emellett egyes komponenseket is teszteltek Budapesten. Ezenkívül az EK szakemberei jelenleg is dolgoznak az ITER egyik fontos elemén, az egyik ún. szaporítókazettán, amelynek a feladata a fúzió egyik üzemanyagának előállítása lesz az erőművön belül, továbbá a hetekben pályáztak az ITER egyik kritikus berendezésének, a pelletbelövőnek az építésére is, amely az üzemanyag-utánpótlást oldaná meg egy fúziós erőműben.

Az összeszerelés megkezdése hatalmas mérföldkő a projekt életében, hiszen eddig nagyrészt az épületek és a kiszolgálóegységek építése zajlott. Az első igazi komponensek érkezésével felgyorsulnak az ITER-építkezés eseményei.

A ceremóniára egy speciális ajándékkal is készültek az Energiatudományi Kutatóközpontban. Múlt héten az ITER 1:100-as méretarányú, 3D nyomtatott mását küldték ki Franciaországba. A makett nagy sikert aratott, ennek segítségével oktatási célú videón mutatta be az ITER kommunikációs vezetője az épülő tokamakot.

Nemzeti és nemzetközi vesecsereprogramokat fejlesztenek hazai kutatók

Az ELKH KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetében működő Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport munkatársai a COST Action program keretében részt vesznek az Európában működő vesecsereprogramok vizsgálatában, tervezésében, valamint egy szimulációs szoftver fejlesztésében. Az európai alkalmazások feltérképezését és a programok optimalizálási szempontrendszerének vizsgálatát Dr. Biró Péter, a nemzetközi projekt első munkacsoportjának vezetője szervezte meg. Az összefoglaló publikációk nemrég jelentek meg a Transplantation és az EJOR című folyóiratban.

A végső stádiumú vesebetegek számára a transzplantáció jelenti az egyetlen hosszú távú gyógyulást adó orvosi megoldást, de halott donorokból egyre nagyobb a hiány, ezért az élő donoros transzplantáció került előtérbe a fejlett országokban. Azok a vesebetegek, akiknek ugyan lenne önkéntes élő donorjuk, ám az immunológiailag inkompatibilis velük, jól szervezett vesecsereprogramok keretében elcserélhetik a donorokat egymással, hogy végül mindenki kompatibilis donorhoz jusson. A vesecseréket rövid, egy időben végrehajtott cserekörökben, illetve önkéntes donorok által indított, hosszabb donációs láncokban hajtják végre a fejlett programokban világszerte.

Európában több mint tíz országban találni nemzeti vesecsereprogramokat, és három európai régióban kezdődtek nemzetközi együttműködések. A legnagyobb program az Egyesült Királyságban működik, amely 2007 óta már több mint 1000 beteg transzplantációját tette lehetővé. A program párosító algoritmusának kidolgozásában Biró Péter is részt vett 2007-2010 között, a Glasgow University posztdoktorkutatójaként [1]. A témakör tudományterülete valóban interdiszciplináris, az orvosok mellett számítástechnikusok, matematikusok és közgazdászok is részt vesznek az alkalmazások vizsgálatában és megtervezésében. Alvin Roth 2012-ben elnyert közgazdasági Nobel-emlékdíjának indoklásában is kiemelt szerepet kapott ez irányú munkássága.

Roth professzor meghívására tölthetett el Biró Péter 2014-ben egy kutatói évet Stanfordban, majd 2016-ban az MTA Lendület programjának keretében megalapította a Mechanizmustervezés kutatócsoportot [2]. A csoport elsősorban a preferenciaalapú párosítási alkalmazások területén végzi kutatásait, a vesecsereprogramok mellett például az egyetemi felvételi témakörében. A Lendület projekt mellett az MTA Kiválósági Együttműködési Programja, illetve az NKFIH is biztosított támogatást a kutatásaikhoz. 2016-től az ENCKEP (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) COST Action munkájában is részt vesznek [3].

Az ENCKEP COST Action interdiszciplináris kutatói hálózatot hozott létre az európai alkalmazások feltérképezésére és tudományos vizsgálatára. Ennek első lépéseként az összes Európában működő program részleteit feltárták egy felmérés keretében [4]. Második lépésként pedig az optimalizáláshoz használt modelleket és megoldási módszereket vizsgálták [5]. Jelenleg egy számítógépes szimulátor fejlesztésén dolgoznak hazai kutatók és diákok bevonásával, amellyel nemzeti és nemzetközi programok hosszú távú eredményességét lehet tesztelni valós, illetve generált adatokon, különböző optimalitási beállítások és együttműködési politikák mentén.

A hazai vesecsereprogramot a Magyar Transzplantációs Társaság 2018 őszén Debrecenben megrendezett Kongresszusán és a kapcsolódó ENCKEP-workshopon tárgyalták meg a transzplantációs szakemberek, és ennek eredményeként konszenzusos javaslat született [6]. Az OVSZ megkezdte a javaslat megvalósítását, de sajnos a járványügyi helyzet miatt az első párosításra még nem került sor. Cseh Ágnes, a Mechanizmustervezés kutatócsoport matematikus tagja jelenleg Németországban vesz részt az ottani vesecsereprogram kialakításában, egy civil kezdeményezés révén [7]. Németország az egyetlen jelentős európai ország, amelynek nincs még ilyen programja, elsősorban jogszabályi akadályok miatt.

Referenciák

  1. Biró, D.F. Manlove and R. Rizzi. Maximum weight cycle packing in directed graphs, with application to kidney exchange programs. Discrete Mathematics, Algorithms and Applications 1(4), pp:499-517, 2009.
  2. Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport honlapja
  3. ENCKEP (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) COST Action honlapja
  4. Biró, Bernadette Haase, and et al.: Building kidney exchange programmes in Europe – an overview of exchange practice and activities. Transplantation, 103 (7): 1514-1522, 2019.
  5. Biró, J. van de Klundert, D. Manlove, and et al.: Modelling and optimisation in European Kidney Exchange Programmes. European Journal of Operational Research, 2020.
  6. Biró P, Remport Á, Mihály S, Illésy L, Nemes B. Élődonoros vesecsereprogramok Európában. Hol tart Magyarország? Összefoglaló tanulmány az ENCKEP (European Network for Collaboration on Kidney Exchange Programmes) COST Action eddigi eredményei alapján. Orvosi Hetilap. 2018;159(46):1905-1912.
  7. Susanne Reitmaier honlapja, német civil kezdeményezés vesecsere-program létrehozására

Világszínvonalú örökségtudományi laboratóriumot alakítottak ki az Atommagkutató Intézetben

Világújdonságnak számító eredmények a nyelv és a kultúra kapcsolatának kutatásában

A Nyelvtudományi Intézetben működő, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó MTA Lendület Interakciós Rítus Kutatócsoport két monográfiát készített, amelyek világújdonságnak számító tudományos áttörést hoznak a nyelvhasználat és a kultúra kapcsolatának kutatásában. A kötetek a patinás Cambridge University Press gondozásában jelennek meg.

A „kultúra” kifejezést gyakran használjuk általánosító módon, így az a rendszerszerű kutatások szempontjából nehezen értelmezhető fogalom. Ugyanakkor a nyelvészek számára rendkívül fontos a nyelv és a kultúra rendszerszerű kutatása, főként a nyelvhasználatot vizsgáló pragmatika területén.  Különösen igaz ez a mai globalizált világban, ahol a különféle kultúrákhoz tartozó nyelvhasználók szinte állandó jelleggel érintkezésbe kerülnek egymással. A terület kutatása nemcsak elméleti fontosságú: vizsgálata nagy hatásfokkal bíró alkalmazott eredményeket hoz számos olyan területen, mint amilyen a nyelvoktatás vagy a turizmus.

Hosszú ideig alapvető probléma volt, hogy a nyelvhasználat és a kultúra kapcsolatát elsősorban kulturális modellekkel közelítették meg, noha a nyelvhasználaton alapuló modellek sokkalta rendszerszerűbb módon képesek e munkára. Ezt az űrt tölti ki a két monográfia. E könyvek közül az elsőt – Intercultural Politeness – Relating Across Cultures – a kutatócsoport vezetője, Kádár Zoltán Dániel a Warwick Egyetem professzorával, Helen Spencer-Oatey-val közösen írta.

A kötet, amely várhatóan 2020 decemberében jelenik meg, a kultúraközi kommunikáció (intercultural pragmatics) szemszögéből közelíti meg a nyelvhasználat és a kultúra kapcsolatát, tehát olyan helyzeteket modellez, ahol különböző kultúrákból származó nyelvhasználók kerülnek érintkezésbe egymással. A könyv interdiszciplináris együttműködésen alapul: a társadalompszichológia és a pragmatika ötvözésének segítségével dolgozza ki kultúraközi pragmatikai elméletét. A vizsgált nyelvi adatok között a kutatásokban gyakran használt angol mellett a kínai és a magyar nyelv is aktívan jelen van.

A másik monográfiát a kutatócsoport vezetője a Nyelvtudományi Intézet vendégprofesszorával, Juliane House-szal (Hamburgi Egyetem) közösen írta, aki a pragmatika egyik nemzetközileg legismertebb szakértője. Közösen írt kötetük – Cross-Cultural Pragmatics – 2021-ben jelenik meg. A kötet a kontrasztív pragmatika (cross-cultural pragmatics) szemszögéből közelíti meg a nyelvhasználat és a kultúra kapcsolatát, tehát különböző nyelvekből és kultúrákból származó adatok rendszerszerű összehasonlítását dolgozza ki. A könyv által kínált keretmunka úttörő jelentőségű, mivel kizárólag nyelvtudományi (pragmatikai) fogalmak segítségével rendszerezi a nyelvhasználat és a kultúra kapcsolatát. A monográfia számos nyelvből vizsgál adatokat, beleértve magyar, német, angol, kínai és japán nyelvi adatokat is.

Magyar kutatók elméleti evolúcióbiológiai munkája közelebb visz az élet eredetének megértéséhez

Magyar kutatók elméleti evolúcióbiológiai munkájáról jelent meg szintetizáló összefoglaló cikk a világ egyik legrangosabb kémiai folyóiratában, a Nature Reviews Chemistryben. A biológia – egyúttal a gondolkodó emberiség – egyik legizgalmasabb, természettudományon is túlmutató implikációkkal bíró kérdése az, hogy miként jött létre az élet, hogyan keletkezett – Szent-Györgyi szavaival élve – az „anyag élő állapota”. A két és fél milliárd évvel ezelőtt lezajlott események rekonstruálása nehéz, hiszen nincsenek „fosszíliák”, nem maradtak fenn a korból kezdetleges élő szervezetek nyomai.

Az élőből az élettelenbe vezető út keresésének legfontosabb iránytűje az evolúció elmélete, amely azonban nemcsak biológiai, hanem összetett kémiai rendszerekben is központi szerepet tölt be: azok a struktúrák maradnak fenn, amelyek az adott környezethez jobban illeszkedve, gyorsabban képesek saját maguk lemásolására. Az élet hajnalának kulcsszereplői között – minden valószínűség szerint – az RNS-molekulák is jelen voltak. Ezek a mai szervezetben is fontos szerepet játszó, a DNS-hez hasonló szerkezetű molekulák másolhatók, ezáltal szaporodnak, így az RNS-molekulák populációján a darwini evolúció már működőképes. Az evolúció hajtotta komplexitásnövekedés során pedig szinte szükségszerűen megjelennek azok az erősen összetett kémiai rendszerek, amelyeket már élőnek nevezhetünk.
Így váltott át a kémiai evolúció biológiai evolúcióba, és így jelent meg Földünkön az élet.

A folyamat eredetét is figyelembe véve tehát bármely élő szervezet – beleértve saját magunkat is – nem más, mint egy komplex kémiai önreprodukáló automata.
A kémiai komplexitás növekedésének azonban sok gátja volt: a kezdetleges biokémiai masinéria például nem másolt pontosan, így sok hibás, alkalmatlan másolat keletkezett. Emellett már a kezdetleges kémiai rendszerek is tálcán kínálták a csalás/önzés lehetőségét a szereplőknek, azonban lehetőség nyílt a molekuláris szintű kooperációra, az együttműködés és a verseny együttes megjelenésére is.

A Nature Reviews Chemistry folyóiratban publikált tudományos cikk az ELKH Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójának, egyben széles körben elismert kutatójának, Szathmáry Eörsnek a nevével fémjelzett magyar elméleti biológiai iskola elmúlt három évtizedének egyes eredményeit mutatja be, kiegészítve külföldi kutatócsoportok kísérleti eredményeivel. A cikk – amelynek magyar társzerzői Czárán Tamás, Kun Ádám és Szilágyi András – különlegessége, hogy az elmélet és a kísérlet együtt van benne jelen, így nyomon követhető a gondolatkör fejlődése, továbbá az is, hogy a biokémiai módszerek fejlődésével miként nyertek igazolást az akár évtizedekkel korábban megalkotott elméleti-számítógépes modellek.

Az angol nyelvű publikáció elérhető: https://www.nature.com/articles/s41570-020-0196-x

Közel ezer békafaj szaporodási szokásainak evolúcióját elemezték magyar kutatók

A Dr. Végvári Zsolt (az ELKH-hoz tartozó Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének igazgatója) és Dr. Vági Balázs (Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék) első szerzőségével, valamint Székely Tamás professzor (Debreceni Egyetem és University of Bath) közreműködésével a Global Ecology and Biogeography című szakfolyóirat hasábjain nemrég megjelent publikációban a békák utódgondozásának és szaporodási rendszereinek sokszínűségét vizsgálták, kitérve ebben az éghajlat szerepére is.

„A klíma számos módon befolyásolja a viselkedést, így az utódgondozást is. Ismeretes például, hogy egyes madarak extrém vagy megjósolhatatlan körülmények esetén többet gondoznak” – mondta Dr. Végvári Zsolt, aki főként a klimatikus tényezők hatásával foglalkozott a vizsgálatban. – „Külön aktualitást ad a kutatásnak a napjainkban zajló klímaváltozás, ami a környezeti tényezőkre érzékeny kétéltűeket fokozott veszélynek teszi ki.”

A kétéltűek voltak az első szárazföldi gerinces állatok, evolúciós történetük 360 millió évre nyúlik vissza. A modern kétéltűek a korai őseikből kifejlődött, a víztől jobban függetlenedett gerincesek mellett is sikeres és jelentős csoportot alkotnak. Ugyanakkor a klímaváltozás csökkenő táplálékkészlettel, romló szaporodási sikerrel és a megszokott életciklusuk felborulásával fenyegeti őket. Ha a kétéltűek eltűnnek az élőlények kölcsönös egymásrautaltságának rendszereiből – ahol ragadozóként és táplálékként egyaránt fontos szerepük van –, akkor az ökológiai stabilitás felbomlik, és a rendszer kártyavárként dől össze. Bár a hazai fajok életmódja alapján nem gondolnánk, de evolúciós fejlődésük során változatos utódgondozás alakult ki a békáknál: például fészeképítés, peték őrzése, ebihalak szállítása. Ezért a békák kiváló modellcsoportot jelentenek az utódgondozó viselkedés evolúciójának a kutatásához.

„Az egy-egy modellfajon végzett kutatások mellett nagy szükség van sokfajos összehasonlító (komparatív) kutatásokra is, hiszen a nagy evolúciós trendek és ok-okozati összefüggések ilyen módon kutathatók a legjobban” – hangsúlyozta Székely Tamás professzor. – „Az utódgondozás pedig az egyik legváltozatosabb viselkedés az élővilágban, ennek ellenére számtalan kérdőjel merül fel az evolúciójáról. Például sokszor nem egyértelmű az oka annak, hogy melyik szülő gondoz, és hogy miért pont az adott gondozásformát választja.”

A kutatók nagyjából ezer békafajról gyűjtöttek adatot, melyek körülbelül 40 százalékánál fordul elő utódgondozás. Korábbi tanulmányukban kimutatták, hogy a gondozás sokszor a szárazföldön történő szaporodással együtt fejlődött ki, így megállapíthatjuk, hogy ez a viselkedési forma elősegítette a változatos szárazföldi élőhelyek benépesítését. Ez a korábbi vizsgálat azonban arra nem adott magyarázatot, hogy miért alakultak ki a gondozás ennyire változatos formái a békák körében. Mivel a kétéltűek erősen függenek a fizikai környezetüktől, az egyik feltételezett ok az éghajlat változatossága volt. Bár a kétéltűek fészekalját leginkább a kiszáradás fenyegetné, a kutatók eredményei a várakozásokkal ellentétben azt mutatták, hogy a nedvesebb klímán gondoznak aktívabban a békák. Ennek magyarázata az lehet, hogy kedvezőbb körülmények között a kétéltűek aktívabb életet élhetnek. De az is elképzelhető, hogy a nedves klímán vannak jelen olyan tényezők (például: penészedés, ragadozók), amelyek ellen a gondozás hatékonyan véd.

A klíma mellett a szülők közötti munkamegosztás és a szaporodási rendszerek szerepét is vizsgálták. A fészeképítés a legtöbb esetben a szülők együttműködésében valósul meg, sokszor több hím és nőstény részvételével (persze a hímek ivarsejtjei versengenek egymással mind több pete megtermékenyítéséért). Az őrzés viszont egyszülős tevékenység, amit sokszor a territoriális hímek végeznek, hiszen a területtel együtt viszonylag könnyen őrizhetnek egy vagy több oda lerakott petecsomót is. Összességében elmondható, hogy a gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával (és már a legősibb békacsaládoknál is kialakult), e viselkedés változatosságát pedig – bár hatással volt rá a klíma – jobban formálták a szaporodási rendszerek.

„A kétéltűeket lassú felfogású, érzéketlen lényekként vagyunk hajlamosak elkönyvelni, és a legtöbb ember el se tudja képzelni, milyen bonyolult, nemegyszer heves társas interakciók zajlanak közöttük a párzási időszakban, illetve egyes fajoknál később is, az utódgondozás során. Az viszont még minket is meglepett, hogy e komplex viselkedésformák még az élettelen környezetnél is erősebben hatottak egymás evolúciójára” – mesélte Dr. Vági Balázs, aki herpetológusként régóta kutatja a kétéltűek szaporodását. – „Ugyanakkor a kétéltűek a legveszélyeztetettebb gerinces csoport, és megfogyatkozásukkal nem csupán a fajokat, de izgalmas és egyedi viselkedési módokat is örökre elveszíthetünk” – tette hozzá a vizsgálat jelentőségére rátérve. – „Csak pár évtizeddel ezelőtt haltak ki azok az ausztrál békák, melyek nőstényei a gyomrukban költötték ki utódaikat, néhány éve pedig egy olyan fajt vesztettünk el örökre, amelynek a hímje bőrváladékával etette az ebihalakat. Pedig ha időben megismerjük e viselkedésformákat, talán saját, páratlanul összetett szociális életünk evolúciós gyökerei is jobban megérthetővé válnak.”

Kapcsolat: Dr. Végvári Zsolt, vegvari.zsolt[kukac]okologia.mta.hu

Újabb világszenzáció a Gömböc egyik felfedezőjétől

Magyar és amerikai kutatók igazolták Platón több ezer éves feltevését, miszerint a föld kockákból épül fel.

Domokos Gábor alkalmazott matematikus, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat egyetemi kutatócsoportjaihoz tartozó MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoport vezetője, Kun Ferenc (Debreceni Egyetem) és Török János (BME) elméleti fizikusok, valamint az amerikai Pennsylvania Egyetem kutatóprofesszora, Douglas Jerolmack geofizikus közel négyéves kutatómunkájuk eredményeként igazolták Platón több mint két és félezer évvel ezelőtti állítását, amely szerint a világ alapvetően kockákból épül fel.

Platón, az egyik legnagyobb ókori görög filozófus kései munkáiban úgy vélte, a világmindenséget alkotó négy elem – a föld, a víz, a tűz és a levegő – mindegyike szabályos testekből épül fel, ezek közül a föld hexaéderekből, vagyis kockákból.

A három magyar és egy amerikai tudósból álló kutatócsoport igazolta, hogy ha véletlenszerűen választott síkokkal kellően sokszor vágunk ketté egy testet, akkor a folyamat eredményeként keletkező testek (poliéderek) lapjainak, csúcsainak és éleinek átlaga rendre 6-hoz, 8-hoz és 12-höz tart, vagyis az „átlagos alakzat” egy kocka lesz. A csoport nagy léptékű számítógépes kísérletekkel megvizsgálta a kőzetekben a természetes aprózódást előidéző feszültségmezőket, és igazolta, hogy a természetben előforduló, töredezést okozó leggyakoribb feszültségmezők a testeket kettérepesztik, és ezáltal átlagos értelemben kockákat hoznak létre. Így tehát a Földön (és más égitesteken) fellelhető töredezett sziklák és kövek geometriai átlaga maga a kocka.

A bizonyítási eljárás négyéves, bravúros matematikai, fizikai és geofizikai kutatás eredménye. A felfedezés jelentőségét tükrözi, hogy azt a világ legkiemelkedőbb tudományos folyóiratai között számon tartott 2020.07.17-én publikálta:https://www.pnas.org/content/early/2020/07/16/2001037117.

„A Világegyetem tele van különböző méretű kövekkel, sziklákkal, amelyek szüntelenül aprózódnak. Ez a cikk olyan szemszögből mutatja be ezt az univerzális folyamatot, ahogy azt korábban még soha nem láthattuk” – mondta Domokos Gábor. − „Az aprózódásnak ez a geometriát a mechanikával összekötő modellje új távlatokat nyit, hiszen nemcsak a bolygó felszínén megjelenő repedési mintázatokat, hanem az aprózódással létrejött kövek formáját is összeköti az ezeket létrehozó geofizikai és planetológiai folyamatokkal. Így a Földön és más égitesteken jelenleg megfigyelt természeti formákból következtethetünk keletkezésük történetére. Az új elmélet az aprózódásra épülő ipari folyamatok (ilyen például az ércek feldolgozása) tervezésében és ellenőrzésben is segítséget nyújthat.”

A most záruló kutatás eredményeként Domokos Gábor és társa, Várkonyi Péter másik munkája, a Gömböc, most természettudományos értelemben is a helyére került. A Gömböc már a bemutatásakor tudományos szenzáció volt, mivel ez a találmány az első olyan ismert homogén test, amelynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van, és bárhogy tesszük le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába tér vissza. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet.
A magyar kutatóknak korábban azt is sikerült igazolniuk, hogy a természetben fellelhető testek a kopás során folyamatosan veszítik el egyensúlyi helyzeteiket, és ebben az értelemben a Gömböc felé tartanak – bár ezt a végső állapotot sosem érik el. A Gömböc tehát az alakfejlődési folyamatok láthatatlan végállomása, míg a most záruló kutatás szerint a kocka a – szintén láthatatlan – kezdete ugyanezen folyamatoknak. „Platón barlanghasonlatában fejtette ki, hogy a tökéletes formáknak, az ideáknak csak tökéletlen árnyékait látjuk a fizikai világban. Ezt a plátói gondolatot illusztrálja a mostani eredmény, mely szerint a fizikai fragmensek szemünk elé táruló formavilága nem más, mint egy plátói szabályos test, a kocka statisztikus, torz árnyéka” – fogalmazott Domokos.

A Gömböc egyedi, számozott példányai a test tudományos jelentőségének köszönhetően ma már a világ számos pontján megtekinthetők: természettudományi múzeumok, híres egyetemek állandó kiállítási tárgyai.